„A büntetés-végrehajtást tűrje el”
„Pszichopataként” osztályozott elítéltek a 70-es és 80-as évek börtöneiben
Absztrakt
A „megjavíthatatlan egyén” problémájára az 1970-es évektől kezdődően igyekeztek rendszerszintű válaszokat találni a hazai büntetés-végrehajtás szakemberei. Azokkal az „ellenszegülőkkel” szemben, akik esetében – Michel Foucault elemzése alapján – a fegyelmezés, illetve az elmeorvosi szakértelem (az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyintézet) minden technikája és eljárása kudarcot vallott, „fokozott korrekciós intézkedéseket” próbáltak bevezetni. Az 1971-ben a Budapesti Fegyház és Börtönben elindított Pszichopaták Gyógyító-Nevelő Csoportja számos szakmai vitát generált a célkitűzésektől az alkalmazható terápiás módszereken át egészen a „pszichopathaként” klasszifikálható személyek meghatározásáig. 2024-ben áttekintettük a Magyar Nemzeti Levéltárban fellelhető, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka által tartott vezetői értekezleteket érintő dokumentációt. Tanulmányunkban az 1972 és 1982 közötti évtizedre fókuszálva követjük nyomon a „pszichopathákként” meghatározott személyek pszichiátriai, illetve „laikus” – börtönparancsnokok és az Országos Parancsnokság döntéshozói által vélelmezett – diagnosztikáját, valamint az elhelyezésükre és kezelésükre irányuló módszertani javaslatokat. Részletesen bemutatjuk és elemezzük, hogyan oldódik fel a „normalizálás” hosszú távú stratégiáját célként megfogalmazó pszichiátriai szakértelem a büntetés-végrehajtás – elsősorban „zavarmentesítést”, a „legrenitensebbek” szabályozását elváró – keretrendszerében. Annak ellenére, hogy a Bv. Szervezet számos képviselője elégedetlenségének adott hangot a „pszichopatha kísérlettel” összefüggésben, az 1980-as évektől egye több intézetben jelennek meg az enyhébb pszichiátriai és magatartás-problémák kezelésére szolgáló úgynevezett gyógyító-nevelő csoportok. Bár kezdetben mintha sikeresen oldanák meg a „beilleszkedésre képtelenek” problémáját – legalábbis az értekezletek jegyzőkönyveinek tanúsága szerint –, egy 1982-ben született jelentésből kiderül, hogy a csoportokból épp a „rendellenesek”, a személyiségzavarosok hullottak ki. A bíróságok elsősorban az alkoholisták „kényszergyógyítására” kötelezettekkel töltötték fel a speciális részlegeket.
Hivatkozások
Boros, J. – Csetneky, L. (2002): Börtönpszichológia. Budapest: Rejtjel Kiadó.
Cardozo-Freeman, I. (1984): The Joint. Language and Culture in a Maximum Security Prison. Springfield, IL: Charles C. Thomas.
Coolidge, F. L. – Segal, D. L. (1998): Evolution of Personality Disorder Diagnosis in the Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders. Clinical Psychology Review,18 (5), 585–599. https://doi.org/10.1016/S0272-7358(98)00002-6
Crewe, B. (2009): The Prisoner Society. Power, Adaptation, and Social Life in an English Prison. Oxford: Oxford University Press.
Cullen, F. – Gilbert, K. (2012): Reaffirming Rehabilitation. New York: Routledge.
Foucault, M. (1990): Felügyelet és büntetés. Budapest: Gondolat Kiadó.
Foucault, M. (1998): A diskurzus rendje. In Foucault, M.: A fantasztikus könyvtár. Budapest: Pallas Stúdió – Attraktor Kft.
Foucault, M. (2014): A rendellenesek. Budapest: L’Harmattan Kiadó.
Garami, L. (1983): Gondolatok a büntetés-végrehajtási pszichológiáról. Módszertani füzetek 1. Budapest: BvOP, 38–46.
Garami, L. (1984): Még egyszer a bv. pszichológiáról. Módszertani füzetek 4. Budapest: BvOP, 40–41.
Goggin, E. (2018): Principles of Effective Intervention with Incarcerated Offenders. In Wooldredge, J. – Smith, P. (szerk.): The Oxford Handbook of Prisons and Imprisonment. New York: Oxford University Press, 425–453.
Hare, R. D. (2004): Kímélet nélkül – A köztünk élő pszichopaták sokkoló világa. Budapest: Háttér Kiadó.
