The Ancient Genres of Verbal Art
Simple Forms and Instinctive Manifestations
Abstract
According to fundamental scientific principles, simple forms develop into complex ones, with the rare exception of regression. In metaphysics, however, evolution and involution are seen as being in unity, with complex forms developing into simple ones. At any rate (as far as we can see into the past), we might presume basic elementary, primary, simple, artistic, and linguistic typological forms that can be linked with basic cognitive forms. According to art theory, in the beginning there was ancient syncretism, which was dominated by undivided liquid ancient forms. Psychoanalysts and myth researchers speak of ancient language, ancient picture language. Folklorists list blessings, curses, and oaths, as well as work songs, among the primary genres. I present three basic genres as an example: cradle songs, dance words and laments. Their common characteristics are sung lyrics and speech-like melodies (parlando). Further instinctive behaviours that receive little attention include: outbursts, impulsive shouting, cursing, mumbling, sighing, pleading, and prayer, as well as sexual intercourse, giving birth, euphoric speech (under the influence of alcohol or narcotics), aphasia, and speech degraded by old age. Instinctiveness is clearly reflected by rhythmic counting or scribbling.
References
Adamikné Jászó Anna. 2021. Humor és retorika az irodalomtanításban. Az érvelés humora Arany, Jókai, Gárdonyi és Móra műveiben. IKU-monográfiák, 5. Budapest: Anyanyelvápolók Szövetsége–IKU.
Andó Éva. 2006. „A beszélt nyelvi történetmondások elemzésének kognitív és funkcionális szempontjai.” In Szöveg és típus. Szövegtipológiai tanulmányok, ed. Tolcsvai Nagy Gábor, 113–156. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Bahtyin, M. M. 1986. A beszéd és a valóság. Pozsony: Madách Könyvkiadó.
Balázs Géza. 1983. Firkálások a gödöllői HÉV-en. Magyar csoportnyelvi dolgozatok, 18. Budapest: ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszéke, MTA Nyelvtudományi Intézete.
Balázs Géza. 1987. Sátorfirkálások. Magyar csoportnyelvi dolgozatok 34. Budapest: ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszéke, MTA Nyelvtudományi Intézete.
Balázs Géza. 1994. Beszélő falak. Ötszáz különféle magyar graffiti, 1980–1990. Magyar csoportnyelvi dolgozatok, 64. Budapest: ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszéke, MTA Nyelvtudományi Intézete.
Balázs Géza. 2000. „A feliratozás.” In Folklorisztika 2000-ben. Tanulmányok Voigt Vilmos 60. születésnapjára. I–II., ed. Balázs Géza, Csoma Zsigmond, Jung Károly, Nagy Ilona and Verebélyi Kincs, 823-850. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.
Bühler, Karl. 1934. Sprachtheorie. Jena: Die Darstellungsfunktion der Sprache.
Fehér Erzsébet. 2006. „Szövegtipológia a retorikai hagyományban.” In Szöveg és típus. Szövegtipológiai tanulmányok, ed. Tolcsvai Nagy Gábor, 27–63. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Feuer Márta. 2002. A firka lélektana. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Füst Milán. 1986. Szexuál-lélektani elmélkedések. Budapest: Helikon Kiadó.
Hamvas Béla. 1995. Scientia sacra. Part I. 1. – Volume 1. Szentendre: Medio Kiadó.
Hamvas Béla. 1995. Scientia sacra Part II. 1. – Volume 2. Szentendre: Medio Kiadó.
Jolles, André. 1930/2006. Einfache Formen. Legende, Sage, Mythe, Rätsel, Spruch, Kasus, Memorabile, Märchen, Witz/Simple Forms. Legend, Saga, Myth, Puzzle, Saying, Sophism, Memorabilis, Fairy Tale, Joke. De Gruyter.
Kallós Zoltán. 1993. „Tánc- és lakodalmi kiáltások.” In Utunk Évkönyv 73, 106–121. A kötetet tervezte: Árkossy István. (kiadás helye nélkül)
Kanyó Zoltán. 1990. Szemiotika és irodalomtudomány. Válogatott tanulmányok. Szeged: JATE Kiadó.
Katona Imre. 1992. „Az európai népek bölcsődalai.” In Utak a néprajzhoz – a néprajz útjai. Alapozó tanulmányok a népről és a néprajztudományról, 99–110. Budapest: Budapesti Művelődési Központ.
Katona Imre. 1992. „A magyar népköltészet ősi rétege.” In Utak a néprajzhoz – a néprajz útjai. Alapozó tanulmányok a népről és a néprajztudományról, 203–206. Budapest: Budapesti Művelődési Központ.
Kodály Zoltán és Vargyas Lajos. 1952. A magyar népzene. Budapest: Zeneműkiadó.
Kocsány Piroska. 2002. Szöveg, szövegtípus, jelentés: a mondás mint szövegtípus. In Nyelvtudományi Értekezések 151. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Miko, Frantisek. 2000. Az epikától a líráig. Az irodalmi mű stilisztikai vizsgálata. Dunaszerdahely: Nap Kiadó.
Móricz Zsigmond. 1976. Az ágytakaró. A fecskék fészket raknak. Budapest: Szépirodalmi Kiadó.
Ong, Walter J. 1982. Orality and Literacy. The Technologizing of the Word., London – New York: Methuen Publishing. https://doi.org/10.1177/004057368404100322
Ortutay Gyula. 1981. „Variáns, invariáns, affinitás.” In A nép művészete, 9–53. Budapest: Gondolat Kiadó.
Pléh Csaba. 1986. A történetszerkezet és az emlékezeti sémák. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Réthei Prikkel Marián. 1906. A magyar táncznyelv. Nyelvészeti és néprajzi tanulmány. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság.
Szászi Éva. 1943. Az önkéntelen rajzolgatásról. Dolgozatok a Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Philosophiai Semináriumából, 59. Budapest: Révai Irodalmi Intézet Nyomdája.
Szenik Ilona. 1996. Erdélyi és moldvai magyar siratók, siratóparódiák és halottas énekek. Kolozsvár–Bukarest: Romániai Magyar Zenetársaság – Kriterion Kiadó.
Vargyas Lajos. 1966. Magyar vers – magyar nyelv. Budapest: Szépirodalmi Kiadó.
Voigt Vilmos. 1972. A folklór alkotások elemzése. Budapest: Akadémiai Kiadó.