Magyar Könyvszemle

Mit kezdjünk a szövegromlás eseteivel egy olvasóbarát kiadásban?

Klára Korompay — 2024-02-05

Egy kódex tudományos igényű kiadása a kézirat betűhű átiratát tartalmazza; a szöveg értelmével kapcsolatos kérdések megvilágítása ennek nem feladata. Egy „olvasóbarát kiadás” célja viszont éppen az, hogy a régi szöveg megértését a mai olvasók számára lehetővé tegye, mégpedig első helyen annak modern helyesírású átirata révén, másrészt a kötet különféle egyéb összetevőinek segítségével (szótári rész, nyelvtani áttekintés a bevezetésben, jegyzetanyag stb.).

A 15. századi Apor-kódex, mely az első magyar Zsoltárok könyvét őrizte meg az ún. Huszita bibliából, feltűnően sok hibát tartalmaz, ebből ítélve minden bizonnyal többedik másolat. A kiadás munkálatai során elsőrendű kérdésnek tekintettük, hogy a szöveg jelentése szempontjából az egyes hibatípusok mit eredményeznek. A másolói hibák jellegzetes esetei a következők: a) az eredmény értelmetlen szóalak; b) értelmes szóalak, de nem illik a szövegbe; c) értelmes és a szövegbe is beleillő szóalak, de nem felel meg sem a forrásszövegnek, sem a párhuzamos helyeknek. Ezek külön-külön megítélést kívánnak. Az előadásban a különféle típusokra kialakított eljárásokat mutatjuk be bő példaanyag alapján. Az első két esetben – ha a hibás alak előzménye kellő biztonsággal rekonstruálható – azt az utat követjük, hogy a hibát magában a szövegben javítjuk, külön jegyzet nélkül. Olyankor azonban, amikor a másolói hiba eredményeképpen világosan érthető (csak más jelentésű) mondat állt elő, a főszövegben ezt közöljük, s a vele kapcsolatos problémákról lapalji jegyzetben szólunk.

A vizsgálat a következő kötet anyagára épült: Apor-kódex: Ómagyar zsoltárok, közreadja Korompay Klára, Budapest, Balassi, 2021.

Pico della Mirandola esete a magyar humanizmussal

Sándor Lázs — 2024-02-05

A Magyar Királyság apácakolostoraiban a XV. század végének szerzetesi reformjai után a népnyelv volt használatban. A nővérek vulgáris olvasmányait azok a szerzetesek állították össze, akik külföldi egyetemeken tanultak, részben humanista műveltséget szereztek. Többen kísérelték meg kimutatni ezt az erudíciót, de csak úgy sikerült, hogy kitágították a humanizmus fogalmát, hiszen az anyanyelv nem hordozta, a kolostorokban használt bastarda pedig nem tükrözte a humanista kultúrát. Egyetlen fogódzó található népnyelvű kolostori kódexeinkben.

A premontrei Pozsonyi Kódex 1520-as latin nyelvű dedikációjában Giovanni Pico della Mirandola fordulata található meg: summus arcitectus Deus, amely az Oratio de hominis dignitate című művéből származik. A kódex ismeretlen scriptora – nevét kivakarták – más kolostori kéziratban nem található korai humanista kapitálissal kezdte az általa írt szakaszt. Műveltségét ezek alapján humanistának gondolnánk, de forrása nem Pico della Mirandola. A humanista kifejezését a Gymnasium Romanum tanévnyitóján idézte a rektor, Iulius Simon Siculus. Az eseményen egy olyan magyar diák is részt vett, akit a magyar premontreiek rendi elöljárója küldött Rómába jogi tanulmányokat folytatni. A magyar diák, Bessei Farkas Ignác volt, aki Fegyverneki Ferenc sági prépostnak ajánlva kiadta az ünnepi beszédet: Oratio de inventione artium liberalium Romae in die Sancti Lucae in templo divi Eustachii habita per Siculum (Romae, 1516), amely így a rendi elöljáró környezetében is terjedt. Bessei Farkas Ignác királyi jegyző lett, a várakozásokkal ellentétben okleveleinek írása nem egyezik a Pozsonyi Kódex dedikációjának ductusával, más volt a scriptor.

