Magyar Könyvszemle

A budaszentlőrinci pálos kolostor könyvtárának egy megmaradt kötete

András Mércz — 2024-09-23

A budaszentlőrinci pálos anyakolostor könyvtárát a mohácsi síkon győzedelmeskedő oszmán csapatok felprédálták, és a kutatás jelenlegi állása szerint e grandiózus gyűjtemény összes kötete a tűzvész martaléka lett. Jelen tanulmány egy túlélő kódex létezésére hívja fel a figyelmet. A kötet egy 13. századi, párizsi műhelyben készült, iniciálékkal és miniatúrákkal gazdagon díszített latin Biblia, amely az antwerpeni Plantin-Moretus Múzeum M. 17.3 jelzetű kódexe. A tanulmány áttekinti a kötettel kapcsolatos nemzetközi szakirodalmat, és pontosítja a provenienciájának egy epizódját (a fol. 247r-en található török - korábban helytelenül arabnak titulált - bejegyzés alapján 1546 helyett 1526-ban került oszmán kézbe). Kodikológiai szempontból pontosítja a levélszámozást, kiegészíti a kötetben található bejegyzések listáját, és felhívja a figyelmet az oldalak csonkolásának tényére. Újabb adalékokat szolgáltat arra a hipotézisre, amely szerint a kódex korábban két kötetből állt, és az újrakötés elvégzését az Anconában működő flamand kereskedő Gillis de Grave személyéhez köti.

András, a könyvmester

Farkas Gábor Farkas — 2024-09-23

Az első Magyarországon nyomtatott könyv, a Chronica Hungarorum eredetileg 140 (vagy 139) nyomtatott oldalból állhatott. A jelenleg 67 levél, vagyis 133 nyomtatott oldal terjedelmű ősnyomtatvány elején és a végén is kényszerű megoldásokat alkalmazott nyomdásza Hess András, hogy megjelenhessen a teljes könyv. Ugyanis eredetileg a nyomtatvány elején Vitéz János érsek előszava állhatott, majd ezt követte a nyomdász dedikációja, amit folytatott a hun és a magyar középkor története egészen Mátyás király uralkodásáig. Hess Andrásnak abba kellett hagynia a könyv nyomtatását 1472 tavaszán, amikor letartóztatták patrónusát, az esztergomi érseket és egy évet kellett várnia, hogy végre kiadja a most is olvasható szöveget. Ezzel kapcsolatos a nyomtatvány végén lévő két üres levél története is, amire eddig nem született elfogadható magyarázat. Úgy tűnik, hogy a magyar nyomdász az ősnyomtatvány utolsó füzetének közepén, V. László magyar király történeténél hagyta abba a nyomtatást, feltehetően akkor, amikor Vitézt letartóztatták. Ez alapján nem kizárt, hogy a krónika szövege lényegesen hosszabb volt és tartalmazta többek között a lengyel Kázmér herceg 1471-es magyar trónra törését is. A Vitéz-féle összeesküvés leverése után Hess Andrásnak nem maradt más választása: ki kellett vennie a Vitéz János olvasókhoz szóló előszavát, s el kellett fogadnia, hogy nem nyomtathatja ki az 1468-1472 közötti érzékeny magyar belpolitikai események krónikáját. Ám a drága papír miatt nem dobhatta ki a már kinyomtatott utolsó levélpárokat, amelyeken I. Lajos és Luxemburgi Zsigmond uralkodásáról olvashatunk. A Chronica Hungarorum költségvetése szerény lehetett: 100 aranyforintba került, ebből fele volt a papír ára, s körülbelül 250 példányban jelenhetett meg 1473. június 5-én, pünkösd vigíliáján. Ebből ma 10 példány létezik világszerte.

