A síkfőkúti erdő cserjeszintjének struktúra változásai 2002 és 2007 között – egyedszám és méret

  • Misik Tamás Eszterházy Károly Főiskola Környezettudományi Tanszék
  • Kárász Imre Eszterházy Károly Főiskola Környezettudományi Tanszék
Kulcsszavak: cseres-tölgyes erdő, hosszú-távú kutatás, tölgypusztulás, cserjeszint, lékek, juharok

Absztrakt

A síkfőkúti cseres-tölgyes erdő (Quercetum petraeae-cerris) fiziognómiai struktúráját, illetve annak változásait már 35 éve vizsgálják a kutatók. Ötévenként meghatározták a 24 hektáros kutatási területen az erdő cserjeszintjére vonatkozó legfontosabb paramétereket. Az 1979–80-ban kezdődött erőteljes tölgypusztulást követően a meso- és thermofil cserjék jelentősen megerősödtek. A tölgyek helyén kialakult lékeket legsikeresebben a mezei juhar (Acer campestre) és a húsos som (Cornus mas) foglalta el, egyedszámban és különösen méretükben megerősödve. Az alacsony cserjeszintben egyedszám és méret tekintetében egyértelmű tendenciájú változásokat nem tapasztaltunk. A két legutóbbi felmérés alkalmával, 2002- és 2007-ben 16 illetve 17 cserjefajt azonosítottunk, amelyek összes egyedszáma hektáronként 23874 és 44018 db volt. Az összes cserje több mint felét mindkét felméréskor a bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus) adta. A magas cserjék között az E. verrucosus mellett domináns még az A. campestre. A tölgypusztulást követően tapasztalt magas cserjék méretnövekedése tovább folytatódott, nőtt az átlagos magasságuk és törzsátmérőjük, miközben a magas cserjék aránya csökkent (sok egyed elszáradt a megnőtt magas cserjék okozta erőteljesebb lombzáródás miatt), miközben a cserje egyedszám megkétszereződött 5 év alatt.
A jelen munka, és egyben a fent összegzett eredmények mind azt mutatják, hogy a cseres-tölgyes erdőben az erőteljes tölgypusztulást követően egy stabilizációs folyamat indult el, mely jelenleg is tart, és amely jól ki is mutatható. Az erdő lényegében pótolta az eltűnt tölgyfákat más cserjefajok, elsősorban a mezei- és tatárjuhar fa méretűvé megnőtt egyedeivel, ezzel stabilizálva az erdei ökoszisztémát.

Hivatkozások

Igmándi, Z., Béky, A., Pagony, H., Szontagh, P. & Varga, F. (1986): The state of decay of sessile oak in Hungary in 1985. – Az Erdő 35: 255–259.

Jakucs, P. (1967): Quercetum petraeae-cerris. – In: Guide der Exkursionen d. Int. Geobot. Symp., Ungarn, Tab. 15-17: 40–42.

Jakucs, P. (1978): Environmental-biological research of an oak forest ecosystem in Hungary, „Síkfőkút Project”. – Acta Biol. Debrecina 15: 23–31.

Jakucs, P. (ed.) (1983): Examination of the Health State of Hungarian Oak Stands with Ecologically Oriented Methods. 232 pp.

Jakucs, P. (1990): A magyarországi erdőpusztulás ökológiai megközelítése, – Fizikai Szemle 1990/8. 225 pp.

Jakucs, P., Horváth, E. & Kárász, I. (1975): Contributions to the aboveground stand structure of an oak forest ecosystem (Quercetum petraeae-cerris) within the Síkfőkút research area. – Acta Biol. Debrecina 12: 149–153.

Jakucs, P., Berki, I. & Holes, L. (1988): Industrielle Luft Emission und Waldschäden in N-Ungarn 1-4. – Acta Bot. Hung. 34: 11-24.

Kárász, I. (1984a): Adatok a Cornus sanguinea L. gyökérrendszerének fiziognómiai struktúrájához. – Acta Acad. Paed. Agriensis NS. 17: 739–753.

Kárász, I. (1984b): Egy mérsékelt övi tölgyes cserjefajainak gyökérzete. Kandidátusi értekezés, Eger, 110 pp.