Kiegészítés Antonio Bonfini Rervm Vngaricarvm Decadese 1581-es kiadása illusztrációinak forrásaihoz

Júlia Papp — 2024-02-05

A szerző egy korábbi tanulmányában Antonio Bonfini krónikájának a frankfurti Sigmund Feyerabend által 1581-ben megjelentetett német kiadásában található illusztrációk előképeit azonosította, amelyeket Feyerabend 1560–1570-es években napvilágot látott saját kiadású köteteiben talált meg. Az illusztrációk némelyikével azonban már az augsburgi Heinrich Steiner 1530–1540-es években kiadott könyveiben is találkozunk. Az 1581-es Bonfini-kiadás illusztrációi közül a legtöbbnek az előképe Steiner két kiadványában lelhető fel, Marin Barleti albán humanista történetíró Szkander bég életét és hadi tetteit bemutató, 1533-ban megjelent történeti munkájában (5 előkép), illetve Veit Trautnak az oszmán szultánok biográfiáját I. Szulejmánig közreadó, 1543-ban kiadott krónikájában (5 előkép).

Az 1581-es Bonfini-kötet egyik illuszrációjának forrása ezekkel szemben nem történeti, hanem egy morálfilozófiai mű volt, Francesco Petrarca De remediis utriusque fortunae című munkájának Steiner által 1532-ben megjelentetett német kiadása. Feyerabend törekvése, hogy ti. egyfajta korlátozott képi hitelesség érdekében olyan képeket válogatott össze a Bonfini-kiadáshoz, amelyek tartalmi megfelelést mutattak az illusztrált szövegrésszel, ennél a fametszetnél is megfigyelhető: a Petrarca-kötet Megérkezés a vágyott kikötőbe című fejezetéhez mellékelt, egy kikötőbe befutó evezős gályát, illetve a fogadására a parton összegyűlt embereket ábrázoló illusztráció kitűnően illeszkedett a Bonfini-kötet szövegéhez, amelyben Szent Orsolyának és társnőinek hajón történő utazásáról és kikötőbeli fogadásáról olvashatunk.

Steiner kiadványaiban számos török témájú metszettel is találkozunk, amelyek egy része a korabeli oszmánellenes vizuális propagandához kapcsolódott. Közéjük tartozik az 1532-es Petrarca-kiadás egyik illusztrációja is, amelyen egy város főterét látjuk, ahol turbános török katonák válogatás nélkül gyilkolják a helyi lakosokat. A fametszet Heinrich Steiner több – alkalmanként a törökökhöz egyáltalán nem kapcsolódó – kiadványában is megtalálható, egy nagyon hasonló, szűkebb kivágatú jelenettel találkozunk például egy 1526-ban kiadott, a mohácsi csatavesztésről tudósító hírlevél címlapképén, illetve egy 1533-as Thuküdidész-kiadásban.

Európában a „sátáni” török képe mellett a 16. századtól kimutatható egy objektívebb törökkép is, melynek elmélyítését a törökök szokásairól, viseletéről, mindennapi és családi életéről tudósító képi és szöveges beszámolók segíthették. Ezek közé tartoznak az Oszmán Birodalomba tett követi utakról, illetve keleti utazásokról beszámoló, Steiner által megjelentetett kiadványok illusztrációi is.

Melius és a „Szegedi Biblia”

Csaba Fekete — 2024-02-05

Melius Juhász Péter (1532-1572) Újszövetség-fordításából, nem maradt fenn egyetlen példány sem. A 18. század óta két fennmaradt példányt említenek. A fennmaradt másolatok leírásaiból tudjuk, hogy az eredeti példányokat meglehetősen kis betűkkel nyomtatták.