A kálvinisták ördöge

Orsolya Báthory — 2024-09-23

Az 1620-ban Bécsben, a szerző feltüntetése nélkül jelent meg a Calvino-praedicantium Ungarorum Genius malus (A magyar kálvinista prédikátorok ördöge) című politikai pamflet. A mindössze 21 oldalas mű a címlap tanúsága szerint Alvinczi Péter anonim írására a Machiavellizatióra született válaszul. Ez utóbbi a második darabja volt annak a korabeli értelemben vett publicisztikai háborúnak, amelyet az Európa-szerte komoly felháborodást kiváltó és több kiadásban, illetve nyelven megjelent Secretissima instructio váltott ki. Alvinczi úgy vélte, hogy ez utóbbi Pázmány alkotása, ezért az esztergomi érseket a címlapon megnevezve, és a műben „érsek uramnak” szólítva jelentette meg a Machiavellizatiót, amelyben tételesen cáfolta a botrányt kiváltó Secretissima instructio állításait. A Machivellizatióra a Genius malus mellett Balásfi Tamás válaszolt, a Castigatio című pamflettel. nevének feltüntetésével adta ki. A címzetes boszniai püspök és pozsonyi prépost Balásfi ekkoriban Bécsben tartózkodott más főpapok, köztük az esztergomi érsek, Pázmány Péter társaságában. A Castigatio pontról pontra megfelelt a Machiavellizatio állításaira, és Alvinczi a Resultatióval kizárólag erre, tehát Balásfi művére reagált. A Genius malus viszont teljesen reflexió nélkül maradt. A röpiratot átfutva annak szövege Pázmány korábbi latin nyelvű vitairataira emlékeztet. A mű stílusa, indulatos hangvétele, a mondatfűzés módja, bizonyos tipikus kifejezések, az ellenfelet becsmérlő, sajátos szóalkotással létrehozott megszólítások főként Pázmány Peniculus papporumát, illetve annak bővített változatát, a Logi alogit juttatja eszünkbe. Egy alaposabb vizsgálattal pedig a higgadtabb érvelésre alapozó Diatriba theologicával (1605) és Vindiciae ecclesiasticae-vel (1620) való szövegpárhuzamok is kimutathatóak lettek. Vizsgálódásaim előrehaladtával kiderült, hogy Pázmány szerzősége már korábban is felmerült. Révész Kálmán református püspök, egyháztörténész teljes bizonyossággal jelentette ki, hogy a röpirat az esztergomi érsek műve. Révész ugyanakkor csak mellékesen fogalmazta meg ezt az állítását, és minthogy cikke alapvetően Alvinczi Péter műveivel foglalkozott, ennélfogva bizonyítékokat sem hozott fel Pázmány szerzőségének alátámasztására. Ezen feladat elvégzésére vállalkozik most a jelen tanulmány.

Olvasmányműveltség és érveléstechnika

Zoltán Erdős — 2024-09-23

A székelyföldi születésű Váradi Mátyás marosvásárhelyi, majd kolozvsári tanulmányai után, 1665-től három évet töltött németalföldi egyetemeken, Leidenben, Utrechtben és Franekerben. Itteni stúdiumai idején készítette el és rendezte sajtó alá az Égő szövétnek című munkáját, melyben iskolai disputációkra emlékeztető formában érvelt a református hitágazatok régisége és igazsága mellett, míg a katolikus tanítást az ókeresztény kor eretnekségeiből vezette le.
A mű lapszélein összesen 306 hivatkozás olvasható. Ezek elemzésével betekintést nyerhetünk egyrészt Váradi sajátos gondolkodásmódjába és munkamódszerébe, másrészt képet kaphatunk arról, hogy milyen alapművekre támaszkodott, és ezek közül melyekről tehető fel, hogy németalföldi tanulmányai idején jutott hozzá.
A tejes bizonyossággal feloldható hivatkozások alapján egy 108 tételes irodalomjegyzék rekonstruálható. Ez persze csak közvetetten utal Váradi olvasmányműveltségére, hiszen nem annyira a szerző tényleges olvasottsága határozta meg, hanem a mű sajátos jellege és érvmenete. Evvel magyarázható, hogy kimaradtak az antik szerzők, és erősen háttérbe szorultak a humanizmus és a protestantizmus klasszikusai.
Az Égő szövétnek hivatkozásai követik az erdélyi művelődés trendjeit. Váradi azokat a műveket idézte legtöbbször, amelyek Erdélyben is elérhetőek voltak, még ha nem is feltétlenül számítottak közkézen forgó műveknek. A hivatkozások között azonban szerepel három tucat olyan mű is, amelyek – a fennmaradt könyvjegyzékek tanúsága szerint – hazai közegben nem voltak fellelhetőek, vagy kimondott ritkaságnak számítottak. A németalföldi peregrináció során tehát Váradi jelentősen gyarapította olvasottságát a szisztematikus és a kontroverz teológia, és valamelyest az egyházjog és az egyháztörténet területén.
Ez az összkép természetesen tovább pontosítható, árnyalható más forrástípusok bevonásával, egykorú szerzők hivatkozásainak elemzésével.

