Hagyományos és modern falusi lakóházak örökségszociológiai vizsgálata
Absztrakt
A dolgozat a mai falusi viszonyok között kimutatható négy, egymástól elkülöníthető társadalomtörténeti korszak lenyomatait vizsgálja. Az első a hagyományos falu, a második a hatvanas években átalakuló, modernizálódó falu, a harmadik a hetvenes-nyolcvanas évek utóparasztosodásának eredményeként létrejövő szocialista falu, míg negyedikként a rendszerváltást követő időszakot képviselő urbanizált falu ideáltípusát határoztam meg. Az elemzés a hajnali történelemszociológia durkheimiánus alapokra épülő rendszerének keretei közt vizsgálja a négy korszakot. A dolgozat a lakóház típusát, mint az adott kor társadalmi viszonyait kifejező morfológiai tényt, veszi alapul. Így a négy történelmi periódushoz négy falusi lakóházmodellt csatol. Fontos megjegyezni, hogy a mai magyar falvakban mind a négy periódust reprezentáló háztípus jelen van. A kérdőíves felmérés azt vizsgálta, hogy egy-egy korszakot megjelenítő házformákhoz, milyen attitűdök társulnak. Ehhez mindenekelőtt igazolni kellett a párhuzamot a társadalmi átalakulás (mobilitás) és az újabb háztípusok megjelenése között. Ezután kerülhetett sor annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy vajon kimutathatók-e erősebb kötődések egyik vagy másik társadalmi csoportban az egyes háztípusokhoz, az épített örökség egy meghatározott korszakához. Az elemzés kiemelten kezeli a háború előtti paraszti korszak emlékeit, mivel itt mutatható ki a művészi folklórizmus jelensége, mely az örökséghez fűződő viszony egy sajátosan modern változata. Végül utalok a „hely szellemiségére”, mely az építészeti örökség révén jelentősen befolyásolja a községek rendszerváltás utáni esélyeit.
