A diffúziós burkok szerepe a pedagógiai innovációk terjedésében
Abstract
Az eddigi magyarországi oktatásszociológiai szakirodalmat áttekintve az tapasztalható, hogy a kapcsolatháló-elemzés alkalmazásának lehetősége a pedagógiai innovációkutatásokban
mondhatni ismeretlen elemzési eljárásnak számít, jóllehet ez az elemzési technika ezen a területen is nagyon jól használható, hiszen a pedagógiai innovációk központi/regionális/helyi szintű implementációja egyfajta hálózatépítés mentén megy végbe. Közösségalapú beavatkozásról lévén szó, a személyközi kapcsolathálóknak kulcsszerepük van a változás elérésében, ezért egy új pedagógiai módszer bevezetése során érdemes azt is megvizsgálni, hogy a hálózatok hogyan segítik az adaptációs folyamatot, illetőleg a különböző hálózati mechanizmusok milyen szereppel bírnak a terjedés folyamatában. Ezen szempontokat szem előtt tartva vizsgáltuk meg egy a hazai oktatási rendszerben innovatívnak számító, a rendszer keretein kívülről szervezett és vezérelt, a hátrányos helyzetű, a közoktatás rendszeréből lemorzsolódó tanulók számára kidolgozott reformpedagógiai program terjedési folyamatát, arra keresve a választ, hogy az intézmények együttműködési kapcsolatai miként befolyásolták a hazai oktatási rendszerben sajátos körülmények között lezajlott oktatási innováció elterjedését, annak időbeli és térbeli alakulását, egyúttal azt is szemügyre véve, hogy mely strukturális ismérvek biztosították a pedagógiai újítás gyors elterjedéséhez szükséges legoptimálisabb viszonyrendszert. A vizsgálódás során a hálózatkutatás két alapkoncepciója – Granovetter klasszikusnak számító erős és gyenge kötések teóriája, valamint Burt „strukturális lyukak” elmélete – került előtérbe. A kapott eredmények pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a vizsgált intézményi hálón belül a kohézió elve a strukturális ekvivalencia elvével együttesen alakítja a diffúziós folyamatot, az innováció gyors elterjedéséhez szükséges optimális viszonyrendszert pedig a diffúzió érdekében létrehozott helyi/regionális kapcsolathálók biztosítják. Az így kapott terjedési minta leginkább a diffúziós burok fogalmával jellemezhető, amely úgy fogható fel, mint az innováció egy strukturálisan ekvivalens szereplők alkotta csoportosuláson belüli átadására szolgáló sűrű vagy laza szövésű kapcsolatháló.