Jelen tanulmány egy harmadik példányra hívja fel a figyelmet, amely idősebb Széplaki T. Pál tiszteletes (1725-1790 körül), az észak-magyarországi Losonc (Lučenec, Lizinz, ma Slovensko) református lelkészének könyvtárában maradt fenn. Azonos nevű fia (1765-1810) örökölte apja könyvtárát, aki két évvel halála előtt a Debreceni Református Kollégium egyházjogi professzorává emelkedett. Apja könyvtárának kézirata a Református Kollégium könyvtárában maradt fenn, de a könyvek nagy része eltűnt.

Széplaki katalógusának leírása nem említette a nyomtatás helyét, nevezetesen a délvidéki Szegedet. Lehet, hogy ez a város nem szerepel a címlapon. Lehetséges azonban, hogy a nagyon elfoglalt református szuperintendens Meliusnak a török hódoltság alatti Szeged városában volt némi dolga, és a fordításához ott írt előszót. Valójában a debreceni nyomdának nem volt ott nyomdája, így a fordítás valójában Debrecenben jelent meg. Az is lehetséges, hogy az akkori veszélyek miatt a közeli Váradra (Nagyvárad, ma Romániában) menekült, és ott készült el a nyomtatás.

Ezt a lehetőséget, mint a fordítás, a nyomtatás helyét és magának az 1567-es Újszövetség e harmadik példányának létezését a bibliográfiai szakirodalom soha nem tárgyalta. A Református Kollégium Könyvtárának igazgatója 1945-ben megemlítette ugyan a katalógusban, de senki sem vette észre, majd feledésbe merült.

Kalmár György angol barátai és kapcsolatai

György Gömöri — 2024-02-27

Kalmár György, a Debreceni Protestáns Kollégium végzős diákja 1749 szeptemberében írta be a nevét az oxfordi Bodleian Könyvtár olvasókönyvébe. Bár azért érkezett, hogy a hebraisztikai tanulmányait folytassa, emellett a magyar református egyház megbízatását is vállalta, hogy képviselje a magyar protestánsok ügyét, akiket a katolikus királynő, Mária Terézia uralkodása alatt hátrányos megkülönböztetés ért. Kalmár tehetséges hebraista volt, angliai tartózkodása első évében egy héber filológiai traktátust jelentetett meg, amelyet az oxfordi egyetem kiadója nyomtatott ki. Ezt követte három további füzet Londonban, amelyekben John Hutchinson követőivel száll vitába, a teológus azt állította, hogy az Ádám és Éva által beszélt nyelv a héber korai változata volt.

Bár ezeket a tényeket magyar kutatók is ismerik, ez a tanulmány elsőként tesz kísérlet arra, hogy leírja Kalmár oxfordi kapcsolatait és Nagy-Britanniában tett utazásait. Három évet töltött Angliában, amelyre később úgy emlékezett vissza, mint élete talán legtermékenyebb és legboldogabb időszakára. Az angol nyelvű levelezése és a különböző tudósoknak dedikált könyvei alapján áttekinthetjük tevékenységét, amely magában foglalta a londoni Királyi Társaság üléseinek gyakori látogatását, és azt a tervét, hogy (előfizetés ellenében) könyvet adjon ki az általa feltalált „egyetemes nyelvről”. Ezek a tervek nem valósultak meg, de később kiadott héber tankönyveket és egy furcsa könyvet, a „Prodromus”-t, amely részben latinul, részben magyar hexameterekben íródott, és amelynek példányai fennmaradtak a brit könyvtárakban. Kalmár 1770-ben még egyszer ellátogatott Angliába, de addigra korábbi ismerőseinek többsége meghalt, vagy már nem volt aktív.

Kenyércikkek a 19–20. század fordulóján, avagy miből élt meg egy vidéki könyvesbolt 1899-ben?

