Egészségnevelési attitűd és egészségmagatartás középiskolai pedagógusok körében

Absztrakt

Bevezetés: Az egészséggel kapcsolatos értékek formálásához a társadalom minden tagja hozzájárul: az egyének, a közösségek, a munkahelyek, továbbá az oktatási színterek is. A gyermekkorban formálódó egészségmagatartás jelentős hatással van az egyén későbbi életére, valamint kulcsszerepet játszik a lakosság egészségi állapotának javításában. A közösségbe kerüléssel a család, mint elsődleges szocializációs színtér mellett a pedagógusok saját magatartási mintájukkal döntő befolyással bírnak a gyermekek egészségkultúrájára. Direkt oktató és nevelő tevékenységük mellett, a viselkedésükkel nagy befolyással bírnak a tanulók egészségmagatartásának alakításában.

Módszertan: 2019. márciusa és novembere között végeztünk kvantitatív, leíró jellegű keresztmetszeti felmérést 14 szegedi középiskola pedagógusai körében, célzott mintavétellel (N = 200). Az adatgyűjtés online módon zajlott, a kitöltés önkéntes és anonim volt. Az adatgyűjtés eszköze saját szerkesztésű kérdésekből összeállított kérdőív volt. IBM SPSS Statistics Version 25.00 szoftver segítségével leíró statisztikai elemzés mellett khí-négyzet-, Mann–Whitney U- és Kruskal–Wallis-próbát végeztünk 95%-os valószínűségi szinten (p < 0,05).

Eredmények: Az egészségnevelési attitűd vonatkozásában több szociodemográfiai kapcsolat is igazolódott: a nők pontosabban írják le az egészség fogalmát (p = 0,02) és tudatosabbak az egészségnevelés területén (p = 0,023), az egyedülállók magasabb pontszámra értékelik iskolai egészségnevelési aktivitásukat (p < 0,001). Az iskolatípus meghatározónak bizonyult az egészség megfogalmazásában (p = 0,011), a személyes egészséggel kapcsolatos példaadásban (p = 0,001) és a tervszerű egészségnevelési aktivitás vonatkozásában (p < 0,001) egyaránt, a szakgimnáziumi pedagógusok körében tapasztalt jobb eredményekkel. Az egészségnevelési aktivitása azoknak jobb, akiknél nem fordul elő rohamivás (p = 0,025). A válaszadók 11%-a nem fogalmazta meg saját egészségnevelési tevékenységét, miközben több, mint egyharmaduk azt jóra vagy nagyon jóra értékelte. Az egészség lelki/társas dimenzióját a résztvevők 25%-a nem említi válaszaiban.

Következtetések: A kutatás eredményei rávilágítottak arra, hogy a válaszadó pedagógusok többségének egészségfogalma nem komplex, többen nem érzik kompetenciájuknak a diákok egészségnevelését. Azonban fontos lenne ezen a területen segítséget nyújtani tanároknak a jogszabályi elvárásoknak való megfelelésen túl az indirekt nevelő hatás és a saját jóllétük érdekében egyaránt.