Szentháromság ünnepe után 7. vasárnap

Róm 6,19–23 Szabadnak lenni az emberektől és szabaddá válni Istenben

Absztrakt

Ennek a vasárnapnak a témája: hit által az örök életre! Arra a Krisztusra nézünk, aki az igazság és a szabadság után vágyódó, kereső ember mellé áll. Vigasztal, utat mutat azáltal, hogy magára vette a világ nyomorúságait és erőtlenségeit. Krisztusban megjelent az Isten kegyelme és váltsága minden hívő üdvösségére! A vasárnap része a Szentháromság ünnepe utáni liturgikus időszaknak, amelynek teológiai célját Hafenscher Károly a következőképpen foglalja össze: „Az itt kezdődő sorozat egyes vasárnapjai kibontják mindazt, ami az üdvösség történetéből és a Szentháromság misztériumából következik az egyes keresztény ember és az egyház közösségének életében.” (2010, 323. o.) Vasárnapunk ennek a liturgiai célkitűzésnek megfelelve egy kisebb szerkezeti egységben helyezkedik el a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok között, amely Isten hívó szavával foglalkozik, amely a hit és a keresztény élet mindent megelőző forrása. Ez az egység a Szentháromság ünnepe utáni első vasárnappal kezdődik és jelen ünnepünkkel, a hetedikkel záródik. Nem véletlen tehát, hogy ezt a sorozatot betetézve a hetedik vasárnap foglalkozik az ember legfontosabb üdvösségi reménységével, amelynek az a témája, hogy „Isten a hit ajándékával az örök életre hív”.