Zeitschrift für Buch-, und Pressegeschichte in Ungarn

A sajtótörténeti különszám elé

Tibor Klestenitz — Mon, 17 Jun 2024 19:29:10 +0000

A Magyar Könyvszemle a 2014. évi 4. és 2015. évi 1. számai után ismét sajtótörténeti különkiadással jelentkezik. Az itt közreadott anyag a Sajtó és nyilvánosság a hosszú 19. században című tudományos konferencia előadásain alapul, amely az MTA Művelődéstörténeti Osztályközi Állandó Bizottságának Sajtótörténeti Munkabizottsága, valamint az MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport ELKH 19. századi Könyv- és Sajtótörténeti Műhelye – jelenlegi nevén OSZK Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport – közös szervezésében, a nemzeti könyvtárban zajlott le 2022. június 3-án. Az esemény már a második eleme volt a kutatócsoport által 2019-ben, hagyományteremtő céllal megkezdett emlékkonferencia-sorozatnak a műhely egy esztendővel korábban elhunyt vezetője, Lipták Dorottya tiszteletére. A tudományos seregszemlén, ahol doktori tanulmányokat folytató és már tapasztalt kutatók egyaránt részt vettek, nyolc szekcióban összesen huszonkét előadás hangzott el (egy könyvbemutató kerekasztal-beszélgetés mellett).

A reformkori divatlapok divatmetszeteinek francia forrásairól

Zsolt Mészáros — Mon, 17 Jun 2024 19:34:43 +0000

A 19. századi illusztrált sajtóban a szövegek és képek cirkulációja globális szinten működött. A divatperiodikák kutatói már régóta felismerték a divatképek nemzeteken keresztül vezető áramlását, nevezetesen a francia divatmetszetek európai és tengerentúli importját, mintaadó szerepét különböző országok divatsajtójában. A Párizsból közvetlenül vagy német közvetítéssel érkező divatképeket a reformkori divatlapok másolták, módosították, kompilálták, újrahasznosították vagy engedéllyel közölték. A divatkép pedig összefüggött a lap önmeghatározásával, kommunikációjával, a hasábjain hirdetett társadalmi-kulturális eszmékkel, valamint az európai sajtópiaccal. Bevett gyakorlatnak számított, hogy a szerkesztő és a metsző a szöveges és vizuális elemek megváltoztatásával a helyi közeghez igazította a francia eredetű kompozíciót, amely ezáltal új jelentést kapott, nemzetivé vált. Tanulmányomban egyrészt a magyar divatképek francia forrásait, másrészt ezeknek a divatképeknek a forgalmát és módosításait vizsgálom a reformkori magyar divatlapokban: hogyan problematizálják a nemzet fogalmát, a hazai-külföldi dichotómiát, a társadalmi nemi szerepeket, a transznacionális és a nemzeti kontextus viszonyát.

Egy reformkori író-celeb: Nagy Ignác

Mónika Mátay — Mon, 17 Jun 2024 20:34:03 +0000

A tanulmány egy reformkori celebritás, Nagy Ignác írói működését mutatja be az éppen alakuló magyarországi nyilvánosságban a 19. század közepén. Nagy tudatosan tért át a németről a magyar nyelv használatára, a korban divatos műfajokban, a színházban, újságírásban, lapszerkesztésben és a szépirodalomban egyaránt tevékenykedett. Megmutatta a valódi fővárossá váló Pest-Buda mindennapjait egy, a korban közkedvelt műfajban, az életképben. Megírta az 1840-es évek egyik bestseller regényét, amit folytatásokban közölt – ez újításnak számított. Valóságos celebbé vált a korabeli nyilvánosságban, tudta, hogy a hírnév egyik feltétele a folyamatos és intenzív jelenlét.