Melinda Simon — 2024-02-27

A 19. század végének egyik legsúlyosabb szakmai konfliktusa volt a vidéki könyvkereskedők és a nagy fővárosi kiadócégek közötti érdekellentét. A Magyar Könyvkereskedők Egyletének szabályzata szigorú előírásokat tartalmazott az alkalmazható árengedmények tekintetében, és ha valamely bolt ettől eltért, azonnali belső vizsgálat és végső esetben a kizárás veszélyével nézett szembe. Ezzel szemben az Athenaeumot, a Franklint, a Pallast és társaikat nem kötötte az 1894 januárjában életbe lépő átdolgozott rabatt-konvenció, ha termékeiket kolportázs (házaló ügynökök) útján terjesztették. A részletfizetéses sorozatok és a modern antikváriumok olcsó dömpingje végképp elvonták a potenciális vevőket a vidéki könyvesboltoktól. A túlélésért küzdő kisebb kereskedések tulajdonosai rendszeresen (és egyre elkeseredettebb hangnemben) tiltakoztak, de a vidéki szortiment panaszaira nem létezett intézményes megoldás.

A vidéki könyvesboltok kénytelenek voltak tehát termékpalettájuk bővítésével növelni forgalmukat, s a könyvek mellett számtalan egyéb iparcikk raktáron tartásával biztosították a túléléshez szükséges bevételeket. Erre a tarkabarka kínálatra vet fényt egy jó kedélyű verses reklám, amelyet lejegyzett és közzétett Nagy Mihály könyvkereskedő 1899-ben. A versben foglalt árucikkeket egyenként azonosítja és elemzi a szerző.

„Az Ön iránti érzéseim soha nem változnak“

Hedvig Ujvári — 2024-04-10

Jelen tanulmány az ifjú Max Nordau és Kiss József kapcsolatának sajtótörténeti vonatkozásait kívánja bemutatni elsősorban fennmaradt levelezésük, valamint a vonatkozó sajtóorgánumok tanulmányozása alapján. A dolgozat első része a tizenéves Nordau Kisshez írt leveleinek útmutatásait vizsgálja, miközben számtalan sajtótörténeti adalékkal szolgál Nordau korai, a Pester Lloyd előtti publicisztikájához, valamint feltárja Kissnek az irodalmi életben, azaz a fővárosi lapokban való megjelenéssel kapcsolatos erőfeszítéseit. A második rész a két pályakezdő szerkesztő tevékenységének kapcsolódási pontjait mutatja be az 1870-es évek elején az Ungarische Illustrirte Zeitung, illetve a Képes Világ révén.

Mainzi Jeromos (1470–1584)

Márton Szovák — 2024-04-10

Bár az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Apponyi-gyűjtemény köteteinek formai feltárása az utóbbi években megtörtént, és a teljes állomány kereshető az online katalógusban, ezek a muzeális könyvek továbbra is tartogatnak meglepetéseket. Az App. H. 1869/1. péld. jelzetű nyomtatványt például korábbi leírása szerint kéziratos pergamenbe kötötték. Ez a jelenség természetesen nem ritka a Régi Nyomtatványok Tára állományában, azonban újra kézbe véve az őrzőkönyvet a kötéshez használt „kézirat” írásképe túlontúl szabályosnak mutatkozik, alaposabban szemügyre véve egyértelmű, hogy nyomtatott pergamen levélpárról van szó.
A könyvkötésen két hasábban olvasható részletek Szent Jeromoshoz köthető szövegekből származnak (egy Jeromos-levélrészlet és caesareai Pamphilosz Órigenész-apológiájának részlete, pontos azonosításuk alább), a töredék pergamen alapanyagából és a másodlagos felhasználásból kiindulva tehát a Jeromos-levelek ősnyomtatvány kiadásai közt érdemes annak forrását keresni. Kéthasábos Jeromos-kiadványokból összesen tízet listáz a Gesamtkatalog der Wiegendrucke (GW), ezekkel összehasonlítva a töredéket kiderül, hogy az a Peter Schöffer-féle 1470-es Szent Jeromos-levélkiadásból származik. A töredék kora és a nyomdászműhely – amely a Johann Gutenbergtől elkobzott felszereléssel dolgozott – önmagukban rendkívül értékessé teszik a töredéket. A töredék pedig, illetve a kiadvány, amelyből kikerült, egyszerre mutatja fel a letűnő középkori kéziratos kultúra és a korai nyomdászat szoros kapcsolatát, ugyanakkor az ősnyomdászok előremutató, innovatív munkáját.