Új levelek és versek Georg Purkirchertől

Áron Orbán — 2024-09-23

A 16. századi értelmiség szellemi orientációjának és kapcsolatrendszerének fontos forrásai a kiadott műveiken túl egyrészt a levelek, másrészt a nyomtatványokban szereplő paratextusok, illetve kéziratos bejegyzések, amelyek – a humanista irodalom diszkurzív, dialogikus jellege miatt is – nagyon gyakran szolgáltatnak adalékokat az illető intellektuális környezetéről. Az alábbi rövid tanulmányban a magyarországi, illetve közép-európai ’respublica litteraria’ egy megbecsült pozsonyi tagjának, Georg Purkirchernek néhány újonnan talált, illetve kiadatlan kisebb művét vagy töredékes szövegét közlöm; ezek a szövegek nem szerepelnek Purkircher műveinek Miloslav Okál általi 1988-as összkiadásában,1 tehát forráskiadásunk eme összkiadás kiegészítésének is tekinthető. Ezek a kis szövegek vegyes témájúak, többféle szempontból járulnak hozzá Purkircher érdeklődésének, szellemi környezetének megismeréséhez. Két, a londoni British Libraryben talált levélrészlet csodás események leírását tartalmazza, jól illeszkedve az anekdotázó orvos-humanista hasonló jellegű leveleihez; két, nyomtatványban megjelent, de a Purkircher-szakirodalomban ismeretlen epigramma tanulóéveibe és wittenbergi környezetébe enged bepillantást; és az irodalomban már ismert, de kiadatlan volt egy összefüggő szöveget képező bejegyzés egy Carolus Clusiustól kapott könyv előzéklapján, amelyben egy főúri kertben látott cserjéről és annak akár mágikus jellegű használatáról ír.

Skaricza Máté Angliában

György Gömöri — 2024-09-23

Amikor a régi magyar tengeri utazások kapcsán először írtam Skaricza Mátéról, még nem próbáltam feltárni ennek a művelt protestáns lelkésznek az európai kapcsolatait, illetve Skaricza és két társa 1571-es angliai látogatását, vagyis az angliai magyar peregrináció kezdetét. Jóllehet figyelemre méltó, milyen konfesszionális szövegkörnyezetben történt ez a látogatás, amelyek indítékait Wittenbergben és Heidelbergben, illetve Párizsban kell keresnünk.

Sophonias Paminger Balassi Ferencnek írt versei

Márton Tamás Helmrich — 2024-09-23

Németh S. Katalin 1999-ben közölte Joachim Bielskinek Balassa János halálára írt epicédiumát. A szöveget Csonka Ferenc fordította le, a kiadást pedig a nyomtatvány mára egyetlen fennmaradt, az edinburgh-i Skót Nemzeti Könyvtárban található példánya alapján készítették el. Ám Bielski művének nem ez volt az első tudományos említése: 1940-ben Waldapfel József bukkant rá az addig csak címében ismert epicédiumra, és közreadta azt. Ez a kiadás azonban egy csonka, részben olvashatatlan példányt vett alapul, mely 1944-ben el is pusztult. Szerencsére az edinburgh-i példány felfedezése után Bielski műve teljességében elérhetővé vált, viszont még ezzel sem derült fény mindenre. Szabó András 1997-es, a Balassi-fivérek nürnbergi tartózkodását ismertető cikkében említést tesz egy verses imádságról és egy epigrammáról, melyet Sophonias Paminger, Balassi Ferenc nürnbergi iskolamestere jelentetett meg Balassi János halála után, a Bielski-féle epicédium függelékében. Szabó megjegyzi, hogy ebből még nem került elő egyetlen példány sem, csupán a címleírást ismerteti Philipp Albert Christfels 1767-es, Paminger műveit tartalmazó bibliográfiája alapján. Paminger egy latin és német nyelvű imát és egy ahhoz tartozó, Balassi Ferencnek és nevelőjének, Szkárosi Jánosnak ajánlott latin nyelvű epigrammát adott ki. Az epicédium skóciai példányának vizsgálata során ismertem fel, hogy a kötet nemcsak a Bielski-művet, hanem Paminger verseit is tartalmazza.

