A "túlélés tudománya"?
Gondolatok a nemzetközi viszonyok elméletéről
Absztrakt
Ha elfogadjuk a neves egyesült államokbeli politológus, Karl W. Deutsch gyakorlati meghatározását a nemzetközi viszonyok elméletéről, miszerint az nem más mint „a nemzetek és az emberiség túlélésének a tudománya", akkor némi aggodalommal kell tudomásul vennünk azokat a hazai véleményeket, amelyek a kortárs magyar politológia helyzetét vizsgálva, egyértelműen az említett terület feltűnő lemaradását állapítják meg.
S valóban: a nemzetközi viszonyok elméletének tárgykörében írt hazai tanulmányokat forgatva, rögtön szembetűnik, hogy döntő többségük az úgynevezett ,,-rólről” műfajba tartozik. A ,,-ról-ről" szemantikailag ez esetben annyit tesz, hogy habár arról van szó, de nem az, vagyis a nemzetközi viszonyok elméletérő/ szóló eddigi magyar munkák többsége, szigorúan véve, nem sorolható a nemzetközi viszonyok elméletébe, azaz nem meríti ki az elméletalkotás kritériumait. A diszciplína honi állapotát tekintve ez nem meglepő, s nem is nagyon lehetne másként. A „ról-ről" műfaj ismerős magyar tudományfejlődési stádium, a szociológia korábban átesett már rajta, némely területen maga mögött hagyta a politológia is, de ez utóbbin belül a nemzetközi viszonyok teóriája még igencsak megragadt benne. Az elmúlt évtizedek politikai-ideológiai korlátozásai alól a társadalomtudományok ugyanis különböző ütemben szekularizálódtak: a leglassabban „természetesen" azok, amelyek tárgyuknál fogva közelebb estek a direkt politikai-ideológiai logikákhoz — s kell-e bizonygatni, hogy a szóban forgó tárgykör talán a leginkább ilyen volt.
A szekularizáció folyamata rendszerint úgy kezdődik, hogy az adott diszciplína létjogosultságának, fontosságának felvetése, bizonygatása után tudósítások, látleletek születnek az érintett terület aktuális külhoni állapotáról, kurrens irányzatairól, kutatási főcsapásairól. (Az effajta tájékozódás persze magától értetődően része a tudománynak, de — ugyancsak magától értetődően — nem azonos vele...) Ilyen ,,-ról-ről” korszaka volt a hatvanas évek a hazai szociológiának, a nyolcvanas évtized a politológiának, jelenleg pedig a nemzetközi kapcsolatok elmélete esik át ezen a szakaszon. Ez utóbbi diszciplína önállósodási folyamata azonban még a szokásosnál is összetettebb, mert a felzárkózást nem csupán politikai-ideológiai korlátok akadályozták, hanem a tárgy természetének immanens problémái, tudományos dilemmák is fékezték és fékezik. Hogy melyek ezek a problémák, nos, a dolgozat éppen erről kíván rövid és szükségképpen vázlatos áttekintést adni.
