MIÉRT NINCSENEK AKTÍV, OLDÓDÁSOS (DRAWDOWN) DOLINÁK A DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉGBEN?

Kulcsszavak: VES mérés, epikarszt, piezometrikus felület, dolina

Absztrakt

Az epikarszt fejlettsége és a felszíni formakincs kapcsolatát elemezzük karsztterületeken a célból, hogy a Dunántúli.középhegységben az oldódásos dolinák hiányának okát értelmezzük. Ehhez a vizsgálatba bevont karsztterületek feküjének VESZ mérésekkel az átlagos fajlagos ellenállásait hasonlítjuk össze. Megállapítható, hogy a Bakonyvidéken, ahol nincsenek oldódásos dolinák az ellenállások a feküben kicsik és ez vízben gazdag epikarsztra utal (vagy másképpen a vizes rész magasabban van), míg a többi vizsgált karsztterületen, ahol vannak oldódásos dolinák, az ellenállások nagyok, ezért a területek epikarsztja vízben szegény (vagy annak vizes része mélyebben van). Kicsi ellenállásnál, ahol a piezometrikus felszín magas helyzetű, az epikarszt fejletlen, ami nem kedvez a dolinaképződésnek. Nagy ellenállásoknál a piezometrikus felszín mélyebben van (a behatolások nem érték el az epikarszt vizes részét), ezért az epikarszt fejlett, ami kedvezett az oldódásos dolinák képződésének.

Információk a szerzőről

Márton Veress, ELTE SEK BDTK Földrajzi Tanszék Szombathely

Habilitált egyetemi docens, Földrajz Tsz.

Megjelent
2024-10-02
Rovat
Értekezések