Kritikai megjegyzések Pokol Béla közigazgatás-felfogásához
Absztrakt
Pokol Béla a hazai szociológia egyik legismertebb képviselője, aki az utóbbi néhány évben — elsősorban Niklas Luhmann elméletéből kiindulva — önálló makrotársadalom-elmélet kidolgozásán fáradozik. Elméletéből engem — szőkébb szakterületemnek megfelelően — a közigazgatással kapcsolatos felfogása érdekelt. Pokol itt igen eredeti álláspontot fejt ki, amikor elszakad a megszokott — „a politikai rendszernek része az állam, az államnak része a közigazgatás" — felfogástól.
Az alábbiakban kritikai megjegyzéseket fűzök Pokol közigazgatással kapcsolatos felfogásához. Kritikám egyfelől a politológiában, politikai szociológiában közismert, mondhatnám közhelyszerű tényeken alapszik, másfelől az elméletben meglévő logikai ellentmondásra próbálok rámutatni. Zárójelbe teszem azokat a kérdéseket, amelyek az elmélet egészét érintik, noha a közigazgatás vizsgálata kapcsán különös éllel merülnek fel. Ilyen mindenekelőtt az, hogy lehet-e — a luhmanni rendszerelméletet követve — a társadalmat pusztán a kommunikációra alapozva magyarázni. Ez a megközelítés két irányból is támadható. Egyfelől abból a szempontból, hogy a rendszerelmélet nemcsak az információ, hanem az anyag és energia áramlási folyamataival is számol, amelyek a társadalmi rendszer esetében is nyilvánvalóan jelentősek, még ha a fizikai, kémiai, illetve biológiai rendszerekhez képest a pszichológiai rendszerekre (egyéni pszichére) épülő szociokulturális rendszerek esetében az információ meghatározóbb szerepet tölt is be.
Kifogásolható a kommunikációra történő leszűkítés abból a szempontból is, hogy az az információ „működésének" csak az egyik területe. Legalább ilyen fontos azonban az információtárolás és- feldolgozás, a maga pszichológiai és intézményi vonatkozásaival. Végül a társadalmi élet csomópontjaiként is felfogható döntéseket is információfeldolgozásként értelmezhetjük a fenti logikai keretben. Magyarán, a kommunikációra leszűkítő álláspont a társadalmi működés lényeges területeit teszi zárójelbe, illetve — a kibernetika szóhasználatával — fekete doboznak tekinti.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem foglalkozhatok itt a koncepció alapjait érintő kérdésekkel, sőt arra sem vállalkozom, hogy e problémákat közigazgatással való összefüggésekkel elemezzem. Pusztán arra utalok, hogy Pokol Béla maga is érzékeli ezeket a feszültségeket, és olykor reflektálva ezek alapjaira, olykor e nélkül keresi a kivezető utat.
