Changes in the Practice of Conditional Release from 2016 to 2025
Abstract
The institution of conditional release allows a convicted person to be released from prison conditionally after serving a substantial portion of their sentence. This is a discretionary benefit aimed at assisting the offender in the reintegration process and reducing the likelihood of reoffending. A practical advantage of this institution can also be the alleviation of prison overcrowding. The domestic practice was examined in 2016. At that time, the focus was on how penitentiary judges weigh various factors, the relative importance they assign to these considerations, and their practical views on this legal institution. While in 2016 approximately 70% of eligible inmates received a positive decision nationwide, by 2024 this ratio had reversed, dropping to about 30%. What changed? The relevant legislation became more detailed and, in that sense, stricter; however, this alone does not explain the drastic change. It also became apparent that, with increasing socio-political pressure, the fear of accountability grew. The repeated and expanded research revealed by May 2025 that changes in the practices of cooperating authorities significantly contributed to the statistically measurable shift. The primary goal of satisfying society’s demand for punishment cast a shadow over the institution of conditional release as well. The study uncovers the essential explanatory elements hidden in the details.
References
Bagossy, M. (2022): A feltételes szabadságra bocsátást kizáró okok az új Btk.-ban. Jogtudományi Közlöny, 6: 221–233.
Hatlaczki-Kálmán, A. (2024): A Kúria feltételes szabadságra bocsátás feltételeiről alkotott összefoglaló véleményének aktuális kérdései. Magyar Jog, 5: 305–307.
Heltai, E. – Tarjáni, J. (2004): A mélyinterjú készítése – és az elkövethető hibák forrásai. In Letenyei, L. (szerk.): Településkutatás. Szöveggyűjtemény. Budapest: L’Harmattan, 502–543.
Lajtár, I. (2020): A szabadságvesztés izolációmentes végrehajtása – A feltételes szabadság és a reintegrációs őrizet. Ügyészek Lapja, 6: 67–85.
Nagy, A. (2015): Szabadulás a büntetés-végrehajtási intézetből. Miskolc: Bíbor Kiadó.
Nagy, A. (2016): Egy konferencia emlékei, avagy a feltételes szabadságra bocsátás és az Európa Tanács Ajánlásai. Jura, 1: 263–267.
Nagy, F. (2001): A magyar büntetőjog általános része. Budapest: Korona Kiadó.
Padfield, N. – Smit, Van Zyl D. – Dunkel, F. (2010): Release from Prison. European Policy and Practice. London: Routledge.
Polgár, A. (2014): Gondolatok a feltételes szabadságra bocsátásról. Börtönügyi Szemle, 2: 1–18.
Solt, Á.(2017): A feltételes szabadságra bocsátás intézményének magyarországi gyakorlata. Kriminológiai Tanulmányok, 54: 85–102.
Somogyvári, M. (2024): Az elítéltek klasszifikációja, a kategória- és kreditrendszer működési elve a 2024-ben hatályba lépő törvény alapján. Börtönügyi Szemle, 1: 15–37.
