The Pantheon Concept from the Renaissance to Romanticism

Reflections on the Background of Statues of Csokonai by Ferenczy and Izsó

  • Ferenc Veress Színház- és Filmművészeti Egyetem
Keywords: statue of Csokonai, memorial park, pantheon, István Ferenczy, Miklós Izsó

Abstract

The rise of the cult of famous people in the period of Renaissance was fostered by ancient examples, the biographies of Plutarch and Suetonius. The respect paid to contemporary poets, writers and humanists is considered as a Renaissance achievement, and the erection of ornate tombs as a typical expression of that. In Florence, the Basilica of Santa Croce has for centuries served as the burial place of great thinkers, from Leonardo Bruni to Vittorio Alfieri, and that is where Goethe, Foscolo and Stendhal paid their respect to them. In Hungary, István Széchenyi came up with the idea of the Üdvlelde (a Salvation Park), a memorial park that would contain the graves of scholars who had served the nation’s progress. It was up to the artists to realise the idea: István Ferenczy, who studied in Rome, created the busts of several Hungarian writers and poets, including Csokonai, as part of an imaginary national pantheon. When it commissioned a full-length statue of Csokonai from Miklós Izsó, the Debrecen Memorial Garden Committee imagined a park “where statues of great people of our homeland and science, especially of those who have made great contributions to our city, should stand [...]”. The elite of the city of Debrecen thus updated an old tradition with its roots in humanism, a heritage that was still alive in the 19th century through the spirit of the Reformed College.

References

Balogh István. 1953. “Izsó Miklós és a Csokonai szobor.” Művészettörténeti Értesítő 2: 99–104.

Bódi Katalin. 2022. Látásgyakorlatok. Kontextusok Kazinczy Ferenc képzőművészeti tárgyú írásaihoz (Irodalomutodmányi Füzetek 184). Budapest: BTK ITT.

Cifka Péter. 1978. “A pályakezdő Ferenczy István.” In Művészet és felvilágosodás. Művészettörténeti tanulmányok, edited by Zádor Anna and Szabolcsi Hedvig, 465– 513. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Csatkai Endre. 1925. “Canova magyar mecénásai.” Magyar Művészet 131–133.

Csatkai Endre. 1983. Kazinczy és a képzőművészetek. Budapest: MTA Művészettörténeti Kutatócsoport.

Fülep Lajos. 1953. “Izsó Miklós.” Művészettörténeti Értesítő 1/1–2: 13–21.

Hugh, Honour. 1991. Klasszicizmus. Translated by Várady Szabolcs. Budapest: Corvina.

Keresztesné Várhelyi Ilona. 2000. “Egy kultusz metamorfózisai. A kultuszképződés modellje a debreceni Csokonai-kultusz fejlődésében.” In Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok, edited by Kalla Zsuzsa,188–197. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum.

Keserü Katalin. 1982. “Izsó és a nemzeti romantika.” Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40: 37–55.

Keserü Katalin. 1985. “Az értelmiség a képzőművészet szemében (1850–1867).” In Irodalomtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok, edited by Kósa László, Szegedy Maszák Mihály, 130–159. Budapest: ELTE-BTK.

Klaniczay Tibor. 1985. “A nagy személyiségek humanista kultusza a XV. században.” In Pallas magyar ivadékai, 41–58. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Koomen, Arjan de. 1993. “L’età dei lumi e il sublime. I monumenti a Niccolò Machiavelli e a Vittorio Alfieri.” In Il Pantheon di Santa Croce a Firenze, a cura di: Luciano Berti, 183–221. Firenze: Cassa di Risparmio.

Kovalovszky Márta. 1982. “A képzeletbeli emlékmű. Emlékműtervek Magyarországon az 1840-es években.” Művészettörténeti Értesítő 31: 29–33.

Lakner Lajos. 2005. “Irodalmi kultusz, történetiség, aktualitás. A kultuszkutatás útjain.” In Kultusz, mű, identitás. (Kultusztörténeti tanulmányok 4.), edited by Kalla Zsuzsa, Takáts József and Tverdota György, 11–31. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum.

Lakner Lajos. 2014. Az Árkádia-pör fogságában. A debreceni Csokonai-kultusz. Debrecen: Déri Múzeum, 2014.

Lővei Pál. 2000. “Saxa loquuntur. Egy képzeletbeli nemzeti sírkőpantheon felé.” In Történelem-kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon, edited by Mikó Árpád and Sinkó Katalin, 507–514. Budapest: Magyar Nemzeti Galéria, 2000.

Madarász Imre. 2003. Az olasz irodalom története. Máriabesnyő-Gödöllő: Attraktor.

Pál József. 1988. A neoklasszicizmus poétikája. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Pope-Hennessy, John. 2002. Italian Renaissance Sculpture. vol. II. London – New York: Phaidon Press.

Rózsa György. 1957. “Friedrich John und die Schriftsteller der Aufklärung in Ungarn.” Acta Historiae Artium 4: 147–159.

Sisa József, Papp Júlia, Király Erzsébet. 2018. A magyar művészet a 19. században. Budapest: MTA BTK – Osiris Kiadó.

Soós Gyula. 1956. “A budapesti Petőfi-szobor felállításának körülményei.” Tanulmányok Budapest múltjából 11: 335–343.

Szabó Júlia. 1985. A XIX. század festészete Magyarországon. Budapest: Corvina.

Szana Tamás. 1871. “A Csokonai szobor Debrecenben.” Hazánk s a Külföld. 1871. október 26, 372–373.

Széchenyi István. 1843. Üdvlelde. Gróf Dessewffy Aurél hátrahagyott némi irománytöredékivel írta és közli gróf Széchenyi István. Pest: Trattner-Károlyi betűivel.

Széchenyi István. 1982. Napló. Prologue by Sőtér István. Budapest: Gondolat Kiadó.

Szerdahelyi Márk–Borovi Dániel. 2022. Szobrok és szobrászok a 19. századi Magyarországon. Budapest: Holnap Kiadó.

Szücs György. 2000. “Ars memoriae, ars obliviendi. Emlékművek térben és időben.” In Történelem-kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon, edited by Mikó Árpád és Sinkó Katalin, 689–694. Budapest: Magyar Nemzeti Galéria.

Wallentinyi Dezső. 1912. Ferenczy István levelei. Rimaszombat: Rábely Miklós és Fia.

Published
2023-12-15
Section
Studies