A fás legelők és legelőerdők használata magyarországi pásztorok és gazdálkodók tudása alapján

  • Varga Anna MTA Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet
  • Samu Zoltán Tamás Balatoni Múzeum
  • Molnár Zsolt MTA Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet
Kulcsszavak: hagyományos ökológiai tudás, agrár-erdészeti rendszerek, természetvédelmi kezelés, természetvédelmi őr, szellemi kulturális örökség, tájhasználat

Absztrakt

A hagyományos ökológiai tudás a biológiai és kulturális örökség meghatározó eleme, mely számos élőhelytípus védelméhez elengedhetetlen információval szolgál. Ilyen élőhelyek például az agrár-erdészeti rendszerek közé tartozó fás legelők és legelőerdők, melyek iránt az utóbbi években a természetvédelem és az agrárium részéről is jelentősen megnőtt az érdeklődés. Célunk, hogy felvázoljuk az ezekre az élőhelyekre vonatkozó, ma is élő hagyományos ökológiai tudást. Kutatásunk során Magyarország 28 településén vagy azok határában 52 pásztorral és gazdálkodóval készítettünk interjút. Sok helyen a mai napig a hagyományos ökológiai tudáson alapul a fás legelőkön és legelőerdőkön történő legeltetés. A pásztorok és gazdálkodók az élővilágról, ökológiai folyamatokról és a legeltetésnek a legelők hosszú távú fenntartásában betöltött szerepéről is mély ismerettel rendelkeznek. Mindemellett kiemelendő, hogy bár egyre kevesebb, mégis számos – régi pásztorcsaládból való és újonnan lett – pásztor legeltet fás legelőkön is, akik a régiek tudását megbecsülik, fontosnak tartják a hagyományok továbbadását és a természet tiszteletét. A hagyományos ökológiai tudás alkalmazása a kiemelkedő természeti, valamint kulturális értékkel bíró gazdálkodás folytatása mellett hozzájárul a pásztorok szellemi kulturális örökségének és közösségének továbbéltetéséhez.

Hivatkozások

Agnoletti, M. & Rotherham, I. D. (2015): Landscape and biocultural diversity. – Biodivers. Conserv. 24: 3155–3165. doi: http://dx.doi.org/10.1007/s10531-015-1003-8

Andrásfalvy, B. (2007): A Duna mente népének ártéri gazdálkodása. – Ekvilibrium Kiadó, 438 p.

Babai, D. & Molnár Zs. (2009): Népi növényzetismeret Gyimesben II.: termőhely- és élőhelyismeret. – Botanikai Közlem. 96: 145–173.

Babai, D. (2014): „Azt nem lehet elmondani, mennyi szép színű virág van, egyik szebb a másiknál...” – Ethno-Lore: A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének évkönyve 31: 339–378.

Babbie, E (2008): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. – Balassi Kiadó, Budapest, 788 p.

Berkes, F. (2008): Sacred Ecology. – Routledge, London and New York, 313 p.

Berkes, F., Colding, J. & Folke, C. (2000): Rediscovery of traditional ecological knowledge as adaptive management. – Ecol. Appl. 10: 1251–1262. doi: http://dx.doi.org/10.1890/1051-0761(2000)010[1251:ROTEKA]2.0.CO;2

Biró, É., Babai, D., Bódis, J. & Molnár, Zs. (2014): Lack of knowledge or loss of knowledge? Traditional ecological knowledge of population dynamics of threatened plant species in East-Central Europe. – .J. Nat. Conserv. 22: 318–325. doi: http://doi.org/10.1016/j.jnc.2014.02.006

Bölöni, J., Molnár, Zs., Biró, M. & Horváth, F. (2008): Distribution of the (semi-) natural habitats in Hungary II. Woodlands and shrublands. – Acta Bot. Hung. 50: 107–148. doi: http://doi.org/10.1556/ABot.50.2008.Suppl.6

Celentano, D. & Rousseau, C. A. G. (2016): Integral Ecological Restoration: Restoring the Link between Human Culture and Nature. – Ecological Restoration 34: 94–97. doi: http://doi.org/10.3368/er.34.2.94

Csere, L. (szerk.) (2013): Hagyományos halászat a Duna magyarországi alsó szakaszán. Jelölés a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére. – Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága. Szentendre, 23 p.

