Habermas önkorrekciója

Absztrakt

Eltérésre derült fény Habermas főműve első kötetének néhány 1981-es német