A narratíva fraktáljellege, a dramaturgiai ágencia és a narratívában rejlő interaktivitás lehetősége
Absztrakt
Jelen tanulmány egy készülő, nagyobb terjedelmű tanulmány része, amely a filmi narratívában rejlő interaktivitás, valamint a narratívát jellemző szekvencializációk leírására tesz kísérletet. Célom, hogy az interaktivitásban rejlő filmbefogadói attitűd működésének az alapvető jellemzőit feltárjam. A feltárási módszer arra az állításra épít, miszerint a narratíva makro- és mikrostruktúrájában két dilemmahelyzet révén érvényesül a narratíva fraktáljellege, amely magában hordozza az interaktivitás lehetőségét. Így nem csupán a drámai szerkezet alapfelépítményét jelentő, a szövegtestben megjelenő narratív erővonalak, hanem annak variánsai, ún. árnyékmintázatai (shadow patterns) is láthatókká válnak. Ebből következően a dilemmahelyzetek döntési ágenciát indukálva képesek kialakítani narratív árnyékmintázatokat, amelyek egy adott karakter döntési helyzeteinek a dramaturgiailag strukturálható rendszerét tárják fel, ezáltal megteremtve a dramaturgiai ágencia lehetőségét. A dramaturgiai ágencia vizsgálatának kiindulópontja a videójátékok esetében jól ismert interaktív digitális narratíva (Interactive Digital Narrative, IDN). Ennek a működését jelentősen befolyásolja a véletlen értelmezése, amely ún. paragrafikus jelleggel koherens vagy inkoherens döntési mintázatokat hoz létre a narratív struktúrában. A tanulmány közvetve kísérletet tesz arra, hogy a véletlen fogalmát vizsgálva rámutasson: annak értelmezésbeli jelentősége stimuláló vagy enerváló hatással bír a befogadóra a befogadási folyamat során.
Hivatkozások
Aarseth, Espen J. 1997. Cybertext: Perspectives on Ergodic Literature. Baltimore: Johns Hopkins University Press.
https://doi.org/10.56021/9780801855788
Alloy, Lauren B. és Lyn Y. Abramson. 1997. „Illusion of Control: The Role of Personal Involvement”. Journal of Personality and Social Psychology 37, no. 7: 1217–1224. https://doi.org/10.1027/1618-3169/a000225
Arisztotelész. 1963. Poétika, fordította Sarkady János. Budapest: Magyar Helikon Könyvkiadó.
Arisztotelész. 1997. Poétika, fordította Ritoók Zsigmond. Budapest: PannonKlett.
Bandura, Albert. 1977. „Self-Efficacy: Toward a Unifying Theory of Behavioral Change”. Psychological Review 84, no. 2: 191–215.
https://doi.org/10.1037/0033-295X.84.2.191
Barron, Frank. 1953. „An Ego-Strength Scale Which Predicts Response to Psychotherapy”. Journal of Consulting Psychology 17, no. 5: 327–333.
https://doi.org/10.1037/h0061962
Bódizs Róbert. 2005. „Álomképek és agyműködés: percepció vagy koncepció”. Pro Philosophia Füzetek 42: 73–85.
Bordwell, David. 1985. Narration in the Fiction Film. Madison, WI: University of Wisconsin Press.
Chaminade, Thierry és Jean Decety. 2002. „Leader or Follower? Involvement of the Inferior Parietal Lobule in Agency”. NeuroReport: For Rapid Communication of Neuroscience Research 13, no. 15: 1975–1978.
https://doi.org/10.1097/00001756-200210280-00029
Chatman, Seymour. 1978. Story and Discourse: Narrative Structure in Fiction and Film. Ithaca, NY: Cornell University Press.
Deleuze, Gilles és Felix Guattari. A Thousand Plateaus: Capitalism and Schizophrenia. Minneapolis, MN: University of Minnesota Press, 1987.
Dewey, John. 1916. Democracy and Education: An Introduction to the Philosophy of Education. New York: Macmillan.
Freud, Sigmund. 1900. Die Traumdeutung. Lipcse: Franz Deuticke.
Freud, Sigmund. 2011. A Farkasember: Sigmund Freud írásai, fordította Bart István, Berényi Gábor és Schultz Katalin. Budapest: Animula.