Csizi, I. & Molnár, Zs. (2015): Természetkímélő gazdálkodás szikesen. – MTKH, MTA ÖK, Csákvár – Vácrátót, 92 p.

Csonka-Takács, E. (2010): The Convention the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage in Service of our Living and Surviving Tradition. Task and Opportunities in Hungary. – In Mihály Hoppál (szerk.): Sustainable Heritage. Symposium on European Intangible Cultural Heritage. – Budapest: European Folklore Institute, pp. 45–50.

Drew, J. A. & Henne, A. P. (2006): Conservation biology and traditional ecological knowledge: integrating academic disciplines for better conservation practice. – Ecol. Soc. 11: 34. Letölthető: http://www.ecologyandsociety.org/vol11/iss2/art34/

Eperjessy, E. (2006): Puszták népe a Zselicben. – Mikszáth Kiadó, Horpács, 698 p.

Fernández-Giménez, M. E. & Estaque, F. F. (2012): Pyrenean pastoralists’ ecological knowledge: Documentation and application to natural resource management and adaptation. – Hum. Ecol . 40: 287–300. doi: http://doi.org/10.1007/s10745-012-9463-x

Geiger, B., Saláta, D. & Malatinszky, Á. (2011): Tájtörténeti vizsgálatok a kisgombosi fás legelőn. – Tájökológiai Lapok 9: 219–233.

Glasenapp, M. & Thornton, T. F. (2011): Traditional ecological knowledge of Swiss Alpine farmers and their resilience to socioecological change. – Hum. Ecol. 39: 769–781. doi: http://doi.org/10.1007/s10745-011-9427-6

Gugić, G. (2009): Managing Sustainability in Conditions of Change and Unpredictability. The Living Landscape and Floodplain Ecosystem of the Central Sava River Basin. – Lonjsko Polje Nature Park Public Service, Krapje, Croatia, 111 p.

Halász, A., Tasi, J. & Rásó, J. (2015): Fás legelők, legelőerdők, erdősávok és fasorok használata ökológiai gazdálkodási rendszerben. – Növénytermelés 64: 77–8.

Harmos, K. (2013): Eltűnt fás legelők nyomában. – Zöld Horizont 8: 4–5.

Hartel, T., Plieninger, T. & Varga, A. (2015): Wood-pastures in Europe. – In: Kirby, K., Watkins, C. (szerk.): Europe’s Changing Woods and Forests: From Wildwood to Managed Landscapes. – CAB International, pp. 61–76.

Hartel, T. & Plieninger, T. (2014): European wood-pastures in transition: A social-ecological approach. – London and New York: Routledge. 303 p.

Hartel, T., Dorresteijn, I., Klein, C., Máthé, O., Moga, C. I., Öllerer, K., Roellig, M., Wehrden, H. & Fischer, J. (2013): Wood-pastures in a traditional rural region of Eastern Europe: Characteristics, 166, management and status. – Biol. Conserv. 166: 267–275. doi: http://doi.org/10.1016/j.biocon.2013.06.020

Johann, E., Agnoletti, M., Bölöni, J., Erol, S. C., Holl, K., Kusmin, J., Latorre, J. G., Latorre, J. G., Molnár, Zs., Rochel, X., Rotherham, I. D., Saratsi, E., Smith, M., Tarang, L., Benthem, M. & Laar, J., (2012): Europe. – In: Parrotta, J. A. & Trosper, R. L. (eds.): Traditional Forest-Related Knowledge: Sustaining Communities, Ecosystems and Biocultural Diversity, World Forests 12. – Springer Science + Business Media B.V., pp. 203–249.

Kis, J., Barta, S., Elekes, L., Engi, L., Fegyver, T., Kecskeméti, J., Lajkó L. & Szabó, J. (2016): A pásztorok tudásának és világnézetének szerepe a biodiverzitás és az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásában. – Természetvédelmi Közlem. 22: 96–111. doi: http://doi.org/10.20332/tvk-jnatconserv.2016.22.96

Luby, M. (1942): Fogyó legelőkön. – Anthaeum Kiadás, 228 p.

