Csokonai drámai nyelve
a Dorottya vagyis a dámák diadalma a Fársángon című komikus eposz kapcsán
Absztrakt
Csokonai Vitéz Mihály színműveinek nyelvét számos, leginkább csak az adott korban érthető utalás nehezíti; ez a színpadra állítást is komoly értelmezési feladat elé állítja. A költő igyekszik segítséget nyújtani lábjegyzetekbe foglalt magyarázatokkal (pl. népszokás, tájszó, nyelvújítási szó, idegen szó, tudományos fogalom, földrajzi megnevezés). Mindez gazdag művelődéstörténeti hozadékkal szolgál, s ezekre a költő rendszeresen utal is jegyzetanyagában, másokat pedig nekünk, utódoknak kell kinyomoznunk (erre néhány példával ez a Dorottya-elemzés is szolgál). Csokonai stílusának egyedisége, modernsége és máig ható érvénye a következőkben nyilvánul meg: a rokokó játékos (játszi), örömteli könnyedsége; népiesség; néphumor (szókimondás), tabutémák (emancipáció, szexualitás) tárgyalása; a nemzeti érzés és a nyelvújítás támogatása. Csokonai drámaköltői nyelvezete színes, változatos.
Hivatkozások
Büky László. 2018. „Pöse.” Magyar Nyelv 2: 223–225. (valamint: Büky László. 2022. Dolgok, tárgyak, személyek. Régi magyar szavak magyarázatai, 75–77. Budapest: Magyar Szemiotikai Társaság.).
https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2018.2.223
Csokonai Vitéz Mihály 1985. Dorottya. A méla Tempefői. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.
Csokonai Vitéz Mihály. 1922. Csokonai Vitéz Mihály összes művei három kötetben. Bevezetéssel ellátták és kiadták Harsányi István és dr. Gulyás János sárospataki tanárok. Budapest: Genius kiadás.
Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Elektronikus kritikai kiadás. MTE-DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport. Megtekintve 2023. szeptember 15-én. https://deba.unideb.hu/deba/csokonai_muvei/text.php?id=csokonai_vers_0667_k
Csokonai Vitéz Mihály. A magyar nyelv feléledése. Megtekintve 2023. szeptember 15-én. https://deba.unideb.hu/deba/csokonai_muvei/text.php?id=csokonai_tan_11_k
Dobrossy István. 1985. A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története (1745– 1945). (Borsodi kismonográfiák, 21.) Miskolc: Herman Ottó Múzeum.
Gesztesi Gyula. 1910. Csokonai és a nyelvújítás. (Nyelvészeti füzetek, 62.) Budapest: Athenaeum.
Jókai Mór. 1992. Az önkényuralom adomái I. kötet (1850–1858). Sajtó alá rendezte Sándor István. Budapest: Akadémiai Kiadó–Argumentum Kiadó.
Kálmán Béla. 1977. Nyelvjárásaink. Budapest: Tankönyvkiadó.
Lukács László. 2007. Csokonai a néphagyományban. Budapest: Ráció Kiadó.
Nagyillés János. 2016. Anna Maria van Schurman: Értekezés arról, hogy illik-e egy keresztény nőhöz a tudományok tanulmányozása. 231–246. Megtekintve 2023. szeptember 15-én. https://acta.bibl.uszeged.hu/61903/1/antikvitas_es_reneszansz_003_231-246.pdf
Oláh Gábor. 1928. „Csokonai.” In Irodalomtörténeti Közlemények, 38. évf. 3–4: 182– 206.
Ujváry Zoltán. 1990. Farsang. (Néprajz egyetemi hallgatóknak 5.) Debrecen: Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszék.
Ujváry Zoltán. 1991. Farsangi népszokások. Debrecen: Alföldi Nyomda.
Tolcsvai Nagy Gábor. A nyelvi és irodalmi ízlésvita nagy, nyilvános szakasza 1813 Mondolat. In Magyar irodalomtörténet. Új- és legújabb kor, szerkeszti Margócsy István. Megtekintve 2023. szeptember 15-én. https://f-book.com/mi/index.php?chapter=M114TOLCANYE
