Magyar Könyvszemle

A zágrábi katedrális 17. század végi könyvtárából elszármazott régi nyomtatványok horvát és magyar gyűjteményekben II.

Gábriel Szoliva — 2025-12-29

A zágrábi katedrális könyvtárának régi nyomtatványai – amelyeket ma a zágrábi Metropolitanska knjižnica állományában találunk – 1692 körül új, egységes kötést kaptak. A könyvkötő középkori pergamen kódexek lapjainak kisebb-nagyobb részleteit ragasztotta a könyvtáblákra borítás gyanánt. Az így létrejött kötéstípus, amely leginkább a félbőr kötésre emlékeztet, a horvát szakirodalomban a „Metropolitanski uvez” elnevezéssel szerepel. Abban tér el leginkább a félbőr kötéstől, hogy a táblák külső oldalán papír helyett kódextöredék található. Noha e kötések többségét a Metropolitanska knjižnica őrzi, néhány közülük felbukkan más horvát és magyar gyűjteményekben. A sajátos kötéstípusra ezért 2022 óta a „Mikulićev uvez” vagy „Mikulić-féle kötés” megnevezéssel hivatkozom, felidézve ezzel a bekötést megrendelő zágrábi püspök, Aleksandar Mikulić (1688–1694) nevét.
Tanulmányom első részében, amely a Magyar Könyvszemle 2022/4-es számában jelent meg, a Metropolitanska knjižnica állományán kívül azonosított 70 Mikulić-féle kötet leírását tettem közzé. A jelen tanulmány újabb 10 könyvvel bővíti a törzsgyűjteményen túl megtalált Mikulić-féle kötések körét. Köztük van egy különleges példány Szlavónbród (Slavonski Brod) ferences kolostorának könyvtárából, amely a 13. századi Breviarium notatum Strigoniense szanktoráléjának (BNS II) két töredékét őrizte meg. A különleges kézirat mostanáig azonosított 274 töredéke közül 258 a Metropolitanska knjižnicában található, a többi 16 pedig más gyűjteményekben.
Az újabb eredmények fényében a Mikulić-kötések jövőbeli kutatását azon horvátországi plébániákon kell folytatni, ahol zágrábi kanonokok szolgáltak plébánosként 1700 és 1850 között. Ebben az időszakban ugyanis többnyire kanonokok férhettek hozzá a székesegyház könyvtárához, és az általuk kikölcsönzött könyvek egy része soha nem került vissza a törzsgyűjteménybe.

Valerii Maximi Dictorum factorumque memorabilium exempla… című kötete az Országgyűlési Könyvtár Ghyczy-gyűjteményében

Hajnalka Forgách — 2025-12-29

Ghyczy Ignác (1799–1870) könyvgyűjtő, országgyűlési képviselő rendkívül színes és összetett, nyelvileg és tematikailag egyaránt gazdag, több nemzedéken át gyarapított, 18–19. századi könyv- és hírlapgyűjteményt hozott létre, amelyet gyermekei 1872-ben a Képviselőházi Könyvtárnak adományoztak. A tanulmányban tárgyalt kötet nemcsak Ghyczy ókori klasszikusokról szóló széleskörű ismereteit tükrözi, hanem azt is feltárja, hogy a Ghyczy-gyűjtemény korábban azonosítatlan, 16. századi könyvtári töredékeket őriz, amelyek új fényt vethetnek a kora újkori kultúrtörténeti kérdésekre.
Valerius Maximus fő műve, a Dictorum factorumque memorabilium libri novem, különböző forrásokból összeállított retorikai antológia, amelyet hosszú ideig kézikönyvként használtak a retorikaiskolákban.
A possessori bejegyzések alapján a Magyar Nemzetgyűlés Könyvtárának Ghyczy-gyűjteményében őrzött példány legkorábbi ismert tulajdonosa valószínűleg Casparus Wagner (?–1599?) volt, egy wittenbergi peregrinus. Wagner a különböző könyvtárakban található példányokat különböző címzetteknek dedikálta, feltárva ezzel egy addig kevéssé ismert kapcsolati hálót. A kötet későbbi tulajdonosa, Entshelyi Vencel, a feloszlatott pálos rend szerzetese és a Győri Teológiai Szeminárium tanára volt, amely a Királyi Jogi Akadémiához tartozott. Az Entshelyihez hasonló tanárok feltehetően saját gyűjteményükből gazdagították az intézmény könyvtárát. A kötet mind Wagner, mind Entshelyi számára fontos forrás lehetett egyházi tanulmányaik során.
Ghyczy Ignác valószínűleg filozófiai tanulmányai során tankönyvként használta Valerius Maximus ezen kiadását. 1812 és 1815 között a Győri Királyi Jogi Akadémiára járt, ahol valószínűleg megszerezte a könyvet – bár az is lehetséges, hogy egy közeli rokonától kapta, mivel a Ghyczy család több tagja is ott tanult.

