A magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) populációinak állapotfelmérése 2008-ban

Bertalan Lendvay; Tibor Kalapos

Lendvay Bertalan Eötvös Loránd Tudományegyetem, Biológiai Intézet, Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék
Kalapos Tibor Eötvös Loránd Tudományegyetem, Biológiai Intézet, Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék

Kulcsszavak: Apiaceae, diszperz área, Ferula sadleriana, fokozottan védett növény, populációméret, reliktumendemizmus, természetvédelmi kezelés, vadrágás

Absztrakt

A reliktumendemizmus magyarföldi husáng (Ferula sadleriana Ledeb.) világállománya nyolc diszperz populáció a Kárpát-medencében: a Gerecse, a Pilis, a Börzsöny és a Bükk-hegység egy-egy pontján, a Tordai-hasadéknál, valamint kettő az Aggteleki-karszt szlovákiai oldalán. Egy további, valószínűleg telepített kis népessége van a Pilisben a Kis-Kevélyen. A populációk sziklagyepek, sztyeplejtők és bokorerdők vegetációmozaikjában élnek. Valamennyi élőhely természetvédelmi oltalom alatt áll. 2008 nyarán felkerestük és felmértük állományait. A legkisebb (Börzsöny, <50 tő) és a legnagyobb (Pilis-tető, >4000 egyed) populáció mérete két nagyságrendnyit tér el. Ez a többször termő, évelő lágyszárú növényfaj mindenütt érlel termést, ám ezt a szárba szökkent egyedeket fogyasztó vad veszélyezteti. Elkerítéssel hatékonyan csökkenthető a vadrágás. Az állományok megőrzéséhez szükséges még az emberi taposás kizárása és a mozaikos bokorerdő növényzet fenntartása. Így akár a néhány tíz egyedet számláló populációk magtermése is elegendő lehet egy állomány megerősödéséhez. A természetvédelmi kezeléseknek is köszönhetően ma az összes populáció fennmaradása biztosítottnak tűnik, ami egy izolált előfordulású, feltehetően elkülönült genetikai állományú populációkból álló fajnál különösen fontos lehet.

Hivatkozások

Csóka A. (szerk.) 2005: Magyarföldi husáng (Ferula sadleriana). KvVM Természetvédelmi Hivatal fajmegőrzési tervek. – Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, Budapest. pp 19.

Kalapos T. 1998: A magyarföldi husáng (Ferula sadleriana Ledeb.) pilis-tetői populációjának dinamikája. – In: Csontos P. (szerk.): Sziklagyepek szünbotanikai kutatása. – Scientia Kiadó, Budapest. pp 41–54

Lenkei P. 2006: Technikai sportok hatása a pilis-tetői magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) populációjára. Természetvédelmi szakmérnöki dolgozat, Debreceni Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar, Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék, Debrecen. Kézirat, pp 40.

Somlyay L. (2007) A Ferula sadleriana Ledeb. "újabb" hazai lelőhelye. – Kitaibelia 12: 106–107.