Pécseli Király Imre húsvéti énekének újonnan előkerült kézirata

Klara Kisdi — 2024-09-23

Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának töredékgyűjteménye kincseket rejt. Bár a gyűjtemény legtöbb darabja latin nyelvű és a középkorból származik, elvétve található közöttük későbbi kézirat is. Az OSZK Fragm. C 116 jelzetű töredéke magyar nyelvű. Talán egy szétbontott könyvkötés alól kikerülő makulatúra lehetett – előéletéről sajnos nincs adatunk, növedéknaplószám nem tartozik hozzá.
A 200×155 mm méretű papírlap állapota jó, bár a bal szélén a szövegből néhány betű lekopott. Vízjel nem látható rajta, és margók híján oldalszám sem maradt meg, ha egyáltalán volt. Pécseli Király Imre (1590 k. – 1641 k.) református lelkész és költő egyik alkotása, a „Feltámadt a mi életünk” kezdetű ének négy versszaka található rajta jól olvasható, lendületes kurzív írással írva, a 17–18. század fordulójáról.

Hírmondó a Váradi Schola könyvtárából

Sándor Előd Ősz — 2024-09-23

Vesztes csaták, megsemmisítő vereségek leírásának visszatérő motívuma, hogy a legyőzöttekből hírmondó sem (vagy alig) maradt. Ugyanezt írják/mondják csaknem száz éve a váradi iskola könyvtáráról. Sem a korábbi mélyfúrás-szerű kutatások, sem az utóbbi 25 esztendő módszeres könyvtárfeltárásai nem hoztak felszínre egyetlen olyan kötetet sem, amelynek bejegyzései arról tanúskodnának, hogy az a váradi iskola birtokában volt. A jég 2023 májusában tört meg, amikor a Segesvári Evangélikus Gimnázium bibliotékájában (ma a Zaharia Boiu Municípiumi Könyvtár különgyűjteménye) megtaláltuk – ezidáig az egyetlen – könyvet, amelyben a „Coetus Varadiensis” tulajdonosjegy olvasható.

Adalék Vitnyédy István könyvtárának kiépüléséhez

Bálint Károlyi — 2024-09-23

Vitnyédy István patronáltjának Dömötöri Györgynek küldött levelében több témában nyilatkozik meg. Többek között engedetlen patronáltjaival és a vele szemben egyre ellenségesebben viselkedő fiával Jánossal kapcsolatban is. A levelének legérdekesebb része a post scriptum, amiben utasítja Dömötörit, hogy minél hamarabb szerezzen be számára könyveket és azokat küldje is el neki Sopronba.

Az első fennmaradt magyar méhészeti szakkönyv ismert és ismeretlen kiadásai

Mária M. Horváth — 2024-09-23

Szathmáry Király György Gedde-fordítása érdekes példája a kiadások változásának, a nyomdában maradt példányok felhasználásának, részleges újranyomásának, kiegészítésének. A méhészet iránti érdeklődést jól reprezentálja az egy éven belül megjelent négy kiadás.

550 éves a magyarországi könyvnyomtatás

Judit Ecsedy — 2024-09-23

550 évvel ezelőtt, 1473. június 5‑én fejezte be Budán Andreas Hess könyvnyomtató a Chronica Hungarorum nyomtatását. Erre a jeles alkalomra az év folyamán több megemlékezést és tudományos konferenciát rendeztek országszerte.

450 éve jelent meg Bornemisza Péter Prédikációinak első kötete (1573)

Judit Ecsedy — 2024-09-23

Az Európai Kulturális Örökség Napok keretében (Dni Európskeho Kultúrneho Dedičstva 2023) került sor arra a megemlékezésre 2023. szeptember 22-én, amelynek középpontjában Bornemisza Péter, a humanista író, költő, prédikátor, reformátor, nyomdász és Semptén létesített nyomdája (Šintava, Galántai járás, Szlovákia) állt. Ezt fejezte ki az ünnepség címe (Spomienkové podujatie k 450. výročiu príchodu evanjelického kazateľa, spisovateľa a kníhtlačiara Petra Bornemiszu do Šintavy) is. A színhely a szeredi kastély helyreállított földszinti bástyaterme volt (Sered’, Galántai járás, Szlovákia).