Szily János szombathelyi püspök könyvbeszerzési stratégiái: vásárlások a bécsi, pozsonyi és pesti könyvpiacokon (1781–1793)

Ágnes Dóbék — 2025-12-29

A tanulmány Szily János szombathelyi püspök könyvbeszerzéseit vizsgálja az 1781 és 1793 közötti időszakban, különös tekintettel a bécsi, pozsonyi és pesti könyvpiacokról történő vásárlásaira. Mária Terézia 1777-ben nevezte ki Szilyt az akkor alapított szombathelyi egyházmegye első püspökévé. Szily sokat tett a helyi oktatási intézmények fejlesztéséért, és e törekvéseinek fontos eleme volt egy jól felszerelt könyvtár létrehozása, amely a szemináriumban folyó oktatást támogatta. A kutatás eddig ismeretlen forrásokra – a püspök levelezésére bécsi ágensekkel, valamint bécsi, pozsonyi és pesti könyvkereskedőkkel, számlákra, könyvárverési jegyzékekre, és a Wiener Zeitung hirdetéseire – támaszkodva rekonstruálja Szily kiterjedt könyvvásárlási hálózatát. A források segítségével bemutatja az egyes kötetek beszerzésének folyamatát. A püspök törekedett a gazdaságos, de stratégiai jelentőségű beszerzésekre, gyakran részesítve előnyben az árveréseket a bolti vásárlásokkal szemben, valamint a földrajzilag közeli forrásokat a költségek és késedelmek csökkentése érdekében. Míg a 18. századi magyar püspökök többsége olasz közvetítőkre támaszkodott, Szily elsősorban bécsi, pesti és pozsonyi kapcsolatai révén tevékenykedett, és változatos, enciklopédikus jellegű állományt gyűjtött össze, amely friss kiadványokat és ritka, bibliofil értékű műveket is tartalmazott. Könyvbeszerzési gyakorlata értékes betekintést nyújt a 18. század végi magyarországi püspökök szellemi irányultságába, valamint a közép-európai könyvkereskedelem működésébe.

„Szíves megtekintésre”

Judit Antónia Farkas — 2025-12-29

A tanulmány egy a német könyvkereskedőktől átvett könyvterjesztési gyakorlatot, a könyvújdonságok házhoz küldésének magyarországi alkalmazását mutatja be egy-egy 18–20. századi példán keresztül a könyvkereskedők és a vásárlók nézőpontjából. A magyar könyvek alacsony felvevőpiaca miatt a könyvkereskedők nem várhattak arra, hogy a vásárló betérjen az üzletbe, hanem erőfeszítéseket kellett tenniük a könyvek kelendőségének fokozása érdekében. Ennek egyik leghatékonyabb eszköze a direkt marketing volt, vagyis a könyveket postai úton vagy kihordóval elküldték megtekintésre a törzsvásárlóknak. A könyvkereskedők azért is használták ezt a módszert, hogy a köztiszteletben álló bibliofil és törzsvásárlók kedvében járjanak. Az üzleti gyakorlat akkor volt kockázatmentes, ha a könyvkereskedő jól ismerte vásárlója érdeklődését, a vásárló pedig előzetesen elfogadta a feltételeket: amennyiben nem kívánta megvásárolni a könyvet, egy meghatározott időn belül vissza kellett azt küldenie a könyvesboltba felvágatlanul és sértetlen állapotban. Törzsvásárlóik megtartása érdekében leginkább a kisebb forgalmú, vidéki könyvárusok voltak rászorulva arra, hogy ne tegyék szóvá, ha a határidőn túl vagy sérülten érkezett vissza a könyv, hiszen ez volt számukra az eladás egyik legbiztosabb eszköze. A könyvkereskedők közül voltak olyanok, akik visszaéltek a módszerrel, és kéretlen küldeményekkel zaklatták a fogyasztókat. A megtekintésre küldött könyvújdonságok gyakorlatát leginkább azoknak a nagyobb forgalmú, vásárlóik érdeklődési körét jól ismerő könyvkereskedéseknek érte meg alkalmazni, akik művelt, sokat olvasó és nagy könyvtárral rendelkező, magas társadalmi státuszú és/vagy szellemi foglalkozást űző, megbízható ügyfelekkel rendelkeztek.

