A táncpedagógus-képzés állami szabályozásának története

Absztrakt

A táncpedagógus-képzés állami szabályozási folyamatának lényege abban állt, hogy az állam előbb szabályozásra érdemes tevékenységként ismerte föl a táncoktatást, majd fokozatosan irányítása alá vonta. A huszadik század közepéig ez elsősorban a szakmai érdekvédelmi szervezetek által összefogott tánciskolák tevékenységének, illetve a kimeneti vizsgafeltételek rendeleti úton történő szabályozásában merült ki. Kezdő dátum az 1922-es esztendő, amikor a belügyminiszter először létesített táncmesterképesítő vizsgabizottságot az addig szakmai egyesületek által kiállított bizonyítványok állami elismerésére. 1945 után a folyamat műfajilag (balett, mozdulatművészet, néptánc, társastánc) diverzifikálódott, s a képzések szabályozásán túl állami intézmények létrehozásában öltött testet. A táncpedagógus-képzés 1974-ben főiskolai szintre emelkedett, végül 2006 után, a bolognai folyamat eredményeként, a tánctanár mesterszakkal elérte a legmagasabb képzési szintet.