Kárász, I. (2001): A síkfőkúti erdő cserjeszintjének strukturális változásai. – In: Borhidi A. és Botta-Dukát Z. (szerk.): Ökológia az ezredfordulón I. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, pp. 213–221.

Kárász, I. (2006): A cserjeszint fiziognómiai struktúrájának változása a síkfőkúti tölgyesben 1972 és 1997 között. – Acta Acad. Paed. Agriensis NS. 23. Sectio Pericemonologica 1: 71–78.

Kárász, I., Szabó, E. & Korcsog, R. (1987): A síkfőkúti tölgyes cserjeszintjének strukturális változásai 1972 és 1983 között. – Acta Acad. Paed. Agriensis NS. 18: 51–80.

Klein, R. M. & Perkins, T. D. (1987): Cascades of causes and effects of forest decline. – Ambio 16: 86–93.

Kotroczó, Zs., Krakomperger, Zs., Koncz, G., Papp, M., Bowden, R. & Tóth, J. A. (2005): Egy cseres tölgyes erdő stuktúrájának változása 31 év alatt. III. MTBK, Eger, 142 pp.

Kovács – Láng, E. & Fekete, G. (1995): Miért kellenek hosszútávú ökológiai kutatások? – Magyar Tudomány 40: 377–392.

Krakomperger, Zs., Kotroczó, Zs., Koncz, G., Papp, M., Veres, Zs., Tóthmérész, B. & Tóth, J. A. (2008): Egy cseres-tölgyes erdő fa-megújulási dinamikájának vizsgálata „Molekuláktól a globális folyamatokig” V. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia, Program és absztrakt-kötet, Nyíregyháza, 78 pp.

Kutnar, L. (2003): Vegetation structure of Quercus dominated forests in Slovenia, Europe. XII. World Forestry Congress, 2003, Québec city, Canada.

Mészáros, I., Módy, I. & Marschall, M. (1993): Effects of air pollution on the condition of sessile oak forests in Hungary. – Studies in Environmental Science 55: 23–33.

Misik, T., Jósvai, P., Varga, K. & Kárász, I. (2007): A síkfőkúti cseres-tölgyes erdő cserjeszintjének fiziognómiai struktúra viszonyai 2002-ben. – Acta Acad. Paed. Agriensis NS. 34. Sectio Pericemonologica 2: 71–80.

Nilsson, S. (1986): Extent of Damage to Forests in Europe Attributed to Air Pollution. Report to FAO/ECE Timber Committee, Swedish Univ. of Agricul. Sci., Uppsala, Sweden.

Papp, M. (2001): Változások a lágy szárú növényzetben a síkfőkúti cseres-tölgyes erdőben és környékén 25 év távlatában. – In: Borhidi A. és Botta-Dukát Z. (szerk.): Ökológia az ezredfordulón I. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, pp. 223–230.

Papp, M. & Jakucs, P. (1976): Phytozönologishe Charakterisierung des Quercetum petraeae-cerris-Waldes des Forschungbgebiete „Síkfőkút Project” und seiner Ungebung. – Acta Biol. Debrecina 13: 109–119.

Schütt, P. (ed.) (1984): Der Wald Stirbt an Stress. Bertelsmann, München, 262 pp.

Smole, J. (1995): Vegetations- und Standortsverhältnisse der Ständigen Versuchs-flächen in den Eichenwäldern Sloweniens. – In. Smolej, I. and H. Hager (eds.). Oak decline in Slovenia: Endbericht über die Arbeiten 1995. Gozdarski institut Slovenije, Ljubljana, Institut für Waldökologie, Wien, pp. 47–59.

Tóthmérész, B. (2001): A síkfőkúti erdő fapusztulási dinamikájának monitoringja. –In: Borhidi, A. & Botta-Dukát, Z. (szerk.): Ökológia az ezredfordulón I. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, pp. 211–212.

Ulrich, B. & Pankrath, J. (eds.) (1983): Effects of Acccumulation of Air Pollutants in Forest Ecosystems. Reidel Publ. Comp., Hingham, 389 pp.

Megjelent
2009-12-31