Magyar Könyvszemle

Mentés másként

Olga Granasztói — 2024-11-30

2022 őszén az MTA Könyvtára megvásárolta az 1948-ban Györffy György történész által megmentett gróf (Hadik)-Barkóczy család könyvgyűjteményének mintegy 2500 kötetét, amelyet 1948-tól majd 80 éven át a kiváló történész, halála után pedig gyermekei egyben, gyűjteményként őriztek meg budapesti lakásukban. A muzeális állomány a 20. század elejétől a Nemzeti Múzeum melletti Hadik-Barkóczy palotában volt elhelyezve, azután, hogy a család a 18. század közepétől gyűjtött könyvek nagy részét lehozta az Ung megyei Pálócról. A Barkóczy család könyvtára eredetileg több tízezer kötetet számlált, de kimagasló jelentőségű abban a tekintetben is, hogy százötven éven át öt generáció gyarapította, egymást követték a hasonló műveltségi fokon álló, könyvszerető leszármazottak, a család vagyoni helyzete pedig mindig lehetővé tette a könyvtár folyamatos gazdagítását. Egészen a 20. század elejéig, vagyis több mint száz éven keresztül ugyanott, Pálócon őrizték. Állományának jelentőségében fontos tényező, hogy a 18. század utolsó harmadától egyenes ágon öröklődött, 1859-ben a hitbizomány megalapításával pedig a II. világháborút követő évekig garantált volt az egy kézben tartása. A könyvtár II. világháborút követő sorsa szintén nem mindennapi: 1948-ban az ÁVH szemet vetett a Nmezeti Múzeum melletti Hadik-Barkóczy palotára, ezért a palotában őrzött, és az ostromot túlélt gyűjtemények nagy részét lefoglalta és elszállította. A könyvtár egyik fele így került kalandos úton végül Bajára, ahol ma is hozzáférhető annak kissé megcsappant állománya a zAdy Endre Városi Könyvtárban. A könyvtár palotában hagyott másik felét 1948-ban Györffy György történész mentette meg, így ma közgyűjteményeinkben az eredeti mesés gazdagságú (Hadik)-Barkóczy könyvtár ha nem is a maga egészében, de több ezer kötetén keresztül tükrözi a jeles főúri család kultúrapártolását és olvasmányszeretetét.

Széll Farkas könyvtáráról

Judit Ecsedy — 2024-11-30

Széll Farkas (1844–1909) kúriai bíró, jogi író egyike volt kora legjelentősebb könyvgyűjtőjének. Több, mint háromezer kötetes könyvtára, amely kéziratokat és nyomtatott könyveket tartalmazott, kiemelkedő hungarika-gyűjtemény. Halála után leánya örökölte, aki mint Jan Kubelík cseh hegedűművész felesége Csehszlovákiában élt. Széll-Kubelík Marianne 1928-ban felajánlotta megvételre az apjától öröklött könyvtárat a cseh Kulturális és Népművelésügyi Minisztériumnak. szerzők végigkísérik az eseményeket, amelyek során végül a Széll könyvtár mai helyére került, az akkori Állami és Egyetemi Könyvtárba (ma a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtára /Narodní knihovna České republiky). A könyvtár történetéhez tartozik, hogy ezt megelőzően két alkalommal is a Széll könyvtárból adományokkal, kéziratokkal gazdagították az akkori Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárát, (ma Országos Széchényi Könyvtár).

Minthogy Széll Farkas életét és hivatali munkásságát főleg Debrecenben és környékén töltötte, beszerzési forrása is ez a vidék volt, tehát gyűjteménye különösen gazdag debreceni vonatkozású könyvekben és kéziratokban.

Széll Farkas könyvtára ma a cseh Nemzeti Könytárban található és kutatható, Prágában, „Knihovna Kubelíkova-Széllova” különgyűjteményként, amely egyúttal a legnagyobb a külföldi nyilvános könyvtárban található magyar hungarika-gyűjtemény.