Hírek (1969). Orvosi Hetilap, 110 (3), 167.
Huszár, T. (2003): Kádár János politikai életrajza. 2. kötet. 1957. november – 1989. június. Budapest: Szabad Tér Kiadó – Kossuth Kiadó.
Irwin, J. (1980): Prisons in Turmoil. Boston: Little, Brown and Company.
Jalava, J. – Griffiths, S. – Maraun, M. (2015): The Myth of the Born Criminal. Psychopathy, Neurobiology, and the Creation of the Modern Degenerate. University of Toronto Press.
Kendall, G. – Wickham, G. (1999): Using Foucault’s Methods. London: Routledge.
Kiss, B. (1994): Michel Foucault hatalomfelfogásáról. Politikatudományi Szemle, 1: 43–68.
Kovács, Zs. (1984): A gyakorlati pszichológia hároméves tapasztalata Szegeden. Módszertani füzetek 2. Budapest: BvOP, 34–37.
Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottság: A Politikai Bizottság 1965. november 9-i határozata a büntetés‑végrehajtási munka fejlesztéséről. 1965. https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/pdfview2?file=static/documents/mszmp_mdp/HU_MNL_OL_M-KS_288_05_03790.pdf#search=&page=243 (letöltve: 2025. 06. 01.)
Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság Titkársága: Jelentés a PB 1965. november 9-i határozatának végrehajtásáról. MSZMP KB Titkárság ülés. 1972. február 28‑án, 2. napirend. https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/pdfview2?file=static/documents/mszmp_mdp/HU_MNL_OL_M-KS_288_07_03970.pdf#search=&page=17 (letöltve: 2025. 06. 01.)
Martinson, R. (1974): What Works? Questions and Answers about Prison Reform. The Public Interest, 35, 22–54.
Mathiesen, T. (1965): The Defences of the Weak: A Sociological Study of a Norwegian Correctional Institution. London: Tavistock Publications.
McGuire, J. (2001): What Works in Correctional Intervention? Evidence and Practical Implications. In Bernfeld, G. A. – Farrington, D. P. – Leschied, A. W. (szerk.): Offender Rehabilitation in Practice: Implementing and Evaluating Effective Programs. Chichester: John Wiley & Sons Ltd, 25–43.
Moharosné Fuszkó, A. (2017): A gyógyító-terápiás csoport létjogosultsága a büntetés-végrehajtásban. Börtönügyi Szemle, 36 (3), 121–137.
Nyírő, A. (1989): Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Budapest: Interart Stúdió.
Nyírő, Gy. (1970): Psychiatria. Budapest: Medicina Kiadó.
Popper, P. (1970): A kriminális személyiségzavar kialakulása. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Raffai, J. (1981): Pszichoterápia a börtönben. Világosság, 22 (3), 172–179.
Raffai, J. (1982): Pszichoterápia a büntetés-végrehajtási intézetben kezdeti csoportterápiás tapasztalatok. Magyar Pszichológiai Szemle, 39 (4), 404–417.
Raska, L. (1984): Alkoholizmus és neurózis. Módszertani füzetek 4. Budapest: BvOP, 10–16.
Rhodes, L. A. (2004): Total Confinement. Madness and Reason in the Maximum Security Prison. Los Angeles: University of California Press.
Romsics, I. (2023): Magyarország története a XX. században. Budapest: Helikon Kiadó.
Rózsa, S. (2015): A büntetés-végrehajtási intézetek személyi állományának kérdőíves vizsgálata. In Csóti, A. (szerk.): Körletmozaikok. Budapest: BvOP, 25-63.
Szabó, A. (1979): Kriminológia és kriminálpedagógia. In Szabó, A.: A bűntett és büntetése. Budapest: Gondolat Kiadó, 38–70.
Szabó, J. (2010): A magyar kriminálpszichológia kialakulásának folyamata, főbb jellemzői és forrásai. In Nagy, M. (szerk.): Ünnepi konferencia az ELTE megalakulásának 375. évfordulója alkalmából: Jogi Tanulmányok, I–III. kötet. Budapest: ELTE ÁJK, 305–320.
Dr. Szalay Zoltán nekrológja (1985): Határőr, 40 (22), 2.
Takács, P. (1984): Egy gyógyító-neve1ő csoport hat hónapja. Módszertani füzetek 2. Budapest: BvOP, 47–52.
Vörös, F. (1986): Gyógyító nevelés a gyakorlatban. Módszertani füzetek 6. Budapest: BvOP, 10–16.
