Mennybemenetel
1Kir 8,22–28 „De vajon lakhat-e Isten e földön?”
Absztrakt
Az ünnep jellege
Mennybemenetel ünnepe (Ascensio Domini) az egyik legrégebbi keresztény ünnep, az Úr feltámadása után a 40. napon. Órigenész már a 3. században, és más egyházatyák is említik ezt a megtörtént eseményt. Az ősegyház a 4. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte. A legkorábbi dokumentált megemlékezések a 4. századból származnak. Euszébiosz és Augustinus is utal arra, hogy a keresztények ekkor már külön ünnepként tartották meg. A Niceai zsinat (325) után terjedt el szélesebb körben. A 6. századtól a keleti és nyugati egyházban is állandó liturgikus ünneppé vált. Természetesen a protestáns egyházaknál is ünnep, sok országban (pl. Németországban, Svédországban, Hollandiában) munkaszüneti nap. Magyarországon sok helyen inkább vasárnap, „áldozócsütörtök” utáni vasárnap ünneplik. Ahogy liturgikus könyvünk fogalmaz, a nap témája: Isten jobbjára ült, közbenjár egyházáért.
Hivatkozások
Bálint Sándor 1976. Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából. Szent István Társulat, Budapest.
Bojtor István 2004. Az Úr a te Istened. Üzenet a Bibliából a Királyok Könyve által. Kazinczy Ferenc Társaság, Budapest.
Rossier, Henri 2006. 1–2. Királyok könyvének magyarázata. Evangéliumi Kiadó, Budapest.
Szabó Andor 1988. Lábam előtt mécses a Te igéd. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest.
Waal, Cornelis van der é. n. Kutassátok az Írásokat! 3. köt. Iránytű Kiadó, Gödöllő.
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
