A humán mikrobiom kóroki szerepe a 2-es típusú diabetes és annak szövődményspektruma kialakulásában

Abstract

A humán mikrobiomra vonatkozó kutatás forradalmasítani látszik sok gyulladásos és anyagcsere-betegség kialakulásával kapcsolatos ismereteinket. Ennek klinikai jelentősége, hogy oki megelőzést tehet lehetővé a 2-es típusú diabetes kialakulása szempontjából nagy kockázati csoportba tartozó betegek esetében. A kóroki szemlélet ugyanakkor a szövődmények szempontjából fontos társbetegségek azonosítása révén összeköti ezeknek a kezelését, és az életmódorvoslásnak minden eddiginél nagyobb teret biztosít. Ide tartozik az elhízás, a nem alkoholos zsírmáj, a hypertonia, az irritábilis bél szindróma egyes formái, illetve a perifériás neuropathiák. A közlemény célja a fenti kórállapotok kapcsolatának megvilágítása a humán mikrobiom kutatás legújabb eredményeinek fényében, a legfontosabb szakirodalmi referenciák felhasználásával. A személyre szabott prevenció, táplálásterápia, illetve kezeléstervezés vonatkozásában a patogenezis kulcsa a mikrobiom diverzitása (fajgazdagsága), illetve ennek sérülései, az ennek nyomán kialakult patogén dysbiosisok formái és ennek mértéke, illetve elsősorban az intestinalis és egyéb biológiai barrierek állapota, ezek sérülései. Ma úgy tűnik, hogy a környezeti tényezők kóroki hatásának első számú mediátora a humán mikrobiom, és a fent említett betegségek kialakulásában az örökletes tényezőknek kisebb (5% alatti) szerepe van. Nagy felelősséget ró ez a gyógyító-megelőző orvoslásra annak minden szintjén, a háziorvosoktól az üzemorvosokon át a szakorvosi ellátás legkülönbözőbb szintjéig. A sok esetben „örökletesnek” gondolt családi betegséghalmozódás gyakran valójában megelőzhető, vagy korrigálható életmódtényezőkön keresztül járul hozzá e nagy népegészségügyi jelentőségű kórképek létrejöttéhez.