Hazai egészség-pillanatkép, 2017
DOI:
https://doi.org/10.24365/ef.v.58i4205Kulcsszavak:
egészségi állapot, egészségterhek, kockázatok, halálozás, népegészségügyAbsztrakt
Háttér: A magyar lakosság egészségével és az egészségveszteségek okaival kapcsolatos átfogó elemzések a szakpolitika alakítói és a szakemberek számára munkájuk sikerességéről nyújtanak visszajelzést. A közlemény célja a magyar lakosság egészségével kapcsolatos friss adatok bemutatásával az e téren tapasztalható információhiány csökkentése.
Módszertan: A magyar lakosság életkilátásaira, a betegségekhez vagy a kockázati tényezőkhöz kapcsolt egészségveszteségekre vonatkozó adatok forrása a Global Burden of Disease, Injuries, and Risk Factors Study 2016. A halálozási adatok a Központi Statisztikai Hivatal valamint a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet halandósági adatbázisából származnak. A jelenlegi magyar értékek megítélését egyrészt a hosszabb-rövidebb időszakok adataiban mutatkozó változások, másrészt Ausztria illetve a Visegrádi országok adataival való összevetés szolgálja.
Eredmények: Magyarországon a várható élettartam illetve az egészségben várható élettartam hosszabb ideje növekszik, de a hasonló fejlődési pályán haladó országokhoz viszonyított lemaradás továbbra sem csökken. 2016-ban az egészség-magatartáshoz köthető, nem fertőző betegségek valamint sérülések okozzák Magyarországon az egészségveszteségek csaknem egészét. A kockázati tényezők közül a helytelen táplálkozás, az inaktivitás továbbá a dohányzás és az alkoholfogyasztás okozza a hazai egészségveszteségek döntő részét. A halálesetek okai leggyakrabban a keringési betegségek valamint a rosszindulatú daganatok. Ezeket követik a légzőrendszer, az emésztőrendszer betegségei, valamint a morbiditás és mortalitás külső okai, vagy másképpen, a sérülések. A megelőzhető és elkerülhető halálozási elemzések szerint a magyar egészségügyi rendszer optimális működésével a 2015-ben elhunytak több mint harmada, a 65 évnél fiatalabbak háromnegyede maradt volna életben.
Következtetések: Az elemzések eredményei arra mutatnak, hogy az egészségügyi rendszer erőforrásainak célszerű átrendezése, különösen a népegészségügy megerősítése szükséges ahhoz, hogy a lakosság egészsége az ország társadalmi-gazdasági szintjén elvárhatót mielőbb elérje.
