Ihlet és nemzet

József Attila: A művészet metafizikája

Absztrakt

Nem sokkal egyetemi tanulmányainak végső félbeszakítása előtt, 1928 nyarán foghatott hozzá József Attila egy nagy tanulmány írásához, amelyben a hivatásával kapcsolatos elméleti felfogását akarta összefoglalni. A kézirat rendezetlenül és töredékesen maradt fenn a hagyatékában. A korpuszt a prózai művek 1958-as kiadása Esztétikai töredékek címmel tette közzé. A több rétegben összetorlódott kézirattöredékeket a szerkesztők megpróbálták összeilleszteni. Az eredmény egy teljesen összekuszált szöveghalmaz lett, amelyben nem lehetett eligazodni. Ráadásul teljesen téves datálással, az 1930 őszén született Irodalom és szocializmusnak 1935-ig tartó továbbfejlesztési kísérletét látták az ifjúkori, 1928–1929-ben keletkezett elméleti kísérletben. Az 1980-as évek közepén Horváth Iván közvetítésével váratlanul előkerült új hatalmas József Attila-kéziratos korpusz ismeretében végre szét lehetett választani a fogalmazvány rétegeit, s a kézirat alkalmassá vált arra, hogy a kutatás megkísérelje autentikus értelmezését. Az új kéziratanyagból kiderült a tanulmány tényleges tervezett címe: Ihlet és nemzet. Az alcím is sokat mondó. József Attila a művészet metafizikáját, egyfajta teremtésesztétikát akart megfogalmazni. A megfelelő értelmezéshez a hegeli-marxi iránytól teljes mértékben eltérő új eszmetörténeti megközelítési irányokból, Benedetto Croce és Pauler Ákos bölcselete felől kellett közeledni. Jelen tanulmány ezeknek a felismeréseknek a birtokában végzi el József Attila fiatalkori, elsősorban a Medáliák-korszak verseinek elméleti hátterét megvilágíót töredékes tanulmánynak az elemzését.