Műfaji alapú szövegmozgások, hagyománymintázatok az Aurora. Hazai Almanach költői zsebkönyveiben
Kontinuitás és diszkontinuitás, sémák és keretek
DOI:
https://doi.org/10.17167/mksz.2018.3.300-327Kulcsszavak:
19th century, romanticism, text traditions, Aurora, genre, Károly Kisfaludy, Ferenc KazinczyAbsztrakt
Műfajtörténeti monográfiájának összegzésében Imre László azzal a mentegetőzéssel indít, hogy „[a] műfajok szerinti vizsgálódás a leghagyományosabb, mondhatni legiskolásabb, s ennélfogva minden bizonnyal avult eljárásmódnak mutatkozik sokak szemében”. Egyébként is jellemzőek azok a mai figyelmeztetések, melyek szerint a 20. század legjelentékenyebb irodalomelméleti irányzatai igyekeztek eltávolodni a műfaj kategóriájától, „nem óhajtottak a műfajjal gondolni” Ha van is mindebben jókora igazság, az mindenesetre szintén szépen igazolható, hogy az ún. műfaji emlékezetnél jóval több, ami az egyes, immár klaszszikusnak számító modern irodalomelméleti ajánlatokban tetten érhető a műfaj kategóriájából az orosz formalistáktól Iseren és Genette-en át, mondjuk Jaussig.
