Mire elég 200 év? Van-e spontán löszpusztagyep-regeneráció a Tiszántúlon?
Absztrakt
203 évvel ezelőtt, 1820-ban gróf Semsey Lajos átadta Balmazújvárosnak Magdolna területén lévő gyepeit, szántóit, melyet a város közlegelőként hasznosított, és amelyet azóta is legelőként használnak. Korábban a területet viszonylag rövid ideig, hozzávetőlegesen 50-80 évig szántották. Magdolnát két szikes tó/lapos, ill. körülöttük szikes gyepek és nagy kiterjedésű löszpusztagyepek (Salvio-Festucetum) alkotják. A parlagok mellett kis méretű, felszántatlan löszgyepfoltok is vannak. Feltűnő a különbség a magas természetességű felszántatlan ősgyepek és a legfeljebb közepes természetességű óparlagok között, pedig mind a propagulum, mind az azokat szállító legelő állat rendelkezésre állt az elmúlt 203 évben. A parlagok és az ősgyepek közötti különbséget 17 térsorozati mintavétellel vizsgáltuk, mérve az alfa- és béta-diverzitást.
Eredményeink szerint a parlagoknak nincs önálló fajkészletük, az ősgyepek szegényebb változatainak tekinthetőek. A faj-area görbék alapján minden térléptékben élesen elkülönülnek az ősgyepek és a parlagok. Ősgyeppel érintkező parlag estében a határvonaltól távolodva szerkezeti grádiens nem figyelhető meg. Azok a fajok, amik átléptek a parlag területére, azon bárhol megjelenhetnek, de az ősgyepek felé kissé nő a gyakoriságuk. Kolonizáló front nincs. Az óparlagok nem egységesek, van közöttük jobb (kis térléptékben az ősgyepekét megközelítő, de azt el nem érő) szerkezetű is, de ez is fajszegény.
A vizsgált területen 203 év kevés volt a regenerációra. Úgy tűnik, a Tiszántúlon a máig megmaradt ősi Salvio-Festucetum foltokra emberi léptékben nem tekinthetünk propagulumforrásként a löszgyep-specialista fajok tekintélyes része esetében, ha természetvédelmi célú spontán regeneráció a célunk. A továbblépést – és talán a megoldást – a spontán nem terjedő fajok dokumentált és nyomon követett betelepítésének kísérletei jelenthetik.
Hivatkozások
Bartha S. (2008): Mikrocönológiai módszerek a táji vegetáció állapotának vizsgálatára. Tájökológia Lapok 6(3): 229–245.
Bartha S. (2010): A természetvédelmi kezeléseket megalapozó vegetációkutatásokról. In: Molnár Cs., Molnár Zs., Varga A. (szerk.): „Hol az a táj szab az életnek teret, / Mit az Isten csak jókedvében teremt”. Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből 2003 – 2009. MTA ÖBKI, Vácrátót, pp. 42–70.
Bartha, S., Campatella, G., Canullo, R., Bódis, J., Mucina, L. (2004): On the importance of fine-scale spatial complexity in vegetation restoration. International Journal of Ecology and Environmental Science 30: 101–116.
Bartha S., Szabó G., Zimmermann Z. (2022): Együttélési mintázatok gyeptársulásokban. Botanikai Közlemények 109(2): 262–263.
Bartha S., Szentes Sz., Horváth A., Házi J., Zimmermann Z., Molnár Cs., Dancza I., Margóczi K., Pál R., Purger D., Schmidt D., Óvári M., Komoly C., Sutyinszki Zs., Szabó G., Csathó A. I., Juhász M., Penksza K., Molnár Zs. (2014): Impact of mid-successional dominant species on the diversity and progress of succession in regenerating temperate grasslands. Applied Vegetation Science 16(4): 201–213. https://doi.org/10.1111/avsc.12066
Borhidi A. (2003): Magyarország növénytársulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 612 p.
Buisson, E., Archibald, S., Fidelis, A., Suding, K. N. (2022): Ancient grasslands guide ambitious goals in grassland restoration. Science 377: 594–598. https://doi.org/10.1126/science.abo4605
Bullock, J. M., Webb, N. R. (1995): A landscape approach to heathland restoration. In: Urbanska, K. M., Grodzinska, K. (eds.): Restoration Ecology in Europe. Geobotanical Institute SFIT, Zürich, pp. 71–111.
Csathó A. I. (2010): Elsődlegességre utaló fajok az Alföld löszhátain. In: Molnár Cs., Molnár Zs., Varga A. (szerk.): „Hol az a táj szab az életnek teret, / Mit az Isten csak jókedvében teremt”. Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből 2003 – 2009. MTA ÖBKI, Vácrátót, pp. 240–242.