A költő és a filológus

Edit Krähling — 2025-12-29

Moravcsik Gyula klasszika-filológus, bizantinológus hagyatékában, mely az MTA KIK Kézirattárában található, egy külön kis tékában őrződtek meg Babits Mihály Szophoklész-fordításainak dokumentumai, közöttük négy, Moravcsik Gyulának szóló levele is 1941-ből. Moravcsik Gyula mint a Parthenon Egyesület igazgatótanácsi tagja, A Parthenon Kétnyelvű Klasszikusai könyvsorozat szerkesztője vett részt Szophoklész két drámája (Oidipusz király, és Oidipusz Kolónoszban) kétnyelvű kiadásának munkáiban, így került munkakapcsolatba Babits Mihállyal. A dolgozatban a Moravcsik-hagyatékban fellelhető levelek és egyéb iratok alapján, más források bevonásával is rekonstruáljuk a kiadás történetét, és rávilágítunk a fordító és a szerkesztő (a költő és a filológus) nézőpontjának alapvető különbségére. A kiadástörténetet az eddig nyomtatásban még meg nem jelent levelek teljes szövegű közlése illusztrálja.

Egy elfeledett soproni könyvjegyzék 1468-ból: Caspar Fleuger

István Monok — 2025-12-29

Sopron város írásbeliségének és könyves műveltségének a történetét példaszerű alapkutatásokra építkezve, modern módon feldolgozták, úgy a középkori, mint a kora újkori időszakot tekintve.
Ezért is tűnik furcsának, hogy a magyar szakemberek figyelmét jobbára elkerülte egy 1936-ban említett, és 1961-ben meg is jelent könyvjegyzék, amelyben egy soproni személy, Caspar Fleuger kódexeit sorolják fel. A dolog furcsasága tovább fokozódik, ha tudjuk, Csapodiné Gárdonyi Klára ismertette is a könyvjegyzék kiadását megjelenése után pár évvel, évtizedekkel később Fleuger jegyzéke mégis kimaradt a Bibliotheca Hungarica gazdag anyagából. Ezzel egyidőben figyelembe vette Falvy Zoltán rövid közleményét egy korábban Fleuger tulajdonában volt, ma Vorauban található Bibliáról.
Nem szokás ugyan újra közölni egy már kiadott, kritikai jegyzetekkel ellátott szöveget, azonban úgy vélem, hogy megtartva a kritikai munka szerzőségét, így jobban a magyar könyvtörténeti szakírók látókörébe kerülhet.

Gyűjtés – hobbi – ex libris

Attila Buda — 2025-12-29

Használati igény hívta életre az első ex libriseket, elterjedésük pedig magával hozta elsődleges szerepük (a tulajdonjelölés) mellett grafikai világuk kiszélesedését. Szellemi tulajdont jelölnek, de nem az alkotó, hanem a készíttető oldaláról. Az ex libris tulajdonképpen alkalmi nyomtatvány, amely saját műfajából akkor lép ki, amikor elveszti eredeti rendeltetését, s nem könyvek tábláin, hanem gyűjtemények felépítőjeként őrzik, sokadmagával. Sőt, funkciót is válthat: címzettje eleve nem tulajdonjegyként, hanem egy bővülőgrafikai kollekció darabjaként tekinthet rá. Rokonságban áll levélpapírok első oldalainak domborított vagy nyomtatott családfáival, monogramjaival, üzeneteivel, amelyek a levélírót, a levélpapír birtokosát azonosítják. Ahogy az előbbin a grafika, utóbbin a szövegek egészen személyesek is lehetnek.
Vasné Tóth Kornélia művelődéstörténész, ex libris szakíró új kiállítása válogatás saját gyűjteményéből, mintegy 360 kisgrafika bemutatásával.

Voigt Vilmos (1940–2025)

Mihály Szívós — 2025-12-29

Ez év elején ünnepelte Voigt tanár úr a nyolcvanötödik születésnapját. Ez alkalomból az MTA Szemiotikai Munkabizottsága egynapos konferenciát rendezett a tiszteletére, ahol ő is mint ünnepelt megjelent. A rövid rendezvénysorozat kezdeményezőjeként és egyik szervezőjeként nagyon jó volt látni a feléje áramló közmegbecsülést és szeretetet. A szemiotikusok e szakmai közösségének egésze, de éppúgy minden tagja személyesen is sokat köszönhetett neki, aki nélkül a hazai és a külhoni magyarság körében folyó szemiotikai kutatások nem tartanának ott, ahol tartanak. Ezt a róla korábban elhangzott értékelések alapján más, általa művelt tudományterületekről is megállapíthatjuk. Kevesekről mondható el az, amit róla bizton állíthatunk, hogy idősebb korukra – kimagasló tudományos teljesítményük és szervezőkészségük alapján – mondhatni apafigurává váltak, akikre a tanítványaik felnéznek, és akiktől bátorítást, ösztönzést, tanácsokat és kritikát várnak.