Das ungarischsprachige Abschiedsgedicht von Michael/ Mihály Gyügyei für seinen schwedischen Studienfreund Laurentius Banck (Franeker, 1642)

Judit P. Vásárhelyi — 2024-04-14

A 17. századi magyar nyelvű alkalmi versek száma az utóbbi időben ismét gyarapodott. Nemrég került elő a svédországi Linköping városi könyvtárában egy 1642-ben, Franekerben kiadott propemptica-gyűjtemény, amely magyar nyelvű verset is tartalmaz. Ez a felfedezés egyben a magyar retrospektív bibliográfia (RMNy) újabb kiegészítését is jelenti. Nem csoda, hogy ez a gyűjtemény Svédországban maradt fenn, hiszen az öt közreműködő között két svéd is van, és a diák, akitől versekkel búcsúznak barátai, szintén svéd volt: Laurentius Gunnari Banck.

La Langue János (Jean Baptist Lalangue): „A’ magyarországi orvos vizekről, és a’ betegségekbenn azokkal való élésnek szabott modjairól” írt könyvének (Nagykároly, 1783) változatai.

Lajos Borda — 2024-04-14

A luxemburgi születésű (1743), Bécsben orvosdoktori diplomát szerzett Jean Baptist Lalangue-re tanára, Gerard van Swieten (1700–1772), a Habsburg Birodalom egészségügyének szervezője hívta fel Mária Terézia figyelmét. Tanulmányai befejeztével az uralkodó kinevezte Varasd vármegye főorvosának. Lalangue elsajátította a horvát nyelvet, és élete végéig hivatalában maradva (1799) Varasdon élt és működött. Munkássága kiterjedt a gyógyvizek leírására, 1779-ben Zágrábban latinul és horvátul egyaránt könyve jelent meg Horvátország és Szlavónia vizeiről (Tractatus de aquis medicatis regnorum Croatiae et Slavoniae). E munka párdarabja a magyarországi gyógyvizekről készült, és a nagykárolyi Károlyi Nyomdában jelent meg 1783-ban latinul: De aquis Hungariae medicatis, és magyarul: A’ magyarországi orvos vizekről, és a’ betegségekbenn azokkal való élésnek szabott modjairól címmel. Lalangue e művének alapul szolgált Heinrich Johann Nepomuk von Crantz (1722–1799) 1777-ben megjelent Die Gesundbrunnen der Österreichischen Monarchie című munkája. A nyomdát a latin és a magyar nyelvű kiadás megjelenésekor Joseph Sigismund Klemann bérelte, aki 1782 és 1797 között volt bérlő. Klemannról sokat nem tudunk, annyit azonban igen, hogy részeges volt és figyelmetlenül dolgozott, erre utal itt ismertetett könyve is. A nyomtatvány több magán- és közgyűjteményben megtalálható. Könyvtáramban két, eltérő terjedelmű változat van.

Egy 18. századi magyar szabadkőműves könyvtár kötetei

László Vári — 2024-04-14

Tüskés Gábor Szabadkőműves imakönyv Nagybajomban című kiváló tanulmányában az ún. Betbuch egyik különleges példányaként írja le a Darvas Ferenc ex librisével ellátott kötetet. A szabadkőműves imakönyv utolsó lapján Darvas pecsétjén kívül egy másik, egy szabadkőműves pecsét is látható.
Ugyanezt a szabadkőműves pecsétet találta meg Tüskés Anna is Blaise Pascal kétkötetes Litterae provinciales-ja 1700-as kölni kiadású példánya5 köteteinek címlapján. Ezekbe a kötetekbe is be van ragasztva Darvas Ferenc ex librise, sőt bennük van Darvas édesapjának, Darvas Józsefnek a possessorbejegyzése is.

