Mennyire tekinthetők hatékonynak az Agrár-Környezetgazdálkodási Program túzokvédelmi célprogramjaiban szereplő előírások?
Absztrakt
Vizsgálatunk célja az volt, hogy a túzok (Otis tarda) kotlási és fiókanevelési időszakában az egyes mezőgazdasági tevékenységek időzítésének hatásait feltárjuk az Agrár-Környezetgazdálkodási Program túzokvédelmi célprogramjaiban foglalt egyes előírások hatékonyságának érvényesülése szempontjából. Elemzésünket a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Dévaványai Túzokvédelmi Állomásán az elmúlt 27 év során a mesterségesen keltetett, vad populációból származó, összesen 1022 tojás kelési időpontjára alapoztuk. Három stádium, a tojásrakás, a kelés és a hathetes kor elérésének jellemző időpontjait határoztuk meg, és vetettük össze az egyes mezőgazdasági kultúrákban az általános hazai gyakorlatnak, illetve az AKG előírásoknak megfelelően végzett tevékenységek időzítésével. Az eredmények a tojásrakás időzítésének jelentős aszinkróniáját mutatják, ami valószínűleg az első fészekaljak nagyarányú megsemmisülésével és ennek megfelelően a pótköltések gyakori bekövetkezésével magyarázható.
A kiskunsági költőterületeken végzett elővizsgálatok során – amelyek az országos viszonyokat is tükrözik – megállapítottuk, hogy a túzok költőhelyeken a tojások és fiatal csibék túlélését leginkább veszélyeztető mezőgazdasági munkák a gyepek és a lucerna kaszálása és a gabonakultúrák vegyszerezése volt. E két tevékenység során került elő a veszélyeztetett fészkek mintegy 70%-a. A védelmi beavatkozások ellenére a vegyszerezés miatt előkerült fészkek esetén 52,17%-os, míg a szálas takarmánynövények betakarítása következtében veszélyeztetetté vált fészekaljak esetén mindössze 23,68%-os volt az in situ kelési siker. Ezért tanulmányunkban e két meghatározó munkafolyamat potenciális hatásainak feltárására helyeztük a hangsúlyt.
Hivatkozások
Alonso, J. C. (2005): The great bustard (Otis tarda) in Spain: conservation status and research projects – Aquila 112: 183–189.
Bankovics, A. (2005): A general overview of the threats of Hungarian great bustards (Otis tarda) – Aquila 112: 135–142.
Barati, A. & Amerifar, A. A. (2008): On the status of the great bustard, Otis tarda Linnaeus, 1758 (Aves: Otididae) in Kurdistan Province, Iran. Zoology in the Middle East. 2008 43: 41–48.
BirdLife International (2004): Birds in Europe: Population Estimates, Trends and Conservation Status. Cambridge: BirdLife International.
Faragó, S. (1997): Élőhely fejlesztés az apróvad-gazdálkodásban. Mezőgazda Kiadó, Budapest. pp. 13–18.
Faragó, S. & Kalmár, S. (2008): A túzok védelme Magyaroszágon. LIFE NATURE PROroJECT 2006. évi monitoring jelentése – Magyar Apróvad Közlem. Supplement 2007.
Fatér, I. & Demeter, L. (2003): Túzok. In: Veszélyeztetett madaraink fajvédelmi tervei. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest.
Fodor, T., Nagy, L. & Sterbetz, I. (1971): A túzok. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
IUCN (2008): Red List of Threatened Species. www.iucnredlist.org
Klejdus, J. (2005): Extinction of the only population of the great bustard (Otis tarda L.) in Czech Republic – Zpravy MOS 63: 73–81.
Langgemach, T. (2005): Predation management to improve the reproductive success of the great bustard (Otis tarda) in Germany – Aquila 112: 151–152.
Leitão, D., Jolivet, C, Rodriguez, M. & Tavares, J., eds. (2006): Bustard conservation in Europe in the last 15 years. pp. 11.
Osborne, P. E. & Fraser, A. M. P. (2005): Re-introducing great bustards (Otis tarda) to Britain: context, challenges and first results – Aquila 112: 175–182.
Pellinger, A. & Váczi, M. (2005): Factors endangering the great bustard (Otis tarda) population of the Kisalfold and nature conservation measures to protect the species – Aquila 112: 211–213.
Práger, A. (2005): Population estimates, trends and synchronised census of great bustard (Otis tarda) in Hungary – Aquila 112: 143–150.