Meilleur, B. A. (2010): The structure and role of folk ecological knowledge in Les Allues (Savoie), France, – In: Johnson L. & Hunn E. (eds.): Landscape Ethnoecology: Concepts of Biotic and Physical Space. – Berghahn Books, Oxford and New York, pp. 244–264.

Mihók, B., Kiss, G., Kovács, E., Margóczi, K., Fabók, V. & Kalóczkai, Á. (2016): Ki mondja meg, mi a fontos? – Részvétel és természetvédelem. – Természetvédelmi Közlem. 22: 131–154. doi: http://doi.org/10.20332/tvk-jnatconserv.2016.22.131

Molnár, K. & Molnár, Zs. (szerk.) (2015): Sztánai Füzetek 19. - Etnoökológiai kutatótábor Kalotaszegen. Művelődés Egyesület – Szentimrei Alapítvány, Kolozsvár-Sztána, 240 p.

Molnár, Zs. (2011a): A hortobágyi pásztorok növényzetismerete. – Botanikai Közlem. 98: 133–172.

Molnár, Zs. (2011b): Hortobágyi pásztorok hagyományos ökológiai tudása a legeltetésről, kaszálásról és ennek természetvédelmi vonatkozásai. – Természetvédelmi Közlem. 17: 12–30.

Molnár, Zs. (2012): A Hortobágyi pásztorok növényosztályozása, a vadon termő növények ismertsége és néven nevezettsége. – Crisicum 7: 153–207.

Molnár, Zs., Bartha, S. & Babai, D. (2009): A népi növényzetismeret (etnobotanika) és az etnoökológiai, ökológiai antropológiai megközelítés szerepe napjaink vegetáció- és tájkutatásában. – Botanikai Közlem. 96: 95–116.

Molnár, Zs., Gellény, K., Margóczi, K. & Biró, M. (2015): Landscape ethnoecological knowledge base and management of ecosystem services in a Székely-Hungarian pre capitalistic village system (Transylvania, Romania).– J. Ethnobiol. Ethnomed. 11: 3. doi: http://doi.org/10.1186/1746-4269-11-3

Molnár, Zs., Kis, J., Vadász, Cs., Papp, L., Sándor, I., Béres, S., Sinka, G. & Varga A. (2016): Common and conflicting objectives and practices of herders and conservation managers: the need for a conservation herder – Ecosyst. Health Sustain. 2:16. doi: http://doi.org/10.1002/ehs2.1215

Oellerer, K. (2014): The ground vegetation management of wood-pastures in Romania–Insights in the past for conservation management in the future. – Appl. Ecol. Env. Res. 12: 549–562.

Oteros-Rozas, E., Ontillera-Sánchez, R., Sanosa, P., Gómez-Baggethun, E., Reyes-García, V. & González, J. A. (2013): Traditional ecological knowledge among transhumant pastoralists in Mediterranean Spain. – Ecol. Soc. 18: 33. doi: http://dx.doi.org/10.5751/ES-05597-180333

Parrotta, J. A., Agnoletti, M. & Johann, E. (szerk.). (2006): Cultural heritage and sustainable forest management: The role of traditional knowledge. – Proceedings of the conference, 8-11 June 2006, Florence, Italy. Ministerial Conference on the Protection of Forests in Europe. Liaison Unit Warsaw.

Petercsák, T. (1983): Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben. – Borsodi Kismonográfiák 17., Miskolc, 161 p.

Rackham, O. (1998): Savannah in Europe. – In: Kirby, K. J. & Watkins C. (szerk.): The Ecological History of European Forests. – CAB International, New York, pp. 1–24.

Redecker, B., Härdtle, W., Finck, P., Riecken, U. & Schröder, E. (szerk.) (2002): Pasture landscape and nature conservation. – Springer, 435 p.