Csánki D. (1890): Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 788 p.
Deák, B., Török, P., Kapocsi, I., Lontay, L., Vida, E., Valkó, O., Lengyel, Sz., Tóthmérész, B. (2008): Szik- és löszgyep-rekonstrukció vázfajokból álló magkeverék vetésével a Hortobágyi Nemzeti Park területén (Egyek-Pusztakócs). Tájökológiai Lapok 6(3): 323–332.
Dengler, J., Boch, S., Filibeck, G., Chiarucci, A. Dembicz, I., Guarino, R., Henneberg, B., Janišová, M., Marcenò, C., Naqinezhad, A., Polchaninova, N.Y., Vassilev, K., Biurrun, I. (2016): Assessing plant diversity and composition in grasslands across spatial scales: the standardised EDGG sampling methodology. Bulletin of the Eurasian Grassland Group 32: 13–30.
Ecsedi I. (1924): Eltűnt pusztafaluk Debrecen határában. Föld és ember 4(2): 65–74.
Fekete G., Tuba Z., Melko E. (1988): Background processes at the population level during succession in grasslands on sand. Vegetatio 77: 33–42.
Horváth A. (2002): A mezőföldi löszvegetáció términtázati szerveződése. Scientia Kiadó, Budapest, 174 p.
Horváth A., Illyés E., Molnár Zs., Molnár Cs., Csathó A.I., Bartha S., Kun A., Türke I.J., Bagi I., Bölöni J. (2011): H5a – Löszgyepek, kötött talajú sztyeprétek. In: Bölöni J., Molnár Zs., Kun A. (szerk.): Magyarország élőhelyei ÁNÉR 2011. MTA ÖBKI, Vácrátót, pp. 175–181.
Juhász-Nagy P., Podani J. (1983): Information theory methods for the study of spatial processes and succession. Vegetatio 51: 129–140.
Kandra K. (szerk., 1898): A Váradi Regestum. Szent István Társulat, Budapest, 552 p.
Káli R. (2014): Egy birtokjogi per és Balmazújváros társadalma a 18–19. században. Új nézőpont 1(3-4): 23–50.
Király G. (2009): Új magyar füvészkönyv. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, 618 p.
Kiss, R., Deák, B., Tóthmérész, B., Miglécz, T., Tóth, K., Török, P., Lukács, K., Godó, L., Körmöczi, Z., Radócz, S., Borza, S., Kelemen, A., Sonkoly, J., Kirmer, A., Tischew, S., Valkó, O. (2021): Zoochory on and off: A field experiment for trait-based analysis of establishment success of grassland species. Journal of Vegetation Science 32: e13051. https://doi.org/10.1111/JVS.13051
M. Nepper I., Sőregi J., Zoltai L. (1981): Hajdúsági halmok. Hajdúsági Közlemények 8. Hajdúböszörmény, 48 p.
Marosi S., Somogyi S. (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest, 1023 p.
Molnár Zs. (1997): Másodlagos löszpusztagyepek fejlődése dél-tiszántúli felhagyott szántókon II. Trendek és variációk. Puszta 1: 80–95.
Molnár Zs. (1998): Másodlagos löszpusztagyepek fejlődése dél-tiszántúli felhagyott szántókon I. A fajkészlet. Crisicum 1: 84–99.
Molnár Zs. (2008): Parlagok regenerációja tiszántúli szikespuszták zárványszántóin. In: Bartha S., Molnár Zs. (szerk.): XI. MÉTA-túra, a parlag-túra. Kézirat, MTA ÖBKI, Vácrátót, pp. 72–78. https://novenyzetiterkep.hu/sites/novenyzetiterkep.hu/files/MT11_Bartha_Molnar_2008_A_XI_META_TURA_Fuzet.pdf
Molnár Zs. (2008–2009): A Duna–Tisza köze és a Tiszántúl fontosabb vegetációtípusainak holocén kori története: irodalmi értékelés egy vegetációkutató szemszögéből. Kanitzia 16: 93–118.
Molnár Zs., Botta-Dukát Z. (1998): Improved space-for-time substitution for hypothesis generation: secondary grasslands with documented site history in SE-Hungary. Phytocoenologia 28: 1–29.
Németh A., Makra O., Balogh L., Szatmári M., Kotymán L., Sallainé Kapocsi J. (2014): Löszpusztagyepi növényfajok propagulumainak terepi gyűjtése, ex situ szaporítása és kitelepítése a Körös–Maros Nemzeti Park felhagyott szántóterületeire. Crisicum 8: 45–76.
Oborny B. (2002): A növények térfoglaló és táplálékkereső viselkedése. In: Bartha Z., Liker A., Székely T. (szerk.): Viselkedésökológia. Osiris Kiadó, Budapest, pp. 51–70.
