Magyar Könyvszemle

Heltai Gáspár Biblia-idézési módszere életművében

Ferenc Kőrösi — 2025-02-16

A tanulmány fő kérdése, hogy Heltai Gáspár milyen módszerrel idéz a Bibliából saját munkáiban. A kiindulópontot az a Pázmány Péter munkái kapcsán megfogalmazott nézőpont adja, miszerint Pázmány tudatos módszert alakított ki az idézéshez. Annak feltárásához, hogy Heltai alkalmazott-e valamilyen tudatos szerkesztési metódust e tekintetben, illetőleg, milyen elvek figyelhetőek meg, a vizsgálat középpontjában a Heltai művek elemzése állt.
Kutatásaim során négy kérdés mentén vizsgáltam a Heltai szövegekben található bibliai idézeteket. Arra kerestem választ, hogy milyen kapcsolatban állnak a művekben található idézetek Heltai részleges Biblia-fordításaival. Emellett az is a vizsgálat tárgya volt, hogy egy idézet többszöri megjelenése esetében azonos, vagy eltérő formában került-e erre sor. Az összehasonlító és szövegelemző vizsgálatok arra mutattak rá, hogy éles határ húzható meg az idézés módszerében Heltai korai és késői munkásságában. Míg korai munkáiban Heltai többnyire szó szerint idézi a Biblia szövegét (főképp az Ószövetség könyveit), addig kései műveiben már elsősorban átdolgozásokkal, paratextusokkal találkozunk. Ennek két oka lehet. Az első, hogy míg korai munkái megjelenésekor már rendelkezésére állt Heltainak az Ószövetség fordításának nagy része, addig az Újszövetségé nem. A másik ok abban látható, hogy Heltai, munkásságának második felében, áttért a dogmatikai kiadványok megjelentetéséről az erkölcsi példákat nyújtó történetek közreadására. Míg előbbi esetében a tévtanok elkerülése megkövetelte a pontos idézést, addig az utóbbi nyomtatványok esetében fontosabb volt az idézetek beágyazása a szövegbe.

Prédikáció I. Rákóczi Ferenc keresztelőjén

Bernadett Varga — 2025-02-16

A tanulmány Keresztúri Bíró Pálnak, a Rákóczi-család udvari papjának és pedagógusának az I. Rákóczi Ferenc keresztelőjére szerzett, eddig ismeretlen prédikációját vizsgálja. Az eredetileg nyomtatásban is megjelent munkából nem maradt fenn példány, ám a kiadvány szövegét megőrizte egy 1655-ben Erdélyben keletkezett kéziratos másolat, amely Keresztúri egy későbbi prédikációs kötetének előzéklevelein olvasható. A kora újkori nyomtatott keresztelési prédikációról igen keveset tudunk, ugyanis a házasságkötéssel és a temetéssel szemben keresztelő alkalmából alig adtak ki prédikációt, aminek feltételezhetően a magas gyermekhalandóság lehetett az oka. Eddig mindössze egy, a II. Rákóczi György és Báthori Zsófia kisebbik fia, Rákóczi Zsigmond keresztelőjére készült kiadvány volt ismert, amelyet szintén Keresztúri Pál mondott el. Különösen érdekes műfaj- és mikrotörténeti tanulságokkal szolgál tehát a most felfedezett, tanító, bűnbánatra ösztönző, ugyanakkor gyakorlati nevelési útmutatóként is működő beszéd, hiszen betekintést enged a fejedelemi család tagjainak egymással való viszonyába, valamint a tervszerű udvari reprezentációba is. Felmerül ennek kapcsán a kettős keresztelő kérdése, valamint az is, hogy a szerző valóban annyira kevés érdeklődést mutatott-e a politika iránt, mint ahogy azt eddig gondoltuk. Amennyiben a záróimádságban egyfajta sajátos királytükörrel találkozhatunk, ez a kép némileg árnyalódni látszik. A tanulmányhoz társul a teljes szöveg textológiai jegyzetekkel ellátott közlése is.

