Munkát keresők - Munkakerülők
A tartósan munka nélkül lévők megoszlása a munkavállalási hajlandóság szerint
Absztrakt
A tömegkommunikációs eszközök révén naponta szerzünk tudomást a gazdasági nehézségekről, s ennek a foglalkoztatásban megjelenő hatásairól. Egyre több statisztika válik ismertté, amely a munkanélküliek számának és arányának növekedésére hívja föl a figyelmet. Bár a számok önmagukban is sokatmondónk, mégis nagyon keveset árulnak el a mögöttük meghúzódó emberi sorsokról.
Az utóbbi időben a publikálásra kerülő statisztikai adatok mellett sokasodik a munkanélküliek rétegéről szóló cikkek, elemző tanulmányok száma is.
Mindezek ellenére alig van információnk arról, milyen nehézségek árán, milyen utakon próbálnak a munkanélküliek állást szerezni, családjuk megélhetését biztosítani. Nem tudunk arról, hogy mi történik velük az utóbbi időben mindinkább hosszabbra nyúló munkanélküliség ideje alatt, nem tudjuk, milyen anyagi, lelki válságon mennek keresztül az egyre reménytelenebbnek tűnő úton. Igen kevés ismerettel rendelkezünk arra vonatkozóan is, hogy mi történik velük a segély/járadék folyósításának ideje után.
A mindennapok problémáinak, megélhetési gondjainak, útkeresési kísérleteinek a vizsgálata különösen aktuális akkor, amikor a munkanélküliségi ráta töretlenül felfelé ível: a szakértők szerint az általunk vizsgált két megyében tapasztalt munkanélküliség aránya (1992. évvégén Hajdú-Bihar megyében 13%, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 21%) még nem érte el a legmagasabb értéket. A regisztrált és járadékban részesülő munkanélkülieken túl pedig igen jelentős azoknak a száma, akik a járadék folyósításának ideje után a rendszerből kikerülve nem tudnak újra elhelyezkedni.
1992 közepén egy OTKA-kutatás keretein belül, s a Magyar Hitelbank „A Magyar Tudományért Alapítványa” támogatásával lehetőségünk volt arra, hogy közelebbről megismerjük a munkanélküliek rétegét, s tapasztalatokat szerezzünk arra vonatkozóan, hogy milyen differenciált és sokszínű ez a gyakran pusztán egyetlen aránymutatóval jellemzett réteg.