Ranschburg Viktor, a magyar könyvkiadás európai nagykövete

Melinda Simon — 2024-11-30

A magyarországi könyvkiadás és könyvkereskedelem erős német gyökerei révén a 19. század folyamán és a 20. század első felében rendszeres kapcsolatban állt a német nyelvterület könyves cégeivel és szervezeteivel. A magyar könyves szakmának azonban csupán egyetlen olyan személyisége volt a korszakban, aki nemzetközi szervezetekben vezető tisztséget töltött be: Ranschburg Viktor. A róla szóló megemlékezések szórványos és felületes jellege miatt már igencsak időszerű volt egy egyéniségéhez méltó, alapos életrajz elkészítése.
A szerző bemutatja Ranschburg Viktor 1872–1880 közötti gimnáziumi tanulmányi eredményeit, majd 1880–1884 közötti tanulóéveit a majna-frankfurti Joseph Baer & Co. cégnél. Első munkahelye 1884-től a Révai Testvérek könyvkiadó, majd 1885-től Révai Leó antikváriuma volt, majd 1891-től Magyarország egyik legnagyobb kiadójánál, az Athenaeumnál lett a kiadói osztály vezetője, ahol látványos gazdasági sikereket ért el. 1901-ben cégvezető, 1902-ben igazgató, 1903-ban ügyvezető igazgató lett. A szakmai közéletben is szép pályát futott be: a Magyar Könyvkereskedők Egyletében 1892–1900 között titkár, 1900–1906 között főtitkár, 1906–1919 között elnökhelyettes volt. Feleségétől három gyermeke született és számos gazdasági érdekeltségéből származó bevételéből jómódban éltek. A szabadkőműves mozgalomnak 1900-tól kezdődően volt igen aktív tagja. A tanulmány részletesen bemutatja és elemzi a Ranschburg Viktor által írt tanulmányokat és könyveket is.
1900-tól kezdődően vált rendkívül aktívvá nemzetközi porondon is. Ő képviselte a magyar szakmát a könyvkiadók nemzetközi kongresszusain (Lipcse 1901, Milánó 1906, Madrid 1908, Amszterdam 1910) és aktívan küzdött Magyarország csatlakozásáért a berni szerzői jogi egyezményhez. Külföldi szakmai elismertségének legkomolyabb eredménye az volt, hogy a könyvkiadók 13. nemzetközi kongresszusát – az ő meghívására – Budapesten tartották 1913-ban. Tevékenysége legmagasabb elismeréseként 1913–1921 között ő volt a szervezet megválasztott elnöke.
Számos okból 1919-ben megvált az Athenaeumtól és lemondott a Magyar Könyvkereskedők Egyletében betöltött vezető funkciójáról is. (A könyvkiadók nemzetközi kongresszusa elnökségéről 1921-ben köszönt le, hogy személye ne gátolja az újrakezdést.) De nem vonult vissza: 1920-ban új, rendkívül modern palettájú könyvkiadót alapított Pantheon néven, amelyet két év alatt nyereségessé tett. Óriási energiával dolgozott továbbra is, de fizikuma már nem bírta a megterhelést. Súlyos szívbetegsége miatt 1930-ban, 68 évesen hunyt el.

Határkérdések az irodalom határterületén

Julia Vallasek — 2024-11-30

Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések eredményeként bekövetkező hatalomváltások az új fennhatóság alá, illetve szűkebb határok közé került állampolgárok számára a két világháború között a köztesség egy olyan sajátos állapotát teremtették meg, amelyben a szülőföld, mint fizikai tér az állandóságot, biztonságot jelentette ugyan, ám immár megváltozott kontextusban. Az ismerős/ismeretlenné vált tér új értelmezésre szorult, annak domesztikációja, ha úgy tetszik „otthonossá tétele” új identitások, illetve ezzel párhuzamosan új értékrendek felállítását követelte meg. A két világháború közt született regények vizsgálata így elsősorban arra irányul, hogy a fikció az idegenné/ ismeretlenné vált tér domesztikációjának milyen sajátos életstratégiákban, konfliktusokban, megoldásokban megnyilatkozó lehetőségeit teremti meg narratív eszközökkel. Ebben fontos szerepet kapnak a kanonizált olvasatokból kiszoruló periférikus perspektívák (pl. női szempontok, gyermeki nézőpont, az elcsatolt területekről menekültek szempontjai) vagy akár a szépprózával szemben a populáris irodalmi regiszter, a ponyva sajátos perspektívája. A populáris irodalom, a ponyva többnyire nem tartozik az irodalomtudományi kutatások fősodrába, esztétikai minősége miatt általában kánonszélre szorul, alkotásai igen hamar feledésbe merülnek. Ugyanakkor éppen aktualitásuk, könnyű befogadhatóságuk folytán megjelenésük idején nagy tömegekhez juthatnak el, témaválasztásuk, megközelítésmódjuk nem csak tükrözi a közízlést és érdeklődést, de igen gyakran alakíthatja is azt. Az első világháborút lezáró béketárgyalások és az azokat követőesemények megjelenítése a korabeli ponyvairodalomban tehát, ha úgy tetszik látens módon, de alakít(hat)ta a témával kapcsolatos közbeszédet, gondolkodást.