Esterházy Pál bécsi kiadványai

Noémi Viskolcz — 2025-02-16

Esterházy Pál herceg (1635-1713) és magyar nádor kora jól ismert mecénása volt, egyben alkotó ember, akinek irodalmi, művészi és zenei tehetsége is megmutatkozott. Fiai tanulmányai során került kapcsolatba bécsi nyomdászokkal, amikor tézislapjaikat és Szent László-napi beszédeiket kiadatta. Az 1690-es évtizedben a saját latin nyelvű kegyességi művei és családtörténete kinyomtatásával a nagy és patinás műhellyel rendelkező Leopold Voigtot bízta meg, összesen öt műve jelent meg a császárvárosban. A bécsi helyszínválasztás elsődleges mozgatórugója az volt, hogy az császárnak és a környezetének is megmutathassa különleges képességeit, nemcsak azt, hogy milyen nagylelkű mecénás, hanem azt is, hogy a teológiában jártas, a hitében elmélyült és a pietas austriacát értő író is. Ezt az elismerésre vágyó reprezentálás szándékát támasztja alá a fennmaradt jeles névsor, amely szerint a Via Lactea 1691 végén kinyomtatott 200 példányából majdnem harmincat a bécsi udvarban osztottak szét. Nem ismert, hogy a nádor a másik négy bécsi könyvét eljuttatta-e az előkelő bécsi köröknek, de tény, hogy hasonló cél vezette 1700-ban a családja múltját és előkelőségét összefoglaló Trophaeum megjelenésekor is. Esterházy Pál ambícióiról sokat elárul a Bécsben a jezsuita egyetemen létrehozott alapítványa, amelynek feladata volt a teológushallgatók Szeplőtelen Szűz Máriáról szóló beszédeinek kiadása, legalább 11 ilyen, ugyancsak Leopold Voigtnál évente megjelent kisnyomtatványról tudunk. Ezek ékessége a címlap elé helyezett Győzedelmes Mária-metszet, a 11 év alatt négy különböző megformálásban.

A szultáni szerájtól a párizsi Királyi Könyvtárig

Ferenc Tóth — 2025-02-16

A Bibliothèque nationale de France kéziratok osztálya az egyik legfontosabb központi francia gyűjtemény. Az ott őrzött, magyar jelentőségű kéziratok között megtalálható Ptolemaiosz Kozmográfiájának latin fordítása, amely korábban a Mátyás király Corvina könyvtárához tartozott. Ez az értékes kézirat valószínűleg a mohácsi csata (1526) után került Konstantinápolyba, és a 18. században a Bibliothèque du Roi (jelenlegi Bibliothèque nationale de France) gyűjteményébe került. E kézirat megszerzésének körülményei mindeddig homályban maradtak. Az új kutatás kimutatta, hogy egy magyar származású francia diplomata és katona fedezte fel a Szerailban az 1770-es években, és felajánlotta a külügyminiszternek, Vergennes grófjának. A levéltári források irodalmi forrásokkal való összehasonlításával a tanulmány rávilágít a francia diplomaták kulturális közvetítői szerepére az Ancien Régime végén.

Filiczki János Konrad Rittershausen házasságára írt versének autográf hamburgi kézirata

Dávid Molnár — 2025-02-16

Filiczki János egy versének imeretlen, autográf verziója Hamburgból.

Eredmények és fehér foltok a középkori magyar könyv és könyvhasználat kutatásában

Anna Boreczky — 2025-02-16

A tanulmány a magyar középkori könyvkultúra és a hazai gyűjteményekben őrzött középkori könyvanyag kutatásának eredményeit és új irányait igyekszik 15-20 évre visszatekintve áttekinteni.

Eredmények és fehér foltok a régi könyv kutatásában

Péter Perger — 2025-02-16

Az alábbi vázlatos vizsgálat az 1801 előtti magyarországi könyvkiadás kutatása terén az elmúlt, megközelítőleg hét évtizedben elért eredményeket kívánja áttekinteni, majd igyekszik sorra venni a következő időszakban a kutatók előtt álló feladatokat.

