Érzelmek felismerése prozódiából tipikus és atipikus fejlődésben

  • Veronika Svindt ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont
Kulcsszavak: érzelemfelismerés, prozódia, ASD ADHD, tipikus fejlődés

Absztrakt

A prozódia által közvetített pragmatikai jelentés felismerése a szociális-kommunikációs fejlődés fontos összetevője. Mivel az autizmus spektrum zavarral (ASD) vagy figyelemhiányos / hiperaktivitás zavarral (ADHD) élő gyermekeknél gyakran áll fenn korlátozottság a szocio-emocionális fejlődésben, ezért gyakran küzdenek a prozódia által közvetített többletjelentések megértésével. Jelen tanulmány a hat alapérzelem (öröm, szomorúság, félelem, harag, undor, meglepetés) prozódiából történő felismerésének fejlődését vizsgálja tipikus fejlődésű, valamint bizonyos neurodevelopmentális zavarral érintett csoportoknál.

A kutatás mondat-kép párosítási feladatokból állt, amelyekben a résztvevőknek érzelmeket kellett felismerniük –explicit módon vagy prozódián keresztül –, és párosítaniuk azokat a megfelelő arckifejezésekkel. A baseline feladatban explicit módon megnevezett érzelmeket kellett a megfelelő arcokhoz rendelni. A következő feladatban az érzelmi tartalmat a prozódia hordozta: az egyik kondícióban a prozódiát szemantikai segítség támogatta, míg a másikban kizárólag a prozódiára támaszkodva kellett kiválasztani a közvetített érzelemnek megfelelő arcot.

A vizsgálatban összesen 174 gyermek vett részt (TD: n=103, átlagéletkor: 7;6 év; ADHD: n=33, átlagéletkor: 9;5 év; ASD: n=22, átlagéletkor: 9;7 év; ASD+ADHD: n=16, átlagéletkor: 8;9 év).

Az eredmények azt mutatják, hogy ha az érzelmet explicit szövegből kell azonosítani, nincs teljesítménybeli különbség a tipikus és az atipikus fejlődésű csoportok között; ez arra utal, hogy az alapérzelmek azonosítása önmagában nem jelent problémát az atipikus csoportok számára. Ugyanakkor mindhárom atipikus csoport szignifikánsan gyengébb teljesítményt nyújtott a kontroll csoporthoz képest az érzelmek prozódiából történő felismerésében, mind a szemantikai segítséggel kísért, mind a segítség nélküli helyzetben. Az egyes fejlődési zavarokon belül jelentős egyéni különbségeket figyeltünk meg a prozódiamegértésben. Az ADHD-csoport egyharmada, az ASD-csoport fele, és az ASD+ADHD-csoport kétharmada legalább -1,5 SD-vel a TD-csoport átlaga alatt teljesített.

Megjelent
2026-09-22