Az Erdélyi Szépmíves Céh amatőr könyvsorozatának pártolótag intézményei 1924-1944 között

László Horváth — 2024-11-30

1924 március végén alapította hat kolozsvári újságíró az Erdélyi Szépmíves Céh nevű könyvkiadót. Célként tűzték maguk elé a Trianon utáni erdélyi magyar írók, költők új irodalmi alkotásainak kiadását sorozatokba rendezve. Jelen írás a pártolótagok számára készült amatőr könyvek jellegzetességeinek bemutatását követően számba veszi és közzéteszi az erdélyi (romániai) és a külföldi, nagyrészt magyarországi pártoló intézményeket. A könyvsorozatból olcsó kiadás is készült az előfizetők számára. A magyarországi előfizetők névsorát külön könyv, az ún. Aranykönyv sorolta fel. Az abban szereplő intézmények egy részével találkozhatunk a pártolótagok között is. A könyvsorozat kétféle kiadásának intézményi megrendelőit összevetve és kiegészítve az intézményekhez kapcsolódó magánszemélyekkel, érdekes és értékes képet kaphatunk az Erdélyi Szépmíves Céh könyveinek szervezeti megrendelőiről.

Az osztályharc Robin Hoodjai?

János Halász — 2024-11-30

Az 1956 és 1989 közötti magyar sajtóban a dualizmus idején és a Horthy-korszakban bűnöket elkövető hírhedt személyek ügyeivel szokatlanul baráti hangnemben foglalkozó írások jelentek meg az állam által felügyelt folyóiratokban és több könyv, sőt játékfilm és operett is hasonló módon foglalkozott velük. Ezen ábrázolások azonban nem kizárólag szórakoztatás céljából születtek, hanem konkrét emlékezetpolitikai háttérrel és célrendszerrel rendelkeztek, amelyek felfejtése értékes adalékként jelentkezhet a kádárkori emlékezettörténeti kutatások számára.

Christine Schlosser, Das lyrische Werk Sándor Petőfis in deutscher Übersetzung, Eine Bibliographie, Berlin, Frank und Timme, 2023

Hedvig Ujvári — 2024-11-30

Petőfi német nyelvű recepciója kapcsán – jelenlegi tudásunk szerint – annyi bizonyos, hogy Adolf Dux jelenti a kiindulási pontot egy soha véget nem érő kutatási folyamatban. Ennek eddigi legjelentősebb mérföldkövét jelöli ki Christine Schlosser opulens kötete: a költő születésének 200. évfordulójára egy olyan, felbecsülhetetlen segítséget jelentő munkát jelentetett meg, amely a további, Petőfivel kapcsolatos filológiai kutatásoknak hatalmas impulzust jelenthet, s legalább ennyire hasznos

Simon Melinda, Kiadói és nyomdászjelvények Magyarországon 1921–1940, Budapest, OSZK, 2023

Edit Újvári — 2024-11-30

Recenzió Simon Melinda: Kiadói és nyomdászjelvények Magyarországon 1921–1940. Hungarian Printers’ and Publishers’ Devices 1921–1940. című kötetéről.

Számunk szerzői

Szerkesztő MKsz. — 2024-12-01

Szerzői affiliációk.