A Koppánymonostori-sziget részletes botanikai vizsgálata és vegetációtérképe
Absztrakt
A Koppánymonostori-sziget a Duna 1775,6 és 1771,8 fkm-e között helyezkedik el, Komárom város észak-nyugati partján. A sziget mai képének kialakulásában nagy szerepet játszottak a XIX. század végi folyószabályozási munkálatok, amikor partját sok helyen kőszórásokkal szegélyezték, s mellékágát kőgáttal leválasztották a főmedertől. Azóta a Koppánymonostori-mellékág feliszapolódása folyamatos, a nyári hónapokban csaknem teljesen kiszárad, felgyorsítva ezzel a szukcessziós változásokat.
A florisztikai eredmények összesítése alapján 202 taxonból álló fajlistát állítottunk össze, amelyből 8 védett faj, esetenként tömeges megjelenésű.
A botanikai vizsgálatok során feltárt meghatározó vegetációegységek a puhafás, fűz-nyár ligeterdők, s a szigeten található vízbázis miatt rendszeresen kaszált rét, kisebb mocsárrétekkel tarkítva. A természetvédelmi és a relatív ökológiai indikátor értékeik alapján részletesen elemzett a területre leginkább jellemző társulások közül a fűzligetek nevezhetőek a leginkább természetközelinek, de a fehérnyár ligeterdőknek és fekete nyarasoknak is akadtak természetközelibb foltjaik.
A feltárt veszélyeztető tényezők közül a legtöbb társulást a talajvízszint csökkenéssel járó szárazodás, valamint a tájidegen inváziós növények fokozódó térhódítása fenyegeti.
Hivatkozások
Bartha D. (1998): Veszélyeztetett erdőtársulásaink I. – Fűz-nyár (puhafás) ligeterdők, Erdészeti lapok, 133 (1): 23 .
Bartha D. & Oroszi S. (1995): Magyar erdők. – In: J. Komlódi, M. (szerk.): Pannon Enciklopédia, Magyarország növényvilága. Dunakanyar 2000 Kiadó, Budapest, 222 p.
Borhidi A. (1995) Social behavior types, the naturalness and relative ecological indicator values of the highre plants in the Hungarian Flora. – Acta bot. hung. 39 (1-2): 97–181.
Borhidi A. (2003): Magyarország növénytárulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Braun-Blunquet, J. (1951): Pflanzensociologie II. Wien, 631 p.
Csontos P. (1984): Az Impatiens parviflora DC. vadállókövi (Pilis) állományának cönológiai és ökológiai vizsgálata. – Abstracta Botanica, 8: 15–34.
Kárpáti I., Pécsi M., & Varga György (1962): A vegetáció és az ártéri szintek fejlődésének kapcsolata a Dunakanyarban, Botanikai közlemények 49 (3-4): 299–308.
Kevey B. & Huszár Zs. (1999): A Háros-sziget fehérnyár-ligetei (Senecioni sarracenici–Populetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996) – Termvéd. Közlem. 8: 37–48.
Kevey B & Tóth I. (1992): A béda-karapancsai Duna-ártér gyertyános-tölgyesei (Querco robori–Carpinetum) – Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat 6: 27–40.
Kevey B. (1993): A Szigetköz erdeinek összehasonlító cönológiai vizsgálata – Kandidátusi értekezés, kézirat, MTA kézirattára, Budapest
Kevey B. (1999): Fűzligetek (Leucojo aestivi–Salicetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996). – In: Borhidi A. & Sánta A. (szerk.): Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól 2. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, pp. 123–125.
Papp B. (1991): A Koloska-völgy patakmenti növényzetének állapotfelmérése és térképezése. – Bot. Közlem. 79: 1–17.
Simon T. (2000): A magyarországi edényes flóra határozója. – Tankönyvkiadó, Budapest
Szalai Z. (1997): Human impacts on a floodplain – Zeitschrift für Geomorphologie. – 110: 233–40.
Tóth T. (2001): Tájtörténeti és botanikai kutatások a Felső-Duna árterületén a Neszmély-Süttő közötti Duna-szakaszon, – A Puszta, 1/18.: 124–141.
Zólyomi B. (1937): A Szigetköz növénytani kutatásainak eredményei – Bot. Közlem. 34: 169–193.
Zsolt J. (1943): A Szent-Endrei sziget növénytakarója – Index Horti Botanici Universitatis Budapestinensis 6: 3–18.
