Az esztergomi szinodális könyvről: új források, redakciók és szövegtöbbletek nyomában
Előtanulmány egy disszertációfejezethez
DOI:
https://doi.org/10.17167/mksz.2019.1.1-17Kulcsszavak:
medieval canon law, synod, medieval Synodal Book of Esztergom, medieval councils of Esztergom, sources of medieval canon lawAbsztrakt
Az esztergomi szinodális könyv a középkori magyar egyháztörténet egyik legfontosabb forrása. Az esztergomi egyházmegye késő középkori zsinati tevékenységének emlékét őrző zsinati határozatok szövegkiadásával, forrásainak feltárásával hosszú évszázadok óta foglalkozik a kutatás. E zsinati határozatoknak Erdő Péter monográfiája és a korábbi szövegkiadások, szövegközlések nyomán mindezidáig három igazán jelentős változatát, átszerkesztését, bővítését tartották számon. A legkorábbi változatot Demeter esztergomi érsek hirdette ki 1382-ben. Ennek szövegét az Egyetemi Könyvtár Cod. Lat. 73-as középkori kódexe alapján Batthyány Ignác tette közzé. A második, 1450-es változat, Szécsi Dénes esztergomi érsek nevéhez köthető. Ezt az ősnyomtatványból ismert szövegváltozatot Batthyány Ignác és Dankó József is kiadta. A harmadik, 1493-as, Estei Hippolit érsek általi megújítás szövegét szintén egy ősnyomtatvány őrzi.