A novemberi felkelés híreinek tematizálása az Erdélyi Híradó és a Jelenkor reformkori hírlapokban

András Döbör — Mon, 17 Jun 2024 21:51:32 +0000

Tanulmányom célja a hírszerkesztés és a tematizálás újságírói módszerének ábrázolása a reformkori magyar nyelvű sajtóban, az Erdélyi Híradó és a Jelenkor 1830‒1832 között megjelent lapszámainak a lengyel nemzeti felkelés hírei tükrében. Az 1830. november 29-én Varsóban kirobbant novemberi felkelésről, amely fegyveres konfliktus 1830‒1831 között háborúvá változott a lengyelek és az Orosz Birodalom között, az 1830-as évek első felében kiadott, a politikai beszédmódvizsgálatba bevont reformkori magyar hírlapok (Jelenkor, Erdélyi Híradó) a cenzúra adta keretek között igyekeztek tudósítani, egészen a lengyel nemzeti felkelés vérbe fojtásáig.

A reformkori hírszerkesztők által felhasznált és a lapba szerkesztett külpolitikai híranyag kapcsán a tartalomvizsgálaton túl szükségesnek mutatkozik a sajtótörténeti elemzések során a beszédmód vizsgálata, a hírekhez fűzött rövid kommentárok, valamint a hírek válogatásának, a politikai üzenetek tematizálási kísérleteinek elemzése. Tanulmányomban bemutatom, hogy noha az általam elemzett magyar lapok külpolitikai híreiben az 1830-as években a szomszédos országok vonatkozásában számszerűen a legkisebb figyelmet Lengyelország kapta, a közvetlen lengyel területekről érkező tudósítások mellett az angol, francia, német, orosz hírek között, elsősorban nyugat-európai és bécsi lapokból válogatva megtalálhatók a lengyelországi helyzetre, illetve a lengyel emigrációra vonatkozó hírek.

A Figyelmező és a magyar konzervatívok viszonya a szabadságharc leverése után

Bálint Krizsán — Mon, 17 Jun 2024 22:03:37 +0000

Az 1848 júliusától 1850 januárjáig megjelenő Figyelmező című lap életciklusa összesen négy szakaszra osztható. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverése után az egyedüli legitim politikai erőként működő, a forradalommal mindvégig szembe helyezkedő, ám egységesnek korántsem nevezhető magyarországi konzervatív tábort szoros kötelék fűzte az újsághoz, mely lassan a konzervatív mozgalom szócsövévé vált. Az 1849. március 4-i birodalmi alkotmány kiadása után a Bécsben csalódó konzervatívok a császári fővárosban működő birodalmi elittel szembe fordulva sem hagytak fel elveikkel, azaz, hogy az ő elképzelésük szerint menjen végbe a politikai konszolidáció Magyarországon. A tanulmány célja bemutatni, pontosan miként érhető tetten a magyar konzervatívok és a lap elvrokonsága, illetve a Figyelmező hogyan próbálta támogatni a birodalmi értelemben ellenzékivé váló politikai csoportosulás tevékenységét, és az milyen következményekkel járt saját sorsára nézve.

Apponyi György mint lapalapító

Szilvia Czinege — Tue, 18 Jun 2024 19:16:22 +0000

Apponyi György a 19. század második felében a számára fontos politikai célkitűzések megvitatására lapo(ka)t alapított. A dualizmust előkészítendő indította útjára Bécsben Die Debatte című német nyelvű napilapját, ahol Ludassy Mórral együtt dolgozva teremtettek szócsövet nézeteiknek. Az 1865. évi országgyűlés megnyitását követően pedig Pesten megvásárolta a Magyar Világ című lapot, amelyben szintén a létrehozandó kiegyezéssel kapcsolatos nézeteket fejtettek ki. Míg előbbi lapban maga Apponyi Von der Theiß néven publikált, utóbbiban nem jelentkezett publicistaként. 1872-ben pedig konzervatív katolikus pártot akart alapítani, a megfelelő szellemi közeg és társadalmi bázis kialakításához indította útjára Der Katholik (1874-től Das Recht) című hetilapját, amelyben saját néven maga is publikált az őt leginkább érdeklő kérdések kapcsán. Apponyi lapalapítóként sikereket könyvelhetett el a Die Debatte és a Magyar Világ című lapokkal, mind a példányszám, mind pedig a kitűzött célok megvalósítása ezt mutatják. Viszont a Der Katholik kapcsán ez kevésbé mondható el, az olvasóközönség ekkor még kevésbé volt fogékony az egyházpolitikai témák iránt.

