Kosztolányi Dezső: Az írástudatlanok árulása

Különvélemény Ady Endréről (részletek)

Abstract

A XX. század első fele a magyar irodalom egyik aranykora. Író és költő zsenik gazdagították a magyar irodalmat páratlan alkotásokkal, ritkán látott bőségben. A mai olvasó csodálattal tekint ezekre az évtizedekre, amelyek a magyar szellemi élet megújulásának, kibontakozásának meghatározó időszakát jelentették. Az irodalmi élet vezetői sokszor nem értettek egyet különböző kérdésekben, és ezekről számunkra is érdekfeszítő, tanulságos írások születtek. A nézetkülönbségek valószínűleg a mai napig sem tisztázhatók pontosan, ez azonban nem befolyásolja ezeknek az írásoknak az értékét, amelyek nemcsak irodalomtörténeti jelentőségűek, hanem a szépirodalom fontos részeit is alkotják. Kosztolányi Dezső szépírói és költői munkássága kiemelkedő, és érzékenysége, megfigyelései ma is sok tekintetben igazodási pontot jelentenek. A Toll című irodalmi és kritikai hetilap 1929. július 14-i számában megjelent Ady Endréről szóló Különvéleménye sarkos fogalmazású. Ellentmondásosnak is tekinthető és néhány megállapítása valóban vitára adhat alkalmat. Bár Ady költői nagyságát nem vitatja, megállapításai elgondolkodtatók. Kosztolányi írásának újbóli közzétételét fogalmazásának tökéletessége, érzékenysége, kifejezésének páratlan pontossága, megállapításainak eredetisége és stílusának költőisége indokolja. Írásával gondolkodásra késztet, álláspontja némelykor vitatható, fogalmazásának eredetisége, szépsége, iróniája azonban aligha. Csodálattal tekintünk a XX. század első évtizedei szellemi életének pezsgésére, amelynek egyik példája a most újból közreadott írás. (yz)