Rotherham, I. D. (2015): Bio-cultural heritage and biodiversity: emerging paradigms in conservation and planning. – Biodivers Conserv. 24: 3405–3429. doi: http://doi.org/10.1007/s10531-015-1006-5

Rotherham, I. (2007): The implications of perceptions and cultural knowledge loss for the management of wooded landscapes: A UK case-study. – Forest Ecol. Manag. 249: 100–115. doi: http://doi.org/10.1016/j.foreco.2007.05.030

Roturier, S. (2011): Sami herders’ classification system of reindeer winter pastures – A contribution to adapt forest management to reindeer herding in northern Sweden. – Rangifer 31: 61–69. doi: http://dx.doi.org/10.7557/2.31.1.2020

Roturier, S. & Roué, M. (2009): Of forest, snow and lichen: Sámi reindeer herders’ knowledge of winter pastures in northern Sweden. – Forest Ecol. Manag. 258: 1960–1967. doi: http://doi.org/10.1016/j.foreco.2009.07.045

Saláta, D. (2009): Legelőerdők egykor és ma, A fás legelők és legelőerdők kialakulásának és hasznosításának emlékei egy öreg-bakonyi (Pénzesgyőr-Hárskúti) fás legelő tájtörténeti feltárásnak példáján keresztül, – Erdészettörténeti Közlem. 79. OEE, Budapest, 80 p.

Samu, Z. T., Bódis, J. & Varga, A. (2015): Egy belső-somogyi fás legelő múltja, jelene és jövője természetvédelmi szempontból. – Természetvédelmi Közlem. 21: 253–261.

Schmeller, D. S. & Bridgewater, P. (2016): The Intergovernmental Platform on Biodiversity and Ecosystem Services (IPBES): progress and next steps. – Biodivers. Conserv. 25: 801–805. doi: http://doi.org/10.1007/s10531-016-1095-9

Stiven, R. (2009): Management of ancient wood pastures. – Forestry Commission Scotland, 14 p.

Szigetvári, Cs. (2015): Legeltetés, gyepre alapozott állattartás természetvédelmi szempontú értékelése. – E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület. Nyíregyháza, 100 p.

Takáts, Gy. (1986): Somogyi pásztorvilág. – Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár, 124 p.

Varga, A. & Bölöni, J. (2009): Erdei legeltetés, fáslegelők, legelőerdők tájtörténeti kutatása. – Természetvédelmi Közlem. 15: 68–79.

Varga A. & Molnár Zs. (2013): Ehető vadgyümölcsök és gombák gyűjtése egy bakonyi fás legelőn. – Dunántúli Dolgozatok. Természettudományi Sorozat 13: 93–102.

Varga, A. & Molnár, Zs. (2014): The Role of Traditional Ecological Knowledge in Managing Woodpastures. – In: Hartel, T. & Plininger, T. (szerk.): European Wood-pastures in Transition. – London and New York: Routledge, pp. 187–202.

Varga, A., Ódor, P., Molnár Zs. & Bölöni János (2015): The history and natural regeneration of a secondary oak-beech woodland on a former wood-pasture in Hungary – Acta Soc. Bot. Pol. 84: 215–225. doi: http://doi.org/10.5586/asbp.2015.005

Varga, A., Heim, A., Demeter, L. & Molnár, Zs. (2017): Rangers bridge the gap: Integration of traditional ecological knowledge related to wood pastures into nature conservation – In: Roué , M. & Molnar Zs. (szerk.): Knowing our Land and Resources: Indigenous and local knowledge of biodiversity and ecosystem services in Europe & Central Asia. – Knowledges of Nature 9. UNESCO: Paris, pp. 7689.

Varga, A., Molnár, Zs., Biró, M., Demeter, L., Gellény, K., Miókovics, E., Molnár, Á., Molnár, K., Ujházy, N., Ulicsni, V. & Babai, D. (2016): Changing year-round habitat use of extensively grazing cattle, sheep and pigs in East-Central Europe between 1940 and 2014: Consequences for conservation and policy. – Agr. Ecosyst. Environ. 234 :142–153. doi: http://doi.org/10.1016/j.agee.2016.05.018

Varga, A., Saláta, D., Zlinszky, A., Samu, Z., Biró, M., Vityi, A., Moreno, G. & Molnár, Zs. (2017): From farm scale to country scale: investigation of the high nature and cultural value wood pastures in Hungary, Central Europe. – Vácrátót, MTA ÖK, Kézirat

Megjelent
2017-12-31
Rovat
Társadalomtudományi módszerek a természetvédelem szolgálatában