Az eszköz nélküli halászat és rákászat emlékei és utolsó gyakorlói a Kárpát-medence néhány vidékén
Absztrakt
Az eszköz nélküli halászathoz és rákászathoz köthető hagyományos ökológiai tudás egyes szegmensei élelemszerző, de rekreációs céllal is a világ számos táján napjainkig fennmaradtak. A jelenséget a néprajzi irodalomnak köszönhetően a Kárpát-medencében is közel két évszázadon keresztül viszonylagos alapossággal dokumentálták. Mivel a tevékenységet közvetetten lehetővé tevő, a természettel szoros közelségben élő gazdálkodó életmód egészen az 1970-es vagy a 1980-as évek végéig, vagy helyenként akár tovább is gyakorolva volt, így az eszköz nélküli halászat egy spontán megfigyelése után feltételeztem, hogy a témakörhöz kapcsolódó ismeretek legalább egy része túlélte a modernizációt, és máig fennmaradt a régióban. Munkám során ennek megfelelően szerettem volna találni még legalább néhány olyan személyt, aki gyakorolta vagy napjainkban is gyakorolja az eszköz nélküli halászatot és rákászatot a régiónkban, valamint képes a tevékenység módszertani részleteiről, természetvédelmi vonatkozásairól és kulturális hátteréről is beszámolni. 2022 augusztusában ennek érdekében a romániai Sóvidék környékén kerestem fel és szólítottam meg interjúkészítés szándékával a téma ismerőit, 2022 augusztusa és decembere között Magyarországon ezt kiegészítettem az Északi-középhegységre és a Felső-Tisza vidékére koncentrált online megkeresésekkel, végül 2023 augusztusában a szerbiai Vajdaság nyugat-bácskai körzetében, illetve a horvátországi Drávaszög keleti részén kutattam az eszköz nélküli halászat és rákászat gyakorlói után. A meglátogatott négy országban összesen tizenhat személyt találtam, aki beszélgetést tudott fenntartani a témában, közülük tizenegy személlyel tudtam rögzített interjút készíteni. Az interjúalanyok a hagyományosan ismert öt eszköz nélküli halászati módszer közül négyről számoltak be. A beszélgetések során összesen nyolc halfaj vagy taxon eszköz nélküli halászata merült fel, a résztvevők ezenkívül az eszköz nélküli rákászat módszertanához is tudtak szórványos adalékokkal szolgálni. Mindezek alapján úgy tűnik, az eszköz nélküli halászat és rákászat egyes ismeretei minden régi és új tiltás, valamint életmódbeli változás ellenére is máig élnek a tájban. A tevékenység az interjúk alapján kulturálisan szabályozott és fenntartható gyakorlattal rendelkezik, mely nem járt és ma sem jár jelentős hal- vagy rákállomány-csökkenéssel, vagy populációk kipusztulásával, illetve legtöbbször mentes a megszaladási jelenségektől, mely alól csak a kevés invazív módszer alkalmazása, vagy néhány eszköz nélküli halász alkalmi mohó attitűdje jelenthet kivételt.
Hivatkozások
Antipa, G. (1916): Pescăria și pescuitul în România. (A halászság és a halászat Romániában.) Librăriile Socec & Comp., C. Sfetea, Pavel Suru, Bucureşti, 794 p.
Bell, L. A., Fa’anunu, U., Koloa, T. (1994): Fisheries resources profiles: Kingdom of Tonga. Honiara, Solomon Islands. Pacific Islands Forum Fisheries Agency (FFA) Report 94/05, 197 p.
Berkes, F. (2017): Sacred Ecology. Routledge, London, 368 p.
Best, E. (1977): Fishing Methods and Devices of the Maori. Government Printer, Wellington, 230 p.
Deák L. (1987): A jog eszközével. A Hét. 23(18): 9.
Deseő B. (1901): Változások a halfaunában Kassa vidékén. Halászat 3: 18–20.
Ecsedi I. (1933): Rákászat. In: Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 29., pp. 125–293.
Gabriel, O., Lange, K., Dahm, E., Wendt, T. (eds.) (2008): Von Brandt’s fish catching methods of the world. John Wiley & Sons, 536 p.
Gunda B. (1966): A mérgező és szigonyos halászat Erdély nyugati hegyvidékén. In: Gunda B.: Etnoghraphia Carphatica. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 345–352.
Gunda B. (1979): Ismertetések: Lehtonen, Juhani U. E.: Kansanomainen ravustus ja rapujen hyväksikäyttö Suomessa (Népi rákfogás és rákászat Finnországban). Kansatieteellinen Arkisto, Bd. 27. Helsinki, 1975. Ethnographia 90(3): 439.
Gönczi F. (1911): Halászás, rákászás és csikászás Göcsej s Hetésben. Néprajzi Értesítő 12: 54–59.
Györffy I. (1934): Mérgező halászat. In: Györffy I., Viski K.: A magyarság tárgyi néprajza 2. köt: Gazdálkodás. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest.
Haller A. (1934): Rákászat. Pesti Hirlap Vasárnapja 56: 1–25.
Havas S. (1861): Vadászrajzok III. Vadász és Versenylap 5: 69–75.
Herman O. (1887): A magyar halászat könyve. Természettudományi Társulat, Budapest, 860 p.
Jankó J. (1902): A Balaton-melléki lakosság néprajza. Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága, Budapest, 428 p.
Kászoni Z. (2008): Áprily Lajos pisztrángos vizein. Magyar Horgász 62(5): 78–80.
Lábadi K. (1987): Rák az asztalon. In: Lábad K.: Kopácsi vízi élet. Forum Könyvkiadó, Újvidék, pp. 82–83.
Moldován G. (1895): A móczokról. In: Moldován G.: A románság. Politikai, történelmi, néprajzi és nyelvészeti közlemények 2. – Történeti, nép- és földrajzi könyvtár. Pleitz F. P., Nagybecskerek, pp. 3–73.
Moszyński, K. (1929): Kultura ludowa Słowian. (A szlávok népi kultúrája.) I. Polska Adaemja Umiejetnosci, Kraków, 140 p.
Newing, H. (2010). Conducting research in conservation: social science methods and practice. Routledge, 400 p.
Ortutay Gy. (szerk.) (1979): Magyar néprajzi lexikon I–V. Akadémiai Kiadó, Budapest, 691 p.
Rádai Ö. (1961): Emberek és tájak Vietnamban. Élet és Tudomány 16: 27–53.
Schmidl, A. A. (1863): Das Bihar-Gebirge an der Grenze von Ungarn und Siebenbürgen. (A Biharhegység Magyarország és Erdély határán.) Hansebooks, Wien, 450 p.
Szilágyi M. (1981): Egy ,,elemi ismeret” aktualizálásai: halfogás kézzel. Etnographia 92: 334–349.
Sztripszky H. (1902): Adatok Erdély őshalászatához. Néprajzi Értesítő 3(9): 157–178.
Udvari I., Viga Gy. (1999): A néprajzos Sztripszky Hiador. Néprajzi Értesítő 81: 147–174.
Ujváry Z. (2002): Hal és vadhús a táplálkozásban. In: Ujváry Z.: Gömöri magyar néphagyományok. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, pp. 911–912.
