A tiszavirág telepeinek elhelyezkedése, szerkezete és állományának nagysága a Felső-Tisza egyes szakaszain

Absztrakt

A középszakasz jellegű folyók szakadópartjain megtelepedő élővilág természetvédelmi szempontból kiemelkedően fontos tagja az Európában jelentősebb mennyiségben már csak a Tisza vízrendszerében előforduló tiszavirág (Palingenia longicauda). Vizsgálatunk célja a Tisza 11 szakaszán található tiszavirág-telepek térbeli elhelyezkedésének felmérése volt, valamint a tiszavirág állományának lárvák alapján történő becslése volt kvantitatív, bágeres mintavétel alapján. Minden vizsgált szakaszon találtunk tiszavirágok által ásott járatokat, valamint tiszaviráglárvákat. A lárvák főleg olyan szakaszokon voltak nagy számban, melyeken a partfal nem volt kikövezve vagy átalakítva, anyaga törmelékes, puha illetve kemény agyagos, dőlésszöge pedig meredek volt, és állandó, viszonylag gyors vízáramlással rendelkezett. Összesen 6396 m tiszavirág által lakott partszakaszt találtunk, mely az egész vizsgált hossz (14 534 m) 44%-át tette ki. A nagy egyedsűrűségű „jó” telepek aránya ezen belül 11%, a „közepes” telepek aránya 28%, míg a kis egyedsűrűségű „gyenge” telepek aránya 61% volt. A lárvák denzitása a ,jó ” telepeken 1450-1500 egyed/m2, a „közepes” telepeken 800-820 egyed/m2, míg a gyenge telepeken 420-450 egyed/m2 volt. A 11 szakasz tiszavirág-állománya összesen 40-50 millió egyedre becsülhető, melynek természetvédelmi értékessége (eszmei értékkel számolva) minimum 77 milliárd Ft, maximum 102 milliárd Ft. A tiszavirág-állományt fenyegető hatások közül a legfontosabb a partvédelmi célú kövezés, mivel ennek során eltűnnek azok a szakadópartok, melyeken a tiszavirág legnagyobb állományai élnek, illetve a partfal alkalmatlanná válik a tiszaviráglárvák megtelepedésére.