A feltételes szabadságra bocsátás gyakorlatának változása 2016–2025
Absztrakt
A feltételes szabadságra bocsátás intézménye arra alkalmas, hogy az elítélt a büntetése nagyobb hányadának letöltését követően feltételesen szabadulhasson a börtönből. Ez egy olyan adható kedvezmény, amelynek célja, hogy az elítéltet segítse a reintegrációs folyamatban, és ezáltal csökkenjen az újabb bűnelkövetés valószínűsége. Az intézmény praktikus hozadéka lehet a börtönzsúfoltság csökkentése is. A hazai gyakorlatot először 2016-ban vizsgáltam. A kutatásom központi kérdése az volt, hogy a büntetés-végrehajtási bírók hogyan mérlegelnek, mely szempontokat milyen súllyal vesznek figyelembe, s mit gondolnak erről a jogintézményről a gyakorlatban. Míg 2016-ban országosan a kedvezményben részesíthető fogvatartottak kb. 70 százaléka pozitív elbírálásban részesült, 2024-re ez az arány megfordult, kb. 30 százalékra esett vissza. Ennek oka lehet a vonatkozó jogszabályi környezet változása, a szabályozás részletesebbé válása, ilyen értelemben szigorodása, azonban ez önmagában nem magyarázza a drasztikus változást. Láthatóvá vált az is, hogy a társadalmi-politikai nyomás erősödésével a felelősségre vonástól való félelem is megnő. A megismételt és kiterjesztett kutatásból 2025 májusára kiderült, hogy a társszervek gyakorlatának változása erőteljesen hozzájárult a statisztikailag is számottevő változáshoz. A társadalom büntetőigényének kiszolgálása mint elsődleges cél a feltételes szabadságra bocsátás intézményére is árnyékot vetett. A tanulmányban kiderülnek a részletekben észrevehető lényeges magyarázó elemek.
Hivatkozások
Bagossy, M. (2022): A feltételes szabadságra bocsátást kizáró okok az új Btk.-ban. Jogtudományi Közlöny, 6: 221–233.
Hatlaczki-Kálmán, A. (2024): A Kúria feltételes szabadságra bocsátás feltételeiről alkotott összefoglaló véleményének aktuális kérdései. Magyar Jog, 5: 305–307.
Heltai, E. – Tarjáni, J. (2004): A mélyinterjú készítése – és az elkövethető hibák forrásai. In Letenyei, L. (szerk.): Településkutatás. Szöveggyűjtemény. Budapest: L’Harmattan, 502–543.
Lajtár, I. (2020): A szabadságvesztés izolációmentes végrehajtása – A feltételes szabadság és a reintegrációs őrizet. Ügyészek Lapja, 6: 67–85.
Nagy, A. (2015): Szabadulás a büntetés-végrehajtási intézetből. Miskolc: Bíbor Kiadó.
Nagy, A. (2016): Egy konferencia emlékei, avagy a feltételes szabadságra bocsátás és az Európa Tanács Ajánlásai. Jura, 1: 263–267.
Nagy, F. (2001): A magyar büntetőjog általános része. Budapest: Korona Kiadó.
Padfield, N. – Smit, Van Zyl D. – Dunkel, F. (2010): Release from Prison. European Policy and Practice. London: Routledge.
Polgár, A. (2014): Gondolatok a feltételes szabadságra bocsátásról. Börtönügyi Szemle, 2: 1–18.
Solt, Á.(2017): A feltételes szabadságra bocsátás intézményének magyarországi gyakorlata. Kriminológiai Tanulmányok, 54: 85–102.
Somogyvári, M. (2024): Az elítéltek klasszifikációja, a kategória- és kreditrendszer működési elve a 2024-ben hatályba lépő törvény alapján. Börtönügyi Szemle, 1: 15–37.
