A cselekvéskoordináció szerkezetváltása?
Kísérlet a rendszerváltás kritikai értelmezésére
Absztrakt
Tanulmányom célja a rendszerváltás folyamatának a habermasi társadalomelmélet alapján történő újraértelmezése. Habermas kritikai elmélete alapján azt mondhatjuk, hogy a társadalmi jelenségek fundamentális elemzési szintje a cselekvéskoordinációs folyamatok kritikai átvilágítása. Ebből a perspektívából közelítek a rendszerváltás társadalmi változásaihoz. Az államszocializmus cselekvéskoordinációs sajátosságait elsősorban Hankiss Elemér „negatív modernizációra”, „második társadalomra” és „hibrid társadalomra” vonatkozó kutatásai alapján rekonstruálom. Az államszocializmus különböző szakaszaiban – igaz, különböző formában és mértékben – a nyilvános cselekvéskoordinációs helyzeteket nagymértékben torzították a dogmatikus jelentésekként megjelenő, központilag meghatározott hivatalos ideológia elemei, és ez az önálló rendszerek kialakulását is ellehetetlenítette. A rendszerváltás után ez a hatás megszűnt, így felmerül a kérdés, hogy lezajlott-e szerkezetváltás a cselekvéskoordinációs folyamatok szintjén? A tanulmányban négy társadalomfejlődési forgatókönyvet mutatok be, majd különböző – eltérő tárgyban lefolytatott, de a cselekvéskoordináció problematikájához kapcsolódó – empirikus kutatások eredményeit újraértelmezve megvizsgálom, hogy a különböző fejlődési tendenciák milyen cselekvéshelyzetekben váltak dominánssá.