Fenyőállományokban végrehajtott egészségügyi termelések szerepe védett és/vagy veszélyeztetett fában és kéregben költő bogárfajok esetén (Coleoptera)

Ferenc Lakatos

doi:10.20332/tvk-jnatconserv.2006.12.15577

Lakatos Ferenc Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdő- és Faanyagvédelmi Intézet

DOI: https://doi.org/10.20332/tvk-jnatconserv.2006.12.15577

Kulcsszavak: Pinus sylvestris, Pinus nigra, Picea abies, Cerambycidae, Curculionidae, Carphoborus minutus, Ips amitinus, Scolytidae

Absztrakt

A magyarországi fenyvesekre jellemző 25 mintaterületen vizsgáltam a fában és kéregben költő rovarokat. A kapott eredmények azt mutatják, hogy különböző fajok megtelepedésénél döntő a fa lebontási folyamatban elfoglalt helye. Az erdővédelmi problémát okozó fajok a pusztulási fázis első szakaszában lévő (pusztulásnak indult, frissen kitermelt) faanyaghoz kötődnek. Ilyen fajok az erdei- és feketefenyőn a fenyőbogarak (PAíoateí-fajok) és néhány szúfaj (Tomicus- és Pityogenes-tájok). A lucfenyőn dominánsak az erdővédelmi problémát okozó fajok, így a betűzőszú (Ips typographies) és a rézmetsző szú (Pityogenes chalcographus). Pinus-fajokon magas a kikelt cincérek faj- és egyedszáma, közülük több faj - például a daliás cincér (Acanthocinus aedilis) - védett. Lucfenyő esetében elenyésző a kikelt cincérek száma, és azok között nincs védett faj. A Carphoborus minutus (Fabricius, 1801) és a Ips amitinus (Eichhoff, 1871) szúfajok első alkalommal kerültek elő Magyarországról.

Hivatkozások

Endrődi, S. (1959): Szúbogarak - Scolytidae. - In: Magyarország Állatvilága, 10,9. - Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 96.

Grüne, S. (1979): Handbuch zur Bestimmung der europäischen Borkenkäfer. - M. & H. Schaper, Hannover, p. 182.

Kaszab, Z. (1971): Cincérek - Cerambycidae. - In: MagyarországÁllah’ilága, 9, 5. - Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 283.

Pfeffer, A. (1995): Zentral- und westpaläarktische Borken- und Kemkäfer. - In: Pro Entomologia, - Naturhistorisches Museum, Basel, p. 310.