Névszerkezeti modellek a 11. századi víznévkincsben

Absztrakt

A tanulmány a 11. századi magyar víznevek névrendszertani vizsgálatának eredményeit mutatja be. A vizsgálatok célja egyrészt egy olyan adattár összeállítása volt, amelynek az elemei jelenlegi tudásunk alapján valóban vonatkozhatnak a 11. századra, másrészt pedig az, hogy a korpusz elemzésével átfogó képet kaphassunk a legkorábbról adatolható víznévállomány névrendszertani jegyeiről. A vizsgálatok nagyban támaszkodnak az elmúlt kb. másfél évtized nyelvtörténeti munkáira, amelyek a legkorábbi írott források szórványanyagának az újraértékelésére vállalkoztak. Az adattár mintegy 140 víznevet tartalmaz. Ezek vizsgálata a denotátum típusa szerinti bontásban történt (nagy-, közepes és kis folyók, kutak, tavak, halastavak, mocsarak), az egyes névfajták névegyedeinek megalkotása ugyanis mind strukturális (morfológiai), mind funkcionális (szemantikai) szempontból eltérő módon, a csoportokra jellemző sajátos névadási minták alapján történik. A legrégebbi szórványanyag feldolgozása során számos bizonytalansági tényező merül fel, melyek szinte lehetetlenné teszik a pontos statisztikai mutatók alkalmazását. A durván értelmezett arányok azonban talán mégis alkalmasak lehetnek arra, hogy releváns információkat szerezzünk a Kárpát-medence korai víznévrendszeréről.