Erős antropogén hatásnak kitett erdők nagygombáinak természetvédelmi értékelése a Belső-Cserehátban
Absztrakt
Az erőteljes erdőgazdálkodás és a túlzott erdőhasználat következtében a Belső-Cserehát klímazonális társulásai kis kiterjedésű, leromlott állományokban maradtak fenn. Nyolcéves terepi adatgyűjtés eredményeképpen 256 gombafaj 858 előfordulási adatát regisztráltuk a terület ilyen leromlott állományaiból, illetve ültetvényeiből, ezek közül 133 veszélyeztetett. Megállapítottuk, hogy a növényzet által jelzett degradáció mértékének növekedését a veszélyeztetett nagygombafajok számának csökkenése is indikálja. Az összfajszám és a veszélyeztetett fajok arányának kialakításában viszont emellett legalább két másik fontos tényező is szerepet játszik: az erdészeti kezelés és átalakítás, amely csökkenti e gombafajok összfajszámát és arányát, illetve a tájidegen mikorrhizapartner beültetése, amely viszont megnövelheti azt. Az élőhelyek közül a tatárjuharos lösztölgyes maradványának restaurációja megfontolandó, mivel értékes adatokkal szolgálhat a terület eredeti vegetációjáról és gombavilágáról. A Belső-Cserehát jó példája annak, hogy a nem megfelelő tájhasználat értékes társulások degradációjához vagy eltűnéséhez vezet, így a táj eredeti nagygombavilága is megváltozik, elszegényedik.
Hivatkozások
Babos, M. (1989): Magyarország kalaposgombáinak (Agaricales s. 1.) jegyzéke, I. - Clusiana 1989 (1-3): 3-234.
Benedek, L. (2002): Nagygombák a Pilis- és a Visegrádi-hegységből. - Clusiana 41(2-3): 3-34.
Borhidi, A. & Sánta, A. (szerk.) (1999): Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól 1-2. - Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest.
Csoltkó, G. (1997): Szanticska növénytársulásainak állapotfelmérése. - Szakdolgozat, JPTE Növénytani Tanszék, Pécs.
Dorgai, L. (1986): Cserehát. - BAZ Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége, MTA Miskolci Akadémiai Bizottság. Erdészeti jelentés (1993): Encs.
Morschhauser, T. (1995): A flóra és vegetáció indikációja és térinformatikai elemzése a Budai-hegységben. - Doktori disszertáció, JPTE Növénytani Tanszék, Pécs.
Pál-Fám, F. (1997): Adatok a Mecsek hegység és a Cserehát makroszkopikus gombáinak ismeretéhez. - Szakdolgozat, JPTE Növénytani Tanszék, Pécs.
Pál-Fám, F. (1999): Macrofungi species recommended to be protected in Belső-Cserehát. - Acta Microbiol. Immunol. Hung. 46(2-3): 321-322.
Pál-Fám, F. (2001): A Mecsek hegység nagygombái. - Clusiana 40(1-2): 5-66.
Pál-Fám, F. & Lukács, Z. (2002): A Mecsek hegység nagygombái 2. - Clusiana 41(2-3): 35-44.
Pál-Fám, F. & Rudolf, K. (1999): Data to the knowledge of macrofungi of some habitats exposed to anthropogenous influence in Belső-Cserehát. - Publ. Univ. Hortic. Industr. Aliment. 59:183-190.
Rimóczi, I. (1994): Die Grosspilze Ungarns. Libri Botanici 13. - IHW Verlag, Eching.
Rimóczi, I., Siller, I., Vasas, G., Albert, L., Vetter, J. & Bratek, Z. (1999): Magyarország nagygombáinak: javasolt Vörös listája. - Clusiana 38(1-3): 107-132.
Rudolf, K. (1997): Szanticska növénytársulásainak cönológiai felmérése. - Szakdolgozat, JPTE Növénytani Tanszék, Pécs.
Zólyomi, B. (1989): Rekonstruált növénytakaró 1: 1 500 000. - In: Pécsi, M. (szerk.): Magyarország Nemzeti Atlasza. MTA Földrajztudományi Intézet, pp. 21, 31.