Egy dualizmus kori vidéki nyomdász és lapkiadó életútja

Bálint Pető — Tue, 18 Jun 2024 19:18:07 +0000

Magyarországon az Ausztriával 1867-ben létrejött kiegyezéssel indult el a nyomtatott hírközlés széles körű elterjedése. A kisebb vidéki városokban is megjelentek az első helyi hírlapok, amelyek néhány év alatt a közvélemény formálásának legfőbb eszközeivé váltak. Ez így történt a dél-magyarországi, harmincezer lakossal rendelkező Szentesen is, ahol a modern polgári sajtó megteremtése a francia-német származású Cherrier János nevéhez fűződik. Viszont, ha a nyomdász teljes vállalkozói tevékenységét figyelembe vesszük, akkor egy jóval gazdagabb életpálya rajzolódik ki előttünk. A Temesvár melletti Nagyőszön született Cherrier sorsa nem csak azért érdekes, mert a Kárpát-medence több, egymástól igen távol eső településén dolgozott (Léva, Nyitra, Gyöngyös, Szentes, Budapest, Kunszentmiklós), és több helyen elsőként létesített nyomdaipari üzemet, illetve adott ki helyi sajtóterméket. Hanem azért is jelentős ez az életút, mert a nyomdászt számos kudarc érte, többször került reménytelen helyzetbe, mégis mindig képes volt talpra állni, sokszor nagy anyagi és erkölcsi kockázatot is vállalva. Igaz, hogy tartós sikerben sehol nem volt része, életművének összességében mégis kevés párja akad az Osztrák–Magyar Monarchia sajtóvállalkozóinak körében.

„Humanitárius szédelgés” és „turkophil tüntetések”

Bertalan Bordás — Tue, 18 Jun 2024 19:35:50 +0000

Az 1877–1878-as orosz–török háborút és a nagy keleti válságot kitüntetett figyelemmel kísérte a korabeli európai sajtó – köztük az Osztrák–Magyar Monarchia és az Egyesült Királyság legjelentősebb politikai lapjai. Dolgozatomban a brit politikai sajtó narratívájának magyar politikai életre gyakorolt hatását mutatom be. A balkáni háború és a szláv egység lehetősége, illetve a balkáni orosz intervenció híre ugyanis tömegeket mozgósított mindkét országban. Az Egyesült Királyságban két nagyobb táborra oszlott a sajtó: békepárti és háborúpárti lapokról beszélhetünk, és az utóbbiak jelentős befolyást gyakoroltak a Monarchia közvéleményére. 1876 és 1877 során különböző társaságok és bizottságok alakultak a pesti utcákon tüntető törökbarát hallgatókból. A brit elit sajtóbefolyásától kiindulva a hazai politikai napirenddel, az 1876-os magyarországi diáktüntetésekkel, valamint azok bel- és külpolitikában betöltött szerepével foglalkozom. A dolgozatban továbbá a két ország nagyvárosaiban tartott oroszellenes tüntetéseket kiváltó sajtóközlemények közötti kapcsolatot vizsgálom. Végül a brit kiadványok magyar sajtóra, a Monarchia bel- és külpolitikájára kifejtett hatását tekintem át.

A Vasárnapi Ujság és a tudományos ismeretterjesztés

Zsuzsanna Rózsafalvi — Tue, 18 Jun 2024 20:08:58 +0000

A Vasárnapi Újság című enciklopédikus folyóiratnak indulásakor legfőbb célkitűzése az ismeretterjesztés és a nemzeti identitás támogatása volt: ennek rendelte alá a hazai kultúrához és tudományos ismeretterjesztéshez kötődő írásait is. Valamennyi tudományághoz kapcsolódó cikkei a korszak legfrissebb kutatási eredményeit tették közzé. Írásomban egy területet vizsgáltam, a hazai várkutatások megkezdését, mely számos tudományterület eredményeit összegezte. A téma megjelenése Márton Ferencnek a Vasárnapi Újságban megjelent Régi váraink ügyében című írásához köthető, melyben a szerző javaslatot tett archeológiai társulatok felállítására a vármegyékben az Akadémia támogatásával, de sürgette a magán-, családi, városi és egyházi levéltárak felmérés, módszeres kutatását, a fellelt okmányok hiteles másolatainak elkészítését és összegyűjtését. A munkálatok eredményeiről neves tudósok közöltek ismeretterjesztő cikkeket. Tanulmányomban a család- és helytörténészként is ismert Nagy Iván nógrádi vonatkozású írásait vizsgálom, melyek a tudományos esszé és a népszerű ismeretterjesztés jegyeit viselik magukon, illetve a lap főszerkesztőjével való levelezéséből idézek olyan részleteket, melyek a lapszerkesztés folyamatára is rávilágítanak.

