Az iskolavédőnők preventív és egészségfejlesztő feladatai, célcsoportjai, partnerei az iskolai egészségfejlesztésben - a jelenben és a jövőbeni fejlesztések felmérése az iskolavédőnők válaszain keresztül

Absztrakt

Bevezetés: A köznevelésben tanulók számára az iskola-egészségügyi ellátás (iskolaorvos, iskolavédőnő) folyamatos megelőző szolgáltatást nyújt. Az iskolavédőnőkkel folytatott interjú alapján próbáltam megismerni az ő feladataikat, jövőbeni elképzeléseiket, partnereiket az iskolai egészségfejlesztésben.

Módszertan: Kvalitatív, keresztmetszeti, feltáró kutatásomat Nyugat-Dunántúlon, főállású iskolavédőnők körében végeztem fókuszcsoportos interjú módszerével. A minta kiválasztása egyszeri, szakértői, célzott mintavétellel történt (n=14). Az adatfelvétel kettős moderátor vezetésével valósult meg. A minta jellemzőinek bemutatásához leíró statisztikai módszereket alkalmaztam, majd a fókuszcsoportos beszélgetés szöveges részének feldolgozását tartalomelemzéssel végeztem. A feltáró és az elemző módszerek nem voltak egymástól élesen elválaszthatók. A felmérés etikai szempontok figyelembevételével valósult meg.

Eredmények: A megkérdezettek átlag életkora 46,57 év volt, az iskolavédőnői hivatást átlag: 20,07 éve gyakorolták és átlagban egy védőnő két iskolában látta el ezen teendőket.  Eredményeim megerősítették, hogy az egészségügyi alapellátási szolgáltatások rendszerébe tartozó iskolavédőnők mindennapi tevékenységüket a rizikóközpontú és az egészségközpontú egészséget fejlesztő feladatellátás tengelyén végezték. A jelenben csökkenő tanulói létszámok, növekvő feladatok jellemezték az ellátást, melynek hátterében az emelkedő mentális problémák, a fokozott gondozást igénylő tanulói létszámok álltak és a diákok jelentős fluktuációja az intézmények között. A védőnők elsődleges célcsoportjai a tanulók, de emellett az iskola dolgozói is. Az iskolavédőnők preventív-kuratív feladataikat: a szűrővizsgálatokkal, a gondozással, a védőoltásokkal kapcsolatos tevékenységeket, illetve az iskolahigiénés teendőket mesterségbeli tudással végzik, melynek dokumentálásához fontos lenne egy egységes IKT alapú rendszer. A védőnők véleménye alapján munkájukban az egészségfejlesztés igen nagy jelentőségű és fontos napi szintű feladat, valamennyi tevékenységükben jelen van. A megkérdezettek az ideális egészségfejlesztő munkáját nem egyszemélyes feladatnak tekintik, hanem számos más szakmai partnert, „segítőt”, projiciálnak. Az iskolavédőnői munka minőségi fejlesztéséhez, a védőnők meglátása alapján, személyes és módszer kompetenciák erősítésén alapuló, az egészség fejlesztését középpontba helyező gyakorlatorientált módszertani továbbképzésekre lenne igény.

Következtetés: Célszerű lenne, ha lokális szinten valamennyi az iskolai egészségfejlesztésben részt vevő szakember úgynevezett egészség-koalíciót alkotva team munkában összeadná szakmai tudását.  A preventív – kuratív védőnői teendők a felvilágosítás- egészségnevelés - egészségmegőrzés alapjain az egészségfejlesztő feladatellátásba ágyazottan valósulnak meg. Jövőbeni cél főállású iskolavédőnők elérhetőségének megteremtése valamennyi alap és középfokú köznevelési intézményben, ilyen irányú esélyegyenlőség biztosítása valamennyi település kis és nagy iskolájában is.