A hagyományos és tudományos agroökológiai ismeretek ötvözésének szükségszerűsége a felsőoktatási képzésekben

  • Ujj Apolka Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet, Ökológiai gazdálkodási és Agrár-környezettervezési Tanszék
  • Fehér István Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Üzleti Tudományok Intézete
Kulcsszavak: Agroökológia, ökológiai gazdálkodás, képzési program, egészség, gondosság, környezetvédelem, méltányosság, tudásátadás

Absztrakt

Az agroökológia oktatása – holisztikus szemléletmódjából adódóan – jelentős kihívás elé állítja a felsőoktatásban dolgozó oktatókat is. A SAGITER nevű nemzetközi projekt munkatársai azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a hagyományos, sok esetben csak tapasztalaton alapuló, tudományosan nem megalapozott, un. informális ökológiai tudást ötvözik a kutatáson alapuló, formális tudományos ismeretekkel. Magyarországon a leghatékonyabb tudásátadás módszertan kiválasztásához mindenképpen szükséges a meglévő ismeretek feltérképezése. Ebből a célból BSc, BA és MSc hallgatók között írásos felmérést végeztünk az agroökológiai rendszerek témakörében, az ökológiai gazdálkodásra fektetve a hangsúlyt. Az eredmények tükrében megállapítható, hogy szignifikáns eltérés figyelhető meg a hallgatók tudásszintje között, ami adódik alapképzésük jellegéből, képzés- és évfolyamszintjükből, valamint a válaszadók neme is befolyásoló tényezőt jelent. A hallgatók az ökológiai gazdálkodás környezetre gyakorolt hatását igen, de társadalmi és ökonómiai vetületét nem ismerik. Tudásszintjük legmeghatározóbb tényezője a korábban mezőgazdaságban szerzett tapasztalatuk, személyesen szerzett élményeik. A felmérés eredményei azt erősítik, hogy a felsőoktatásban is szükség van a gyakorlatiasabb képzés irányába történő elmozdulásra. Megoldásként kidolgoztunk egy olyan képzési palettát, amelyben a modulok a tapasztalt tudáshiányosságokat fedik le, különös tekintettel az agroökológia ökonómiai, társadalmi aspektusaira a környezetvédelem mellett.

Hivatkozások

Altieri, M. A. (1987): Agroecology: the scientific basis of alternative agriculture. – Westview Press, Boulder, Colorado, 246 pp.

Ángyán, J. & Menyhért, Z. (1997): Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerű környezetgazdálkodás. – Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest.

Dezsény, Z. & Drexler, D. (2012): Organic agriculture in Hungary. Country report. – Ecology and Farming. 3 21–23. http://www.ecologyandfarming.com/old_website/EF_2012-3%20Organic%20agriculture%20%20in%20Hungary%20-%20Z%20Dezseny%20D%20Drexler.pdf

Dover, M. J. & Talbot, L. M. (1987): To feed the Earth: Agro-Ecology for Sustainable Development. – World Resources Institute, Washington, 88 pp.

Douglass, G. K. (1984): The meanings of agricultural sustainability. – In: Douglass, G. K. (ed): Agricultural Sustainability in a Changing World Order . Westview Press, Boulder, Colorado, pp. 3–30.

FAO (Food and Agriculture Organisation) (2003): World agriculture: towards 2015/2030. An FAO perspective. FAO, (szerk.): Bruinsma, J., Earthscan Publications, London. http://www.fao.org/3/a-y4252e.pdf

Fehér, I. (2009): European policy context for sustainable agriculture (Chapter 4) – In: Apostolides, C. (szerk.): Thematic Guide Eight, Athen, pp. 38–44.

Francis, C., Jordan, N., Porter, P., Breland, T. A., Lieblein, G., Salomonsson, L., Sriskandarajah, N., Wiedenhoeft, M., DeHann, R. Braden, I. & Langer, V. (2011): Innovative Education in Agroecology: Experiential Learning for a Sustainable Agriculture. – Crit Rev Plant Sci. 30 (1-2): 226–237. http://dx.doi.org/10.1080/07352689.2011.554497

Francis, C., Breland, T. A. , Østergaard, E., Lieblein, G. & Morse, S. (2013): Phenomenon-Based Learning in Agroecology: A Prerequisite for Transdisciplinarity and Responsible Action. – Agroecology and Sustainable Food Systems. 37:1, 60–75. http://dx.doi.org/10.1080/10440046.2012.717905

Glickman, D. (1996): Secretary’s Memorandum 9500-6: Sustainable Development – U.S. Baltimore, Department of Agriculture, Office of the Secretary

Günal, H., Korucu, T., Birkas, M., Özgöz, E. & Halbac-Cotoara-Zamfir, R. (2015): Threats to Sustainability of Soil Functions in Central and Southeast Europe. – Sustainability. 7: 2161–2188. http://dx.doi.org/10.3390/su7022161

Harnos, Zs. (1993): Sustainability: A system analytic approach. – In: Győrffy, B. (ed) Strategies for sustainable agriculture. BACCE-ARI, London-Martonvásár, pp. 21–26.

IFOAM (1972): Principles of Organic Agriculture. Jelenlegi változat letölthető: http://www.ifoam.bio/sites/default/files/poa_english_web.pdf

OECD (2008): Environmental Outlook to 2030. – OECD Publishing, Paris. http://dx.doi.org/10.1787/9789264040519-en

Østergaard, E., Lieblein, G., Breland, T.A. & Francis, C. (2010): Students learning Agroecology: Phenomenon-based education for responsible action. – J Agr Educ Ex. 16:123–137. http://dx.doi.org/10.1080/13892240903533053

Rovira, A.D. (1995): Sustainable farming system in the cereal-livestock areas of the mediterranean region of Australia. – In: Cook H. F. & .Lee, H. C (eds) Soil management in Sustainable Agriculture. pp.12-30.

SARE Sustainable Agriculture Research and Education (2010): What is sustainable agriculture? http://www.sare.org/publications/whatis/whatis.pdf

Ujj, A. (2006): A talajállapot- és az elővetemény- hatás javítása köztes védőnövényekkel és kímélő műveléssel. Doktori értekezés. Gödöllő. 115 pp.

Megjelent
2016-12-31
Rovat
Társadalomtudományi módszerek a természetvédelem szolgálatában