A helynevek nyelvi minősítésének elméleti és gyakorlati kérdései kétnyelvű közegben

Három település összevető névrendszertani elemzésének a tanulságai

Absztrakt

A helyneveken alapuló nyelvi-etnikai vizsgálatok igen nagy múltra tekintenek vissza, s ezen belül a többnyelvű területek helynévrendszerének vizsgálatával is többen foglalkoztak a közelmúltban. Ehhez kapcsolódóan végeztem magam is vizsgálatot három kétnyelvű településen: egy magyar–szlovák településen, Háromhután; egy magyar–sváb településen, Hercegkúton; illetve egy magyar–ruszin településen, Komlóskán. A vizsgálatok során számos módszertani probléma került a felszínre. Ennek
oka többek között az, hogy a magyar nyelven végzett élőnyelvi gyűjtésből származó adatok esetében nehéz egyértelmű határt vonni a szlovák, sváb, ruszin, illetve a magyar névrendszerhez tartozó nevek között. Emellett külön figyelmet érdemel az egy- és kétrészes helynévstruktúrák elhatárolása. Ehhez az a legcélravezetőbb megközelítés, ha a beszélőközösség valós nyelv- és névhasználatát vesszük alapul. Tanulmányom célkitűzése, hogy ráirányítsam a figyelmet ezekre a nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is megfontolást igénylő ügyekre. Eredményeimet és megállapításaimat két lépésben ismertetem: elsőként a nevek különböző névrendszerhez tartozásával, majd ezt követően a helynevek egy- és kétrészes struktúrájának az elhatárolásával kapcsolatos problémákról és azok lehetséges megoldásairól szólok.