Mátyás dicsősége a főváros fénye

Edit Dr. Fabó — Tue, 18 Jun 2024 20:15:28 +0000

A korszak emlékezetpolitikájában meghatározó volt a magyar reneszánsz kultúra megidézésének igénye, ami leglátványosabban a budai várbeli környezet kiépítésében, illetve a főváros historizáló épületeinek és városképének kialakításában érvényesült. 1874-ben indult meg a Mátyás-templom rekonstrukciója, majd az 1880-as évek közepén nekifogtak a budai Királyi Palota bővítéséhez, amelynél elvárásként fogalmazódott meg, szebb legyen annál, mint amilyen Mátyás királyé volt. A nagy király tehát mértékadóvá vált erre az időszakra. Mivel a Vasárnapi Ujság hűen tükrözte a köztudatot, ezért a hetilapban fel lehet tárni a Mátyás királyt övező emlékezet élénkségét. A művészi megjelenítések bátrabban és előszeretettel törekedtek Mátyás király személyének ábrázolására, míg a tudományos kutatások és az azokat ismertető írások inkább a hozzá fűződő eseményekre, körülményekre és személyekre koncentráltak. A rövid recepciótörténeti áttekintés mindenképp arra utal, hogy Mátyás király a mércét képviselte Magyarországon, hiszen az egykor volt fénykor a király személyes adottságainak és képességeinek köszönhető, aki egyúttal az uralkodó mintaképévé vált az utókor számára. A hetilap rovataiból nem lehet kiemelni egyet sem a tekintetben, hogy melyik biztosított nagyobb teret Mátyás emlékének, mert a korabeli közélet legkülönbözőbb területein rendkívül sokszor tettek említést róla akár közvetlenül, akár áttételesen. A hivatkozások gyakorisága arról árulkodik, hogy eleven Mátyás-emlékezet jellemezte a dualizmus idejét.

A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság megalakulása és a vallásos népsajtó ügye

Tibor Klestenitz — Tue, 18 Jun 2024 20:22:42 +0000

A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság 1888-ban jött létre a tudományos irodalom művelésére, valamint a népszerű vallási irodalom terjesztésére. A protestáns egyháztörténet-írásban jól ismert a szervezése során kitört vita: a tiszántúli református egyházkerület képviselői az unitárius felekezet kizárását követelték, amelyet hitelvi megfontolásokra hivatkozva nem akartak protestánsként elismerni. A tanulmány egy másik tényezőt vizsgál: azt, hogy a társaság alapítását megelőző és kísérő vitákban milyen összefüggésekben jelent meg a vallásos népirodalom és népsajtó kérdése.
A tanulmány megmutatja, hogy a tiszántúliak magatartását a népsajtó kérdése is befolyásolta. Az 1880-as évekre a protestáns közvélemény egyre inkább tudatára ébredt a sajtó jelentőségének, ezért a társaság megalakulása előtt felfokozott várakozások jelentkeztek. Ezek egyaránt kiélezték az evangélikusok, reformátusok és unitáriusok közötti, valamint az egyes felekezeteken belüli ellentéteket, és a népsajtó ügyét – amelynek a tiszántúli református egyházkerületben komoly előzményei voltak – egyfajta identitáskérdéssé emelték.

Gustav Mahler és Magyarország

Hedvig Ujvári — Tue, 18 Jun 2024 22:01:55 +0000

Az alábbi tanulmány a Gustav Mahler-kutatáshoz kíván kapcsolódni a magyarországi német nyelvű sajtó, elsősorban annak zászlóshajója, a Pester Lloyd kultúraközvetítő tevékenysége kapcsán. A vizsgálódás egyrészt a lap által közvetített Gustav Mahler-narratívára fókuszál, másfelől a napilap zenekritikai irányultságát is érinti.