Magyar sztoikusok: Tanulmányok az újsztoicizmus magyarországi történetéből, szerk. Bene Sándor, Budapest, Gondolat, 2024

István Monok — 2025-12-29

Nehéz címet választani egy tanulmánykötetnek, ha nem akarunk abba a hibába (sokszor bűnbe) esni, mint a 21. századi újságírók: a figyelem magunkra vonása és aztán manipulálásának szándéka miatt a tartalomtól független vagy azt csak éppen érintő címet írunk. A most kézben tartott kötet kapcsán persze nem vethető fel semmi rossz szándék, sőt, inkább gondolkodásra, megfontolásokra intő módszer: egyszer magyar sztoikusokról beszél, másodszor a befogadástörténet formáira utal, teljességet persze nem is ígérve (ahogy nem is tehetné). És ezzel a bevezető gondolattal már utaltam is a könyv két legfontosabb üzenetére. Az egyik az, hogy a sztoikus, vagy annak tűnő gondolkodás recepciótörténete nem egyszerűen egy korszak – például a 16–17. század fordulója, a magyarországi későhumanizmus(?) –, hanem hosszú évszázados történet, amelynek lebutított kérdése lehet akár például az, hogy „magyar sztoikus-e a magyar fatalista?”. A másik mindenképpen az a tanúságtétel, hogy a sztoikus eszmék befogadástörténete – ahogy egyébként bármely másik szellemi áramlaté – sokrétegű feltárást igényel, amely sokféleségből ez a kötet most néhány példát szolgáltat.

„A költőnő, akinek férje miniszterelnök” Gróf Bethlen Margit válogatott írásai, szerk. Filep Tamás Gusztáv, Rózsafalvi Zsuzsanna, Budapest, Gondolat, 2024.

Franciska Dede — 2025-12-29

A szerkesztők gazdag anyagismeretét mutatja a felhasznált forrásdokumentumok sokfélesége, egyszersmind a gondos válogatás is, valamint itt kell kitérni az alapos szerkesztői munkára, amely nemcsak a kiegészítő információkban nyilvánul meg, hanem a szerző apró tévesztéseinek jelzésében, javításában is. A kötetben megjelent összesen mintegy nyolcvan szöveg hetvenhárom Bethlen Margittal készült interjút, tőle származó tárcát, publicisztikát, körkérdésre szóló felhívást, illetve körkérdésre adott választ tartalmaz, valamint további hat különböző műfajú, függelékbe sorolt dokumentumot, végül pedig Rózsafalvi Zsuzsanna már említett tanulmányát az írónő életéről és életművéről. A kiadvány nagy erénye, hogy a szerző életét és életművét a különböző műfajú (és olykor szerzőségű) szövegek együttesen rajzolják meg, kiegészítve egymást, hiszen értékes információkat kapunk róla például a fiával készül interjúból és a levelezésből, valamint a tanulmányból (amely mind a szakma, mind az érdeklődő olvasó számára tartalmaz hasznos adatokat).

Knapp Éva, Regeneratio et constantia: Egy 18. századi dél-dunántúli település, Mesztegnyő újjáéledése az egyházi források tükrében, Pécs, Pécsi Tudományegyetem Egyháztörténeti Kutatóközpont, Pécsi Történettudományért Kulturális Egyesület, 2025

Edina Éva Zvara — 2025-12-30

A kötet főcíme, a Regeneratio et constantia kifejezés hűen tükrözi a 18. század magyarországi állapotait. Arról a korszakról kapunk képet, amikor a Magyar Királyság területén megszűnt a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc is befejeződött. Ezután kezdődhetett meg ténylegesen az egész ország újjáépítése. Az egyes területek földbirtokosai, legyenek azok világi vagy egyházi vezetők (különösen a katolikus főpapok), óriási erőket mozgósítottak az egyes egyházmegyék regeneratiójára, s velük párhuzamosan az egyes szerzetesrendek is, hogy elláthassák a hívek lelkigondozását. Knapp Éva mindezt egy dél-dunántúli település, Mesztegnyő kapcsán mutatja be ismert, illetve ismeretlen források feldolgozásával, több, korábbi téves adat helyesbítésével.

Számunk szerzői

Szerkesztő MKsz. — 2025-12-30

Szerzői affiliációk.