’...fusing into unity originally contradictory formal principles’
Szabolcsi Bence és Dincsér Oszkár esete a kvintváltó pentaton dallamokkal
Abstract
In a series of articles published in the 1930s, Bence Szabolcsi outlined his bold opinion on the prehistory of Hungarian folk music. In Data about the Spreading of the Central Asian Melody Type (1940), he argued that the combination of the pentatonic scale with a descending fifth- shift, as found in Hungarian folk music, was a typical feature of Central Asian music, and thus a link between folklore and nomadic national prehistory. In spite of general approval, Oszkár Dincsér, a young ethnomusicologist at the Museum of Ethnography, wrote a sceptical reply, a stance confirmed by later research into the eastern connections of Hungarian folk music. In analysing and contextualising this debate, I wish to contribute to the history of ideas in mid- 20th- century European ethnomusicology. At about the time when a canon of Hungarian musicological thinking, based on Bartók and Kodály, was being constructed, this case shows a disagreement about basic principles, under the simultaneous influence of German comparative musicology and Geistesgeschichte, as well as diffusionism and evolutionism. Thus, it sheds light on the multiple roots and international context of the Hungarian school.
References
Bartha Dénes: „Az összehasonlító zenetudomány új célkitűzései”, Ethnographia 45/3–4. (1934), 127–138.
Bartók Béla: A magyar népdal. Budapest: Rózsavölgyi, 1924, XXI–XXII., XXIV., 87., 104. Kritikai kiadása: Bartók Béla írásai, 5.: A magyar népdal. Közr. Révész Dorrit. Budapest: Editio Musica, 1990.
Bartók Béla: „Népdalgyüjtés Törökországban (Felolvasás a budapesti rádióban, jan. 11.- én; kibővítve)”, Nyugat 30/3. (1937. március), 173–181. (BBÍ 4, 130–140). https://doi.org/10.1093/nq/173.11.181
Berlász Melinda: „Dincsér Oszkár kutatásai a Pátria- felvételek összefüggésében. Egy évtized a Néprajzi Múzeum népzenei műhelyében (1935–1944)”. In: Zenetudományi dolgozatok 2001–2002. Szerk. Sz. Farkas Márta. Budapest: ZTI, 2002, 121–144.
Dincsér Oszkár: „A cigányhangsor”, Ethnographia 48/4. (1937. december), 468–471.
Dincsér Oszkár: „Népdalgyűjtés Erdélyben”, Néprajzi Értesítő 32/1–2. (1940), 126–136.
Dincsér Oszkár: „Adatok a középázsiai dallamtípus elterjedéséhez. Néhány megjegyzés Szabolcsi Bence cikkéhez”, Ethnographia 52/2. (1941. június), 143–145.
Dincsér Oszkár: „A régi stílusú magyar népdal szövegsorainak szótagszám vizsgálata”, Ethnographia 52. (1941), 280–282.
Dincsér Oszkár: „A magyar verstan a magyar népköltés világánál”. Kézirat, kb. 1944. ZTI NZK V- 04.10/2.1.
Dobszay László: „Az összehasonlító népzenetudomány tündöklése és lehanyatlása”, Magyar Zene 48/1. (2010. február), 7–19.
Kodály Zoltán: „Ötfokú hangsor a magyar népzenében”, Zenei Szemle 1. (1917), 15–16., 117–119., 152–154., 249–252. Jav. és bőv. 2. változat in: Emlékkönyv a Székely Nemzeti
Múzeum ötvenéves jubileumára. Szerk. Csutak Vilmos. Sepsiszentgyörgy, 1929, 208–218. (VT 2., 65–75.)
Kodály Zoltán: „Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében”. In: Emlékkönyv Balassa Józsefnek, a Magyar Nyelv szerkesztőjének 70. születésnapjára. Szerk. Beke Ödön–Benedek Marcell–Turóczi-Trostler József. Budapest: Ranschburg, 1934, 181–193. (VT 2. 145–154).
Kodály Zoltán: „Zene”. In: A magyarság néprajza, IV.: Szellemi néprajz. Szerk. Czakó Elemér. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1937, 9–80.
Kodály Zoltán: „Mi a magyar a zenében?”, Apollo 4/3–4. (1938), 97–102 (VT 1, 75–80).
Kósa László: A magyar néprajz tudománytörténete. Budapest: Osiris, 22001.
Kroó György: Szabolcsi Bence. Budapest: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, 1994.
Lajtha László: „Az 1930. évi népzenei gyüjtések”, Ethnographia 42/2. (1931. június), 62–75. Gyűjteményes kiadása: Lajtha László írásai, I–II. Közr. Berlász Melinda, a közreadó munkatársai Biró Viola, Ozsvárt Viktória. Budapest: Rózsavölgyi–ZTI, 2022, 82–103.
Lipták Dániel: „Dincsér Oszkár 1942- es Csík megyei népzenei gyűjtése és az amerikai zenei antropológia”, Ethnographia 130/2. (2019. június), 274–291.
Lipták Dániel: „Egy elpusztult népzenei gramofonfelvétel nyomában. Gyimes, 1943”. In: Zenetudományi dolgozatok 2021–2022. Szerk. Kim Katalin. Budapest: ZTI, 2022, 179–238.
Riskó Kata: „Elágazó utakon. A magyar népzenekutatás 1930 és 1945 között”. In: Járdányi Pál és kora. Tanulmányok a 20. századi magyar zene történetéből (1920–1966). Szerk. Dalos Anna–Ozsvárt Viktória. Budapest: Rózsavölgyi, 241–258.
Szabolcsi Bence: A magyar zene története rövid összefoglalásban. Budapest: Somló Béla, 1934. (Népszerű Zenefüzetek 2).
Szabolcsi Bence: „Népvándorláskori elemek a magyar népzenében. (Adatok a magyar népi hagyományok keleti kapcsolataihoz)”, Ethnographia 45/3–4. (1934. december), 138–156.
Szabolcsi Bence: „Kelet és Nyugat a magyar népzenében”. In: A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Budapest: Merkantil Nyomda, 1936, 178–188.
Szabolcsi Bence: „Egyetemes művelődéstörténet és ötfokú hangsorok”, Ethnographia 47/4. (1936. december), 233–251.
Szabolcsi Bence: „Osztják és vogul dallamok. (Újabb adalék a magyar népi siratódallam problémájához)”, Ethnographia 48/4. (1937. december), 340–345.
Szabolcsi Bence: „A zenei földrajz alapvonalai. Zenekultúrák és zenestílusok keletkezése-elmúlása a földrajz megvilágításában”, Ethnographia 49/1–2. (1938), 1–18.
Szabolcsi Bence: „Néhány megjegyzés a cigányhangsor kérdéséhez”, Ethnographia 49/3–4. (1938), 425–426.
Szabolcsi Bence: „Adatok a középázsiai dallamtípus elterjedéséhez”, Ethnographia 51/2. (1940. június), 242–248.
Szabolcsi Bence: „Makám- elv a népi és művészi zenében”, Ethnographia 60/1–4. (1949), 81–87.
