Séták a kritika fogalma körül (Szakirodalmi áttekintés)

Abstract

Az utóbbi két-három év számos filozófiai és társadalomfilozófiai munkájában a „kritika” fogalmának reneszánszával találkozhatunk. Dolgozatomban öt olyan könyvet vagy tanulmányt tekintek át, amelyek a kritika újrameghatározásával foglalkoznak, méghozzá a frankfurti iskola tradíciójához kötődve. A kiindulópont természetesen Max Horkheimer 1937-es tanulmánya: „A hagyományos és a kritikai elmélet”. Ebből kiindulva Adorno és Horkheimer szinte egész életművükben a kritika újabb és újabb alakzatait és konstrukcióit próbálták kidolgozni. Ez a program (legalább a Megismerés és érdek-ig) még a fiatal Habermas munkásságát is meghatározta. A kommunikatív cselekvés elmélete a kritikai elméletet egy konkrét szociológiai koncepció keretei közé helyezte. Ebből kiindulva részletes és általában megalapozott bírálatnak lehetett alávetni a „kritika” fogaloma addigi alakzatait; miközben elveszett a kritikafogalom általános tematizálásának lehetősége. Axel Honneth a Harc az elismerésért című könyvében (a számos lényegbevágó különbség ellenére) szintén ezt a tradíciót követte. Az itt rekonstruálásra kerülő diskurzus a kritikafogalom szociológiai vagy etikaiantropológiai szubsztantizálásával próbál szembeszállni, vagyis megpróbálja visszaperelni a kritika általános jelentését. Véleményem szerint „elismerésre méltó” sikerrel.