A Covidfertőzés után kialakuló funkcionális Dyspepsia

Abstract

A COVID-19 infekció nyomán kialakuló hosszú távú szövődmények mellett statisztikailag megnövekedett az új funkcionális tápcsatorna-betegségek, így a funkcionális dyspepsia gyakorisága. Fokozott kockázatot jelent a női nem, a súlyos enteritis megléte, az antibiotikum használata az infekció kezelésekor és pszichológiai faktorok megléte, valamint a szorongás vagy a depresszió. A post-COVID-19 funkcionális dyspepsia arányát 2,1% körül mérték. A poszt-COVID-19 funkcionális bélbetegségek kialakulásának prediktív faktorai az infekció idején is fennálló dyspepsiás tünetek megléte, ha eleve gastrointestinalis tünetek álltak fenn és a súlyos COVID-19 infekció. Az akut COVID-19 infekció alatt a hasmenés, a hányinger, a böfögések, a hányás és a gastrointestinalis vérzés a leggyakoribb gastrointestinalis tünetcsoport. A poszt-COVID-19 betegek körében a hasi fájdalom, a hányinger, a hasmenés, az anorexia dominálnak. A COVID-19 infekció legfontosabb tápcsatornai hatásai a direkt vírusinvázió, perzisztáló vírus RNS a székletben, endoszkópiával kimutatható mucosakárosodás, a bél mikrobiota dysbiosisa, a károsodott bélpermeabilitás és a bélidegrendszer érintettsége. A funkcionális dyspepsia diagnosztikai és kezelési protokollja a Róma IV. kritériumokban közzétettektől érdemben a mai napig nem változott, de további tanulmányok, kórélettani mechanizmusok megismerése alapján új terápiás útvonalak kidolgozása szükséges a hatékonyabb klinikai menedzseléséhez.