Gaines, Elliot. 2010. Media Literacy and Semiotics. New York: Palgrave Macmillan.
https://doi.org/10.1007/978-0-230-11723-5
Genette, Gérard. 2006. Metalepszis, fordította Z. Varga Zoltán. Pozsony: Kalligram.
Halverson, Jeffrey R., H. L. Goodall Jr. és Steven R. Corman. 2011. Master Narratives of Islamist Extremism. New York: Palgrave Macmillan.
https://doi.org/10.1007/978-0-230-11723-5.
Hartmann, Nicolai. 2013. Etika, fordította Simon Ferenc. Budapest: Noran Libro Kiadó, 2013.
Heidegger, Martin. 1927. Sein und Zeit. Tübingen: Max Niemeyer Verlag.
Heller Ágnes. 1970. A mindennapi élet. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Herman, David. 2009. Basic Elements of Narrative. Malden, MA: Wiley-Blackwell.
https://doi.org/10.1002/9781444305920
Jenkins, Henry. 2006. Convergence Culture: Where Old and New Media Collide. New York: NYU Press.
Kierkegaard, Søren. 1843. Frygt og Bæven. Koppenhága: Reitzel.
„Kinoautomat na EXPO 1967”, YouTube-videó, 6:17. Posted by Czechoslovakia In Socialism, January 27, 2019. Online elérés: https://www.youtube.com/watch?v=nh5_Qi8zl0U (utolsó letöltés: 2024. október 22.).
Koenitz, Hartmut. 2015. „Towards a Specific Theory of Interactive Digital Narrative”. In Interactive Digital Narrative: History, Theory, Practice, 91–105. New York: Routledge. https://doi.org/10.4324/9781315769189-8
Koenitz, Hartmut. 2023. Understanding Interactive Digital Narrative: Immersive Expressions for a Complex Time. Abingdon, Egyesült Királyság – New York: Oxon–Routledge.
https://doi.org/10.4324/9781003106425
Koenitz, Hartmut, Jonathan Barbara és Mirjam Palosaari Eladhari. 2023. „Interactive Digital Narrative (IDN)—New Ways to Represent Complexity and Facilitate Digitally Empowered Citizens”. Digital Creativity. Online elérés: https://www.tandfonline.com/doi/epdf/10.1080/13614568.2023.2181503 (utolsó letöltés: 2024. június 1.).
Lazarus, Richard S. és Susan Folkman. 1984. Stress, Appraisal, and Coping. New York: Springer.
Murray, Janet H. 2017. Hamlet on the Holodeck: The Future of Narrative in Cyberspace. Frissített kiadás. Cambridge, MA: The MIT Press.
Penzer, N. M. és Charles Henry Tawney. 2020. The Ocean of Story, Being C. H. Tawney’s Translation of Somadeva’s Katha Sarit Sagara (or Ocean of Streams of Story). Volume VII. H. n.: Alpha Edition, 2020.
Roth, Christian és Hartmut Koenitz. 2019. „Bandersnatch, Yea or Nay? Reception and User Experience of an Interactive Digital Narrative Video.” In Proceedings of the 2019 ACM International Conference on Interactive Experiences for TV and Online Video, August 2019, 247–254.
https://doi.org/10.1145/3317697.3325124
Rotter, Julian B. 1954. Social learning and clinical psychology. New York, Prentice-Hall.
https://doi.org/10.1037/10788-000
Rotter, Julian B. 1966. „Generalized Expectancies for Internal Versus External Control of Reinforcement.” Psychological Monographs: General and Applied 80, no. 1: 1–28. https://doi.org/10.1037/h0092976
Rotter, Julian B. 1982. The development and applications of social learning theory: Selected papers. New York: Praeger.
Ursu, Marian F., Ian C. Kegel, Doug Williams, Maureen Thomas, Harald Mayer, Vilmos Zsombori, Mika L. Tuomola, Henrik Larsson és John Wyver. 2008. „ShapeShifting TV: Interactive Screen Media Narratives”. Multimedia Systems 14, no. 2: 115–132. https://doi.org/10.1007/s00530-008-0119-z
Yamaguchi, Ikushi. 2003. „The Relationships Among Individual Differences, Needs and Equity Sensitivity.” Journal of Managerial Psychology 18, no. 4: 341–356. https://doi.org/10.1108/02683940310473082
Yorke, John. 2014. Into the Woods: A Five-Act Journey Into Story. New York: Harry N. Abrams, Inc.