Mikó Árpád, Régi magyar bibliofilek nyomában, Tanulmányok a magyarországi reneszánsz könyvkultúra és miniatúrafestészet köréből, 15–17. század, 1–2. kötet, Budapest, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Művészettörténeti Intézet, 2023

Marianne Rozsondai — 2024-09-23

Elegáns két kötetbe összegyűjtve eddig megjelent tanulmányaiból és cikkeiből harmincat ad közre a szerző, nem keletkezésük időrendjében, hanem tartalmuk, mondanivalójuk történeti folyamatában. Sokunk számára ismert tanulmányok, de közülük több nem a könnyen hozzáférhető folyóiratokban, hanem tanulmánykötetekben vagy születésnapi ünnepi kötetekben jelent meg esetleg kiállításra készült kötetekben, vagy konferenciakötetben. Pedig e tanulmányok több más tudományág művelőit is közelről érdekelhetik. Én úgy tapasztalom, hogy az ilyen alkalmi kötetek a cikkek szerzőin kívül aránylag kisszámú olvasó-vásárló látóterébe jutnak el. – Egyetlen nyomtatásban meg nem jelent, értelemszerűen először itt olvasható tanulmányt tartalmaz a második kötet (Címereslevelek a Báthoryak korából), amely előadásként hangzott el Kolozsvárt 2009-ben, a B[enkőné] Nagy Margit emlékére rendezett ülésen.

Enyészetnek örvénnyéből ki ragadtam, Jankovich Miklós és kora, szerk. Csörsz Rumen István, Budapest, Reciti, 2023 (Reciti konferenciakötetek, 21)

Krisztián Bodnár — 2024-09-23

Az ismertetésben bemutatott kötet egy mára szinte teljesen elfeledett 18-19. századi könyv- és régiséggyűjtő, történész és tiszteletbeli akadémiai tag, Jankovich Miklós gyűjteményéről, illetve életművéről közöl tanulmányokat.

Elena Gatti, Francesco Zambrini tra filologia e bibliografia, [Dueville], Ronzani Editore, 2023 (Storia e cultura del libro. Historica, 5)

Márton Szovák — 2024-09-23

Francesco Zambrini nem tartozik a Magyarországon leggyakrabban emlegetett olaszok közé, a food-fashion-Ferrari háromszögben tevékenykedők mellett sem a filológusok, sem a bibliográfusok nem örvendenek széles ismertségnek. Ugyanakkor Zambrini életműve, különösen a 13–14. századi itáliai népnyelvű művek legkorábbi kiadásairól összeállított bibliográfiája figyelemre méltó lehet a korai olasz nyelv és irodalom tanulmányozása, az olasz egység kultúr- és nyelvpolitikájának vizsgálata, a 19. századi könyves kutatások tudománytörténeti elemzése és nemzetközi összehasonlítása során is, ezért remélem, hogy jelen ismertetés több lesz puszta tiszteletkörnél.

Zvara Edina, Gratia mecenaturae Esterhasianae, A kismartoni ferences könyvtár története és állománya, Bp., MTAK−Kossuth, 2023 (Esterhazyana)

Katalin Németh S. — 2024-09-23

A kötet törzsanyaga az 1722-ben készült könyvtári inventárium közlése, a bevezető tanulmányban azonban Zvara Edina részletes áttekintés nyújt a kismartoni ferences rend alapításáról, tevékenységéről, az Esterházy családdal való kapcsolatáról. A ferencesek könyvtára összetételében jól tükrözte a rend alapvető tevékenységét. A rend célja nem a tudós prédikátorok nevelése volt, hanem a lelki gondozás, a példamutatás, a protestáns hívek visszatérítése. A könyvek ennek megfelelően túlnyomó részt katolikus művek, jóllehet a térítéshez a barátoknak ismerni kellett a protestáns tanokat is. Ezeket általában másodlagos forrásból, a katolikus szerzők vitairataiból ismerték meg, protestáns szellemiségű könyv kevés található a gyűjteményben.

Számunk szerzői

Szerkesztő MKsz. — 2024-09-23

Szerzői affiliációk.