Adódik a kérdés: mi indokolja a kutatást, amikor Gustav Mahler két és fél évet felölelő budapesti munkássága – nem utolsósorban sajtótörténeti szempontból is – igen jól kikutatott területnek mondható? Zoltan Roman Mahler-monográfiája tudományos igénnyel íródott, elsősorban a budapesti évekkel kapcsolatos források feldolgozásán alapul, amihez releváns sajtóforrásokat is bevont. Vizsgálódásának középpontjában a budapesti pályaképen túl az operabemutatók állnak, a színpadi tánc azonban a perifériára szorult, ennek a szegmensnek a feltárása még nem történt meg. Ezt figyelembe véve a rendelkezésre álló szakirodalom, illetve a korabeli sajtóanyag mennyisége miatt saját kutatásomat két részre bontom: külön kívánom vizsgálni a Mahler idejében bemutatott operák sajtórecepcióját, és külön a működése alatt színpadra állított balettbemutatók fogadtatását. Jelen tanulmányban a Pester Lloyd, illetve zenei referense, Beer Ágost Mahler-képét kívánom néhány írása alapján felvázolni.

Közönség-kapcsolatok

Franciska Dede — Tue, 18 Jun 2024 22:07:50 +0000

„Most tíz éve fohászkodtam neki annak a vállalkozásnak, hogy hetilapot alapítok olyan közönségnek, amely még nincs, olyan írókkal, akik még csak lesznek” – írta Kiss József A Hét tízéves jubileumán. De vajon kikből állt ez az olvasóközönség, sőt, talán még inkább „olvasóközösség”, amelyet A Hét „kinevelt” maga körül? S mi mondható el a korszak másik jelentős szépirodalmi hetilapja, a Herczeg Ferenc szerkesztette Uj Idők olvasóiról? Található-e hasonlóság a két lap közönsége között?

A munkatársak különböző eszközökkel igyekeztek megszólítani és megtartani az olvasókat. Egyoldalú vagy inkább „egyirányú” kezdeményezések voltak a különböző előfizetői ajándékok vagy a közönség részéről passzívabb részvételt feltételező, de az olvasói bennfentességet, a „lap köréhez tartozást” biztosító (szerkesztői „titkokkal”, szokatlan írásokkal és képekkel gazdag) ünnepi és jubileumi számok megjelentetése. Az aktív olvasói részvételt feltételező kapcsolattartás legegyszerűbb módja a szerkesztői üzenetek rovat létrehozása és biztosítása volt, ahol jeligés levelekre válaszoltak a munkatársak. Emellett számos további kezdeményezéssel: körkérdésekkel, pályázatok meghirdetésével tartották fenn és erősítették az olvasók érdeklődését.

A tanulmány A Hét és az Uj Idők első két (és fél) évtizedét áttekintve keresi a választ arra, hogy vajon volt-e átfedés és hasonlóság a kezdeményezéseik és az ötletek megvalósítási módjában, illetve hogy milyen kapcsolat alakult ki a szerkesztők (írók) és a közönségük között.

Árpád és az uralkodók metamorfózisai

Ágnes Tamás — Tue, 18 Jun 2024 22:19:46 +0000

Tanulmányomban a képzőművészet és a tömegkultúra egy különleges kapcsolódási pontját vizsgálom: bemutatom, miként gondoltak újra a karikaturisták egy-egy ismert vagy kevésbé ismert festményt, illusztrációt. Az átalakított alkotások alapján készült politikai torzképeket négy kiválasztott budapesti élclapban (Bolond Istók, Borsszem Jankó, Kakas Márton és Üstökös) elemzem 1890 és 1910 között. Jelen tanulmányban csak azokat a rajzokat analizálom, amelyek eredetijén Árpád vezér vagy valamelyik uralkodó a főszereplő, az ő tetteikhez kapcsolódnak a festmények. Őket cserélték ki a karikaturisták egy-egy politikai szereplőre – így aktualizálva a festmények mondanivalóját.

Először bemutatom Árpád metamorfózisait, majd későbbi korok uralkodóinak átváltozásait, ezt követően a kortársak, Ferenc József és Erzsébet újragondolt ábrázolásait. Zárásként pedig egy külföldi példát hozok.