Tótumfaktum

Melinda Simon — 2024-04-14

A tanulmány a kiadói és nyomdászjelvények világában megjelenő kliséhasználat jelenségére hívja fel a figyelmet. Azt bizonyítja, hogy a 18–19. században Magyarországon letelepedett könyves szakemberek a német könyviparral közel egy időben vezették be technikai újításaikat. A szerző által bemutatott és elemzett ábrázolást több németországi és magyarországi nyomdász és kiadó saját személyére szabta és jelvényeként használta. A klisé készítője Johann Lorenz Haf, aki 1737-ben született Schwäbisch Hall-ban, fametszést tanult és először Lipcsében, majd 1769-től kezdődően Berlinben dolgozott. A rokokó stílusú könyvdíszeket készítő és sokszorosító művész és vállalkozó 64 évesen, 1802-ben halt meg.

Kiegészítés egy Csáth-cikkhez

Tamás Bíró-Balogh — 2024-04-14

A kiegészítést szó szerint is kell érteni. Nemrég ugyanis egy szegedi könyv- és kéziratgyűjtőhöz került egy 21×17 cm-es papírlap, amelynek szélei közt a szabálytalan vágás miatt 2-3 mm-es eltérés van, és amelynek felső részén kilenc autográf sor olvasható. A kétrét hajtott lapon a szöveg a hajtás alatt ér véget, utalva ezzel arra, hogy ez egy szöveg vége, nincs folytatás. Az aláírás nélküli fogalmazvány jobb felső sarkában ugyanattól a kéztől származó 11-es oldalszámozás található, az autográf maga pedig jól felismerhetően Csáth Géza kézírásával került a papírra.

In memoriam Frédéric Barbier (1952–2023)

István Monok — 2024-04-14

Ha áttekintjük Frédéric Barbier munkásságát, elfogultság nélkül is állíthatjuk, az egyik legnagyobb könyvtörténész távozott közülünk.

Szabó Károly-emlékkönyv, szerk. Szőnyi Éva, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Gondolat Kiadó, Magyar Könyvtárosok Egyesülete, 2020 (Nemzeti Téka)

Attila Buda — 2024-04-14

A Nemzeti Téka sorozat két évtized alatt számos, a maga nemében hézagpótló kötettel járult hozzá a hazai könyves kultúra megismertetéséhez. Bár a véletlen hozta, hogy első és (feltehetően) utolsó kötete is egy-egy emlékkötet volt/lett, e tény azt mutatja, hogy a sorozat a kutatás–feltárás mellett figyelmet fordít(ott) a visszatekintő–összegző munkáknak is. Utóbbi jegyében készült el egy 2015-ös konferencia előadásai nyomán a Szabó Károly születését köszöntő tanulmánygyűjtemény is a Nemzeti Könyvtár, a Gondolat Kiadó, valamint a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Szekciója együttműködésének következtében.

A mikházi és szárhegyi ferences kolostorok régi könyvei, Katalógus, összeáll. Bányai Réka, Teleki Téka Alapítvány, Marosvásárhely, 2022 (A Kárpát-medence magyar könyvtárainak régi könyvei, 14)

Edina Zvara — 2024-04-14

A Kárpát-medence magyar könyvtárainak régi könyvei című, Monok István által szerkesztett sorozat jelen kötete azon munkák sorába tartozik, amely a ferences könyvtárak állományát dolgozza föl (s itt a legszélesebb értelemben vett ferences családot értem, ide véve a minoritákat és a kapucinusokat is).

Körmendy Kinga, Lauf Judit, Madas Edit, Sarbak Gábor, Az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár, az Érseki Simor Könyvtár és a Városi Könyvtár kódexei, szerk. Madas Edit, Esztergom, Budapest, Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár, Akadémiai Kiadó, OSZK, 2022