Öster, M., Ask, K., Cousins, S. A. O., Eriksson, O. (2009): Dispersal and establishment limitation reduces the potential for successful restoration of semi-natural grassland communities on former arable fields. Journal of Applied Ecology 46: 1266–1274. https://doi.org/10.1111/j.1365-2664.2009.01721.x
Pozsonyi J. (2002): A semsei Semsey család története. Régi magyar családok I. Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága, Debrecen, 128 p.
Prach, K., Tichý, L., Lencová, K., Adámek, M., Koutecký, T., Sádlo, J., Bartošová, A., Novák, J., Kovář, P., Jírová, A., Šmilauer, P., Řehounková, K. (2016): Does succession run towards potential natural vegetation? An analysis across seres. Journal of Vegetation Science 27(3): 515–523. https://doi.org/10.1111/jvs.12383
Raible, C.C., Brönnimann, S., Auchmann, R., Brohan, Ph., Fröchlicer, T.L., Graf, H.-F., Jones, Ph., Luterbacher, J., Muthers, S., Neukom, R., Robock, A., Self, S., Sudjarat, A., Timmreck, C., Wegmann, M. (2016): Tambora 1815 as a test case for high impact volcanic eruptions: Earth system effects. WIREs Climate Change 7(4): 569–589. https://doi.org/10.1002/wcc.407
Renfrew, C., Bahn, P. (1999): Régészet. Elmélet, módszer, gyakorlat. Osiris Kiadó, Budapest, 643 p.
Stefanovits P., Filep Gy., Füleky Gy. (1999): Talajtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 470 p.
Sümegi P., Szilágyi G., Gulyás S., Jakab G., Molnár A. (2013): The Late Quaternary paleoecology and environmental history of Hortobágy, a unique mosaic alkaline steppe from the hearth of the Carpathian Basin. In: Morales Prieto, M.B., Traba Diaz, J. (eds.): Steppe Ecosystems. NOVA, pp. 165–193.
Török P., Tóthmérész B. (szerk.) (2015): Ökológiai szemléletű gyeptelepítés elmélete és gyakorlata. ÖMKI, Budapest, 124 p.
Törőcsik T., Sümegi P. (2019): Pollen-based reconstruction of the plant cultivation in the Carpathian Basin from the Migration Age to the end of the Medieval Age. Archeometriai Műhely 16(3): 245–270.
Valkó O., Deák B. (2015): A természetvédelmi célú gyepesítés leggyakoribb buktatói. In: Török P. Tóthmérész B. (szerk.): Ökológiai szemléletű gyeptelepítés elmélete és gyakorlata. ÖMKI, Budapest, pp. 83–88.
Valkó, O., Deák, B., Török, P., Kelemen, A., Miglécz, T., Tóth, K., Tóthmérész, B. (2016): Abandonment of croplands: problem or chance for grassland restoration? Case studies from Hungary. Ecosystem Health and Sustainability 2(2): e01208. https://doi.org/10.1002/ehs2.1208
Varga A., id. (1942a): Adatok a Balmazújváros határában állott falvak történetéhez. Balmazújváros.
Varga A., id. (1942b): Földrajzi helynevek Balmazújvároson. Debrecen.
Varga A., id., Varga A., ifj. (1958): Balmazújváros története 1945-ig. Debrecen Város Tanácsa, Debrecen.
Varga A. (1984): Balmazújváros kamarai összeírása 1794-ből és 1797-ből. I. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve 11: 161–175.
Varga A. (1985): Balmazújváros kamarai összeírása 1794-ből és 1797-ből. II. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve 12: 157–174.
Vida E., Török P., Deák B., Tóthmérész B. (2008): Gyepek létesítése mezőgazdasági művelés alól kivont területeken: a gyepesítés módszereinek áttekintése. Botanikai Közlemények 95: 115–125.
Zimmermann Z., Szabó G., Bartha S. (2021): Gyepek monitorozásához használt mintavételi módszerek összehasonlítása. In: Hajdu T., Korsós Z., Málnási Csizmadia G., Mecsnóber M. (szerk.): A Magyar Biológiai Társaság XXXII. Vándorgyűlése. Tápiószele, Magyar Biológiai Társaság, p. 35.
Zoltai L. (1922): Eltűnt és feledésbe menő helynevek Debreczen határában. In: Debreczeni Képes Kalendáriom 1923-i évre. Debrecen, pp. 73–81.
Zólyomi B. (1969): Földvárak, sáncok, határmezsgyék és a természetvédelem. Természet Világa (Természettudományi Közlöny): 100: 550–553.
http1: https://chapter.ser.org/europe/
http2: https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/11095/