Az erdélyi, partiumi és bánsági magyar sajtó helyzete a 19. század utolsó évtizedében (1890–1900)

János Fleisz — Tue, 18 Jun 2024 22:26:11 +0000

Tanulmányom az egész mai, szélesebb értelemben vett Erdély területén, tehát a történeti Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban kialakult és folyamatosan változó sajtót vizsgálja a 19. század utolsó évtizedében. A tanulmány célja kiemelni a régió írott sajtójának mennyiségi súlyát, feltárni fontosabb jellegzetességeit, körvonalazni a korabeli társadalomban betöltött szerepét és jelentőségét. Az előzmények és a fejlődési szakaszok rövid ismertetése után kitérek a korabeli erdélyi magyar sajtó általános helyzetére, vázolva súlyát az összmagyar és a vidéki sajtó keretében, illusztrálva mennyiségi növekedését, minőségi előrelépését, valamint típusok és jelleg szerinti felosztását. Fontos adatokkal szolgál a korabeli írott sajtó területi, regionális megoszlásának az elemzése, a jelentősebb sajtóközpontok teljesítményének megismertetése és értékelése, illetve a lapok állóképességének analizálása. Kutatásaim során arra a konklúzióra jutottam, hogy a 19. század utolsó évtizedében, a vizsgált területen a sajtó elterjedtsége és jelentősége folyamatosan növekedett.

Egyházellenesség a katolicizmus fővárosában

Dávid Molnár — Tue, 18 Jun 2024 22:31:58 +0000

Az első világháború kitörése előtti években Egerben is megerősödött a szociáldemokrata munkásmozgalom. A baloldali szerveződésnek egyedi jelleget adott, hogy a hagyományosan katolikus többségű és sajátos társadalmi-gazdasági berendezkedéssel bíró érseki székhelyen a helyi kulturális és művelődési viszonyokra a katolikus egyház volt leginkább hatással. A progresszív szemléletű egri szocialisták és a konzervatív klérus között ennek köszönhetően éles ellentét alakult ki. A szocialista mozgalom befolyásának ellensúlyozására az egyház keresztényszocialista egyesületek alapítását támogatta, de a két irányzat közötti ideológiai ellentét az egész dualizmuskori lokális sajtóban végigkövethető.
Az 1910-ben induló és csak néhány hónapon át megjelenő Egri Munkás című lapból a helyi szociáldemokrata munkásmozgalom egyházellenes kritikája is jól megismerhető. Az alapvető eszmei különbségeken túl azonban az itt közreadott írások konkrét konfliktusokról is beszámolnak, melyek nagy mértékben meghatározták a 20. század első évtizedeinek egri közéletét. Előadásomban a legfontosabb témába vágó cikkek szemlézésén túl igyekszem azokat az országos szociáldemokrata sajtóban megjelenő antiklerikális írásokkal összehasonlítani, és ezáltal rávilágítani a dualizmuskori magyar munkásmozgalom komplex jellegére.

(Ön)mozgósítás az első világháborús Borsszem Jankóban megjelenő Kotányi-paprikahirdetésekben

Melinda Bóka — Tue, 18 Jun 2024 22:38:56 +0000

Marczali Henrik Hogyan készült a nagy háború? című tanulmányának háttere

Turbucz Péter — Tue, 18 Jun 2024 22:47:39 +0000

Tanulmányom Marczali Henrik egyik kevésbé ismert munkájával foglalkozik, amely 1923-ban nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a „Nagy háború” „igazi felelőseinek bemutatása”. Az I. világháború idején a magyar egyetemi tanárok – hasonlóan a többi hadviselő ország értelmiségéhez – aktívan kivették részüket a háborús propagandából, ám 1918 után ezt már kevesen vállalták fel. Nem így Marczali, aki a háború kitöréséhez vezető események rekonstruálása közben lényegében megismételte 1914–1918 közötti narratívái és háborús toposzai szinte mindegyikét. Munkám azon túl, hogy bemutatja a mű keletkezéstörténetét, kritikai éllel ismerteti a tanulmány fontosabb állításait, lerántja a leplet a történész motivációiról is.

Számunk szerzői

Szerkesztő MKsz — Tue, 18 Jun 2024 23:00:21 +0000

Szerzői affiliációk.