A könyvkereskedelem története a 19. század első harmadáig

Olga Granasztói — 2025-02-16

A könyvkereskedelem-történet a könyvtörténet leginkább interdiszciplináris megközelítést feltételező területe, egy sokszereplős, hálózatszerűen működő rendszer, amelynek feltárásához és leírásához a legtöbb nem könyves szempontot kell figyelmbe venni az összes könyvtörténeti szakterület közül.
A nyomdászat és a könyvkereskedelem-történet szorosan összefonódott a 18. század utolsó harmadáig. A 2000-es évek eleje óta többek között Pavercsik Ilona könyvtörténész kiemelkedő publikációinak köszönhetően sok olyan új alapkutatási adattal gazdagodott az önállósult könyvkereskedelem korszakának vizsgálata, amely nélkülözhetetlenné tette a terület önálló kezelését, és szükségessé tenné egy önálló kézikönyv megjelentetését a témában, fokozatosan elkülönítve a nyomdász-kereskedők és a könyvkötő-kereskedők 18. század utolsó harmadáig meghatározó szerepétől az önállósult könyvkereskedőket.
A 18. század utolsó harmadát meghatározó magyar könyvkereskedelem kutatásának további komoly lendületet adott néhány új, nemzetközi könyvtörténeti fórum, tudományos kapcsolati rendszer és az ezekre támaszkodó nemzetközi konferenciasorozatok.
Az elmúlt tíz évben pedig az irodalomtudomány révén nyíltak új horizontok a magyar könyvkereskedelem 18-19. század fordulóját meghatározó jelenségeinek kutatásában.

A kora újkori magyarországi könyvtárak Széchényi Ferenc alapításáig – kutatástörténeti áttekintés

Edina Éva Zvara — 2025-02-16

A könyvtártörténeti kutatások áttekintésekor az egyik legfontosabb és legnagyobb eredmény, hogy az 1979-ben Szegeden Keserű Bálint, majd Monok István vezetésével megkezdett, illetve szervezett munkálatok a közelmúltban tulajdonképpen lezártnak tekinthetőek. Az elmúlt negyvenöt év kutatásai azt mutatják, hogy számos forrás megőrződött, és ezek alapján nemcsak árnyalni lehet a korábbi szakirodalmakban megjelent megállapításokat, hanem esetenként át is lehet azokat értékelni, és emellett új eredmények is születnek. A hazai könyvtártörténeti alapkutatások eredményei több sorozatban jelentek meg, s ezek mindegyike elektronikusan is elérhető. A fehér foltok közé tartozik többek között a 18. század második felében keletkezett forrásoknak – különösen a szerzetesrendi könyvtárak jegyzékeinek – mind a kiadása, mind a feldolgozása. Több hazai közgyűjteménynek hiányzik még alapkatalógusa, legyen az ősnyomtatvány vagy régi könyvek 1850-ig katalógusa. A régi/új témák közé tartozhat az ismert könyvjegyzékek vagy könyvállományok több szempontból történő, áttekintő elemzése. Több művelődéstörténeti szempontból kiemelkedőn fontos személy könyveiről alig tudunk valamit, pedig életműve gazdag könyvtárat feltételez. Egykori gyűjteményük rekonstruálására kiváló eszköz (lehetne) az eruditio-adatbázis, amibe legalább már az ismert, elszórtan megjelent adatokat lehetne rögzíteni.

A 16–17. századi Kárpát-medence olvasmánytörténete

Róbert Oláh — 2025-02-16

A tanulmány a 16-17. századi Kárpát-medence olvasmánytörténeti kutatásait tekinti át. A magánkönyvtárak olvasóit ismerhetjük meg a nemességről, a katolikus főpapságról, az értelmiségről, a polgárságról és a nőkről szóló alfejezetekben. Az intézményi könyvtárakról felekezeti bontásban tájékozódhatunk. Végül az olvasmánytörténeti tendenciákat ismertetjük és felmutatunk néhány olyan területet a kutatásokban, amelyek nem kellőképpen feltártak.

Az olvasás Magyarországon a 18. században

Ádám Hegyi — 2025-02-17

A felvilágosodás nagyon sok mindent megváltoztatott, többek között az olvasási szokások is átalakultak. Az olvasás történetét éppen ezért különböző módszerekkel vizsgálják: összegyűjtik az olvasmánylistákat, megvizsgálják az olvasási körülményeket, elemzik az olvasási élményeket, és még sok egyéb eszközt használnak. A cikkben vázlatosan tárgyaljuk a magyar olvasmánytörténeti kutatások eredményeit. Összesen hét területet mutatunk be, amelyek közül az első kettőben a kutatási eredményeket és a historiográfiát foglaljuk össze. Ezt követően az olvasás különböző aspektusairól lesz szó, így például az olvasói véleményekről, a szóbeliség és írásbeliség kapcsolatáról, a közösségi olvasásról, a kényszer- valamint érdekolvasásról és végül bemutatjuk az azt intézményrendszert, amelyik az olvasás megerősödését hozta el a 18. századra.

Számunk szerzői

Szerkesztő MKsz. — 2025-02-17

Szerzői affiliációk.