Esélyegyenlőség, fenntartható fejlődés és a civil társadalom szerepe a felsőoktatásban

Etikai és társadalomfilozófiai megközelítés nemzetközi és magyarországi kontextusban

Absztrakt

A felsőoktatáshoz való hozzáférés és a felsőoktatási részvétel kérdése alapvető jelentőségű az európai társadalmakban, mivel közvetlen hatással van a társadalmi mobilitásra, a demokratikus részvételre és a gazdasági fejlődésre (EC,2020). Jelen tanulmány az esélyegyenlőség és méltányosság társadalomfilozófiai és etikai szempontjait figyelembe véve tárgyalja a fogyatékossággal élő hallgatók helyzetét.  Rávilágít arra, hogy a teljesítményelvű kiválasztás és az esélyteremtés közötti feszültség csak akkor oldható fel, ha a felsőoktatási intézmények a jogszabályi keretek biztosította lehetőségeken túl valódi befogadó környezetet alakítanak ki (UN,2015). A társadalmi igazságosság elve, amely az esélyegyenlőség intézményi megvalósítását támogatja, szoros kapcsolatban áll az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljaival (SDG 4 – Minőségi oktatás, SDG 10 – Egyenlőtlenségek csökkentése) (UN,2015). Az esélyegyenlőség és a befogadás előmozdítása a felsőoktatásban nem csupán morális és jogi kötelesség, hanem a fenntartható társadalmi fejlődés előfeltétele is, amely hosszú távon hozzájárul a gazdasági stabilitáshoz és az innovációs képesség növekedéséhez (Tilak,2018). A civil társadalmi szervezetek, különösen a nonprofit szektor szerepe a felsőoktatási esélyegyenlőség előmozdításában egyre hangsúlyosabbá válik globális szinten. Nemzetközi példák, mint az Európai Fogyatékossági Fórum vagy az Inclusion International, azt mutatják, hogy e szervezetek aktív részvétele nélkülözhetetlen az érdekérvényesítésben, a jó gyakorlatok terjesztésében, valamint a hátrányos helyzetű hallgatók támogatásában (ED F,2019). A magyarországi helyzetet tekintve, a felsőoktatás esélyegyenlőségi célkitűzéseit a 2011. évi nemzeti felsőoktatási törvény (Nftv.) rögzíti, amely deklarálja a fogyatékossággal élő hallgatók jogát a támogatott oktatási környezethez. Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala, valamint a fogyatékossággal élő személyek érdekeit képviselő hazai szervezetek, mint a MEOSZ (Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége) és a SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) szintén kulcsszereplők az inkluzív oktatás előmozdításában (MEOSZ,2023).

A magyarországi civil szervezetek projektek, érzékenyítő kampányok, mentorprogramok és akadálymentesítési kezdeményezések révén támogatják a fogyatékossággal élő fiatalok felsőoktatási részvételét. Ennek ellenére a gyakorlati megvalósítás terén továbbra is jelentős kihívások mutatkoznak, különösen az akadálymentes infrastruktúra, a segítő szolgáltatások finanszírozása és az egyetemi közösségek szemléletformálása terén.