A Fidesz társadalmi bázisának változása 1998-2022 között

Absztrakt

A Fidesz a modernkori magyar politikatörténet példátlan sikertörténete. A 2010-es hatalomátvételt követő alkotmányozási időszak után - attól nem teljesen függetlenül - ráadásul egyre szélesebb választói támogatottságot, tehát demokratikus legitimációt tudhat maga mögött. Ennek, a társadalmi mélyrétegekben meghúzódó okairól, a magyarországi történelemi hagyományokban fellelhető előzményeiről, a szélesen értelmezett hazai nyilvánosságban élénk vita zajlik. A társadalomtudományok különböző képviselői, mára sok esetben rendszerszerűen értelmezik a kialakult közjogi helyzetet, a hazai politikai hadszíntér ilyetén fejlődését (pl. Körösényi A. et al 2020, Scheiring G. 2019, Tölgyessy P. 2020, Filippov G. 2018). A rendszertipológia, vagy éppen a hazai politikai folyamatokat átfogóan értékelő munkák nem, vagy csak alig emelik be a területiséget vizsgálati szempontjaik közé. Teszik ezt annak ellenére, hogy a magunk mögött hagyott 12 év társadalmi átalakulásai, mint például a foglalkoztatás bővülés és annak irányai, lakáspiaci változások, jövedelmi átrétegződés, mind-mind a magyar földrajzi térben differenciáltan, markáns földrajzi jegyek mellett ment végbe. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy ezen térben differenciált folyamatok mentén, nagy mértékben magyarázhatóak, az elmúlt éveket meghatározó politikai szereplő fokozatos térnyerése, támogatottságának változása. Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy ezen társadalmi okok egy bizonyos részét feltárjuk és bemutassuk, pótolva a fent említett diszkurzív hiátust. Mindazonáltal a nemzetközi választói viselkedésminták változásai kapcsán felállított elméletekre hagyatkozva, azokat mintegy empirikusan is tesztelve, szeretnénk alátámasztani vizsgálatunk szükségességét, nemzetközi kontextusba illeszthetőségét. Ahogyan arra hamarosan kitérünk, a nemzetközi politikatudományi, vagy szociológiai munkák, nagy számban foglalkoztak és foglalkoznak annak kérdésével, hogy az egyes társadalmi csoportok, osztályok (különbözően értelmezve), milyen típusú pártokat preferálnak, illetve, hogy egyáltalán leírhatóak-e még az egyes pártok szavazóbázisai a klasszikus társadalmi törésvonalak (Lipset, S. – Rokkan, S. 1967, valamint Bartolini, S. – Mair, P. 1990) mentén. Ennek fényében, munkánk során alapvetően két kérdésre koncentráltunk:

• Beazonosíthatóak-e a Fidesz szavazói társadalmi és gazdasági indikátorok segítségével és ha igen, milyen mértékben? Esetlegesen a kormányzópárt sokkal inkább a nyugat-európai kereszténydemokrata gyökerű jobbközép tömegpártok mintájára egy
  „catch-all!” típusú szavazóbázissal jellemezhető (Knutsen, O. 2018), amelyben az eltérő társadalmi státuszú szavazók, közel azonos mértékben képviseltetik magukat?
• Az általunk vizsgált időszakban (1998-2022) történt-e elmozdulás a Fidesz társadalmi bázisán belül, különös tekintettel az iskolázottság és a jövedelmi helyzettel kapcsolatos változókkal összefüggésben?