Innováció, versenyképesség és közönségelérés a kulturális intézményekben
A pandémia hatására megjelent digitális és szervezeti innovációk elemzése
Absztrakt
A tanulmány a kulturális intézményrendszer versenyképességének a megőrzéséhez szükséges intézménystratégiai feltételeket vizsgálja, különös tekintettel a pandémia időszakában megjelenő digitális és szervezeti innovációk hosszabb távú hasznosítási lehetőségeire. A szerzők központi kérdésfelvetése az, hogy a kulturális intézmények miként képesek megőrizni szakmai relevanciájukat, közönségkapcsolataikat és működési fenntarthatóságukat a platformlogikára épülő médiakörnyezetben. A tanulmány áttekinti a platformhomogenizáció kihívásait, valamint az ehhez kapcsolódó innovációelméleti és technológiakritikai megközelítéseket, majd részletesen elemzi a pandémiát követően megerősödő digitálistartalom-szolgáltatás, a hibrid eseményformák, a helyspecifikus előadások, a jegyértékesítési modellek és a szervezeti digitalizáció szerepét. Hazai és nemzetközi példák alapján a szerzők amellett érvelnek, hogy a kulturális intézmények versenyképességének a megőrzése napjainkban elválaszthatatlan a digitális kompetenciák fejlesztésétől, a közönségelérés új formáinak a kialakításától és az intézményi innováció következetes stratégiai integrációjától.
Hivatkozások
• Andok Mónika. 2016. Digitális média és mindennapi élet: Konvergencia, kontextus, közösségi média. Budapest: L’Harmattan.
• Antal Zsolt. 2011. Közszolgálati média Európában: Az állami részvétel koncepciói a tájékoztatásban. Szeged: Gerhardus Kiadó.
• Antal Zsolt. 2022. „A magyar kultúra nemzeti karaktere”. Uránia 1: 64–89.
https://doi.org/10.56044/UA.2022.1.4
• Balme, Christopher, Thomas Eder és James Rowson. 2024. „Színház a Covid-járvány után: Művészi innováció vagy útfüggőség?” Uránia 1: 7–26.
https://doi.org/10.56044/UA.2024.1.1
• Brilli, Stefano, Laura Gemini és Francesca Giuliani. 2022. „Theatre without theatres: Investigating access barriers to mediatized theatre and digital liveness during the COVID-19 pandemic”. Poetics 97: 101750.
https://doi.org/10.1016/j.poetic.2022.101750
• Dér Cs. Dezső, Papp-Váry Árpád Ferenc és Zrínyi Ivett. 2023. „Színházi kommunikáció 2.0: Hazai kőszínházak jelenléte Facebookon és Instagramon a pandémia első évében”. In Társadalom – gazdaság – természet: Szinergiák a fenntartható fejlődésben, 554–574. Sopron: Soproni Egyetem Kiadó.
https://doi.org/10.35511/978-963-334-450-7_s11_Der_et_al
• Garcia, Giselle (2024). „Reconfiguring dramaturgies of place: Local authority event management during the COVID-19 pandemic”. In Aebischer, Pascale és Rachael Nicholas. szerk. Adaptation and Resilience in the Performing Arts: The Pandemic and Beyond, 147–164. Manchester, Egyesült Királyság: Manchester University Press.
https://doi.org/10.7765/9781526172426.00017
• North, Douglas C. 1990. „Institutions, Institutional Change and Economic Performance”. Cambridge University Press. North, D. C. (1990): Institutions, Institutional Change and Economic Performance. Cambridge, Egyesült Királyság: Cambridge University Press, online elérés: https://www.researchgate.net/publication/228179880_Institutions_Institutional_Change_and_Economic_Performance (utolsó letöltés: 2025. november 25.).
• Schumpeter, Joseph. 1980. A gazdasági fejlődés elmélete, fordította Bod Péter Ákos. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
• Aebischer, Pascale, Karen Gray, Kelsey Jacobson, Barbara Fuchs és Heidi Lucja Liedke, 2021. „The British Academy”. Pandemic preparedness in the live performing arts: Lessons to learn from COVID-19. Summary report. London: The British Academy.
• Szitás Péter. 2022. „Színházvilág változások idején”. Uránia 1: 44–63.
https://doi.org/10.56044/UA.2022.1.3
• Virilio, Paul. 2018. „»Ellenállókká kell válni.« Tillmann J. A. interjúja”. Szcenárium 6(8): 22–23.