István Monok — 2024-04-14

Több szempontból is újító vállalkozás két kötetét tartjuk a kezünkben. Pontosabban megújuló, vagy mondjuk, változó vállalkozásét. A 2024-ben ötvenéves Fragmenta Codicum kutatási program Mezey László, Vizkelety András, Madas Edit és most Sarbak Gábor irányítása alatt többféle, szakmailag mindig indokolható változtatásokat eszközölt munkája eredményének kiadásakor. 2021-re már világossá vált, hogy a nemzetközi szakmai érdeklődésre számot tartó kódexkatalógus nem jelenhet meg csak magyarul és csak latinul sem. Nem meglepő, hogy a nemzetközi szakma képviselői nem tanulnak meg magyarul, latinul pedig sokszor már kényelmetlen dolgozni. Ha a szerkesztőcsapat a korszellemmel akart volna úszni, akkor angolul adja ki a kötet idegennyelvű változatát, azonban a német fordítás melletti döntésnek alapos szakmai okai vannak. A sorozat VI. kötetében (2007) a kutatócsoport már szigorúan a német
kutatási alap (Deut sche Forschungsgemeinschaft) ajánlásai mellett kötelezte el magát a kódexek és a fragmentumok leírásában, és nemzetközi érdeklődésre is elsősorban a német nyelvterületről, illetve a német kulturális terület (Köztes-Európa) országaiból számíthatnak.

Melius Juhász Péter, Hitviták és könyörgések, szerk. Oláh Róbert, Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményei, 2022 (A Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények kiadványai)

János Heltai — 2024-04-14

Melius Juhász Péter fáradhatatlan munkássága első összegzésének a Bartha Tibor által szerkesztett Studia et acta ecclasiastica című sorozat 1967-ben megjelent második kötete tekinthető: A Második Helvét Hitvallás Magyarországon és Méliusz életműve. Az ezt követő évtizedekben számos részlettanulmány és főként igényes facsimile kiadványok jelezték a Melius tevékenységének jobb megismerésére irányuló törekvéseket és igényt. Az életmű egészére vonatkozó rendszeres kutatás azonban nem folyt. A most bemutatandó válogatás, amely a Győri János által szerkesztett A Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények kiadványai elnevezésű sorozatban jelent meg, reményeink szerint ennek a munkának az origójává válik majd.

Németh Gábor, Padányi Bíró Márton könyvtára, Monok István bevezetésével, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ, Pesti Kalligram Kft., 2022

Zsuzsanna Bakonyi — 2024-04-14

Padányi Bíró Márton, a nagy lángon égő, ellentmondást nem tűrő, hitvitázó püspök egész életében elszántan harcolt a katolikus vallás megerősítéséért és a török idők utáni veszprémi egyházmegye újjáépítéséért. Tette mindezt szóval és tettel, új templomok építésével, régiek felújításával, új plébániák szervezésével, nagy hatású prédikációival. Hittérítő tevékenységét azonban nemcsak szóban és írásban folytatta, hanem a képzőművészetet is segítségül hívta, így került Magyarországra Franz Anthon Maulbertsch osztrák freskófestő, akinek képein keresztül is terjeszthette az igét. Veszprémi székhelyét Sümegre helyezte át, még ha a várat nem is sikerült rezidenciájává alakíttatnia, a ferences kolostor mellett álló épületet viszont igen. Itt rendezte be könyvtárát. Padányi Bíró Márton termékeny szerző volt, hitvitáit, szentbe szédeit nagyrészt magyarul vetette papírra, nagyszámú levele is ismert. Számos könyve közül a leghíresebb az 1750-ben megjelent Enchiridion című műve, amelyben a protestáns felekezetek, vagyis az ő értelmezésében az „eretnekség” megszüntetésére vonatkozó módszerét foglalta össze. E könyvével rosszul mérte föl a politikai erőteret, elveszítette Mária Terézia addigi pártfogását, ami nemcsak pályájának, hanem személyének megtöréséhez is vezetett.

Révay Péter, De monarchia et sacra corona regni Hungariae centuriae septem – A magyar királyság birodalmáról és Szent Koronájáról szóló hét század, tomus I–II., kiad. Tóth Gergely, Benei Bernadett, Jarmalov Rezső, Sánta Sára, Budapest, MTA BTK, 2022

Iván Kis — 2024-04-14

A magyarországi tudományosság egyik legörvendetesebb fejleményének számít, hogy az utóbbi években lendületet vett a neolatin szövegek kutatása, a történeti forrásokat is beleértve: jó példa erre az Istvánffy Miklósról szóló írásokat tartalmazó, 2018-ban megjelent tanulmánykötet, vagy éppen a 2014-ben napvilágot látott Clio inter arma… című kiadvány, melyben 16–18. századi historikusok is terítékre kerültek. Kora újkori latin irodalmunk fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni: ismeretük nélkül nemcsak történeti tudásunk marad hiányos, de azt a tudománytörténeti-szellemtörténeti folyamatot sem lehet végigkövetni, amely a kritikai történetírásunk megszületéséhez vezetett, és amely az emberi gondolkodásra nézve megannyi örök érvényű tanulsággal szolgál. Éppen ezért kulcsfontosságú a 15–18. században keletkezett, ám azóta elfeledett, parlagon heverő, kéziratban maradt, vagy éppen kritikai kiadással nem rendelkező 15–18. századi források edíciója. E vonulatba illeszkedik az 1568 és 1622 között élt tudós koronaőr, Révay Péter De monarchia et Sacra Corona regni Hungariae centuriae septem című monumentális művének megjelentetése és magyarra fordítása, melyet annak a Tóth Gergelynek köszönhetünk, aki – tanítványaival együtt – már számos eredményt ért el a 18. századi Bél Mátyás életművének feltárásában és művei kiadásában.

A Transylvanian Puzzle, Reconstructing Medieval Culture from Manuscript Fragments, Catalogue of an Exhibition Held at the Library of the Romanian Academy, Cluj-Napoca, by Adrian Papahagi, design by Angéla Kalló, Cl-Nap., Presa Universitară Clujeană, 2022

István Monok — 2024-04-14

Földesi Ferencnek sok jó ötlete van. Egyik ilyen egy olyan fragmentum kiállítás, amelyik bemutatja, hogy különféle szakmák puzzle játékai miként jutnak el az egyes darabtól akár egy-egy téma elméleti szintű megközelítéséig. Nem csupán egyes dokumentumok maradtak ránk töredékesen, hanem akár egész intézmények történetének forrásanyaga. A téma különösen aktuális, hiszen a 21. század informatikai lehetőségei mentén világszinten is lehet folytatni a kirakós játékot, lásd az ékírásos emlékek összegyűjtésének mozgalmát, vagy éppen a nemzetközi Dunhuang-programot.
Az ötletelés persze sokféleképpen folytatódhat, de az bizonyos, hogy a Magyar Királyság és Erdély könyvkultúrájának, könyves művelődésének története jelentős mértékben ráutalt a töredékek módszeres gyűjtésére, hosszú évtizedes kutatási programokra a keletkezett emlékek nagymérvű pusztulása miatt. Így nem véletlen, hogy Magyarországon 1974 óta zajlik a Fragmenta Codicum kutatócsoportban a szervezett kutatás, valamint a Zenei Fragmentológia Kutatócsoportban, ahol a Szendrey Janka által kiadott 1981-es kötet megjelenését követő szünet után 2015-tól dolgoznak egy adatbázis felépítésén. A módszer létjogosultságára pedig a határokon túl is felfigyeltek.

Réka Tímea Újlaki-Nagy, Christians or Jews? Early Transylvanian Sabbatarianism (1580−1621), Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht Verlage, 2022 (Refo500 Academic Studies, Volume 87)

Kornél Nagy — 2024-04-14

Régi adóssága volt a nemzetközi tudományosságnak egy olyan monográfia megírása, amely az erdélyi szombatosok (sabbatarii) kora újkori múltját és műveltségét dolgozta fel. Ezt a hiátust tölti be Újlaki-Nagy Rékának a tavalyi esztendőben megjelent vaskos terjedelmű és egyúttal angol nyelvű kötete.

Számunk szerzői

Szerkesztő MKsz — 2024-04-14

Szerzői affiliációk.