Séllyei Nagy Ignác székesfehérvári püspök két imakönyvéről

Szerzők

  • László Szelestei N. PPKE BTK, az MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport vezetője

DOI:

https://doi.org/10.17167/MKSZ.2016.3.319

Kulcsszavak:

Cultural history of Hungary, 18th Century, confarternity, devotion, book history

Absztrakt

Fejér György 1789-ben, Séllyei Nagy Ignácnak, a székesfehérvári egyházmegye első püspökének a halálára írt, valószínűleg Faludi Ferenc VI. eclogájára rájátszó Pásztor dalában az egyik pásztor (Titirus) kiemeli a püspök ragyogó jámborságát, istenes életét, (lap alatti jegyzetben bizonyítékként annak Muratori-fordítását említi meg), továbbá azt, hogy a múzsák is kedvelték (itt a jegyzet: „A Magyarországi Mindenségnek sokáig viceprézesse volt. Vannak több magyar munkái: úgymint az Oltáriszentségről, a Szentháromságról s. a’ t. Most is egy munkája vagyon ugyan ezen sajtó alatt, melynek ez a címje: A kereszténynek ájtatossága és hitbéli tanúsága, melyben rövideden megmagyaráztatik minden, ami üdvösségre szükséges. Pozsonyban.”).

Letöltések

Megjelent

2021-09-09

Folyóirat szám

Rovat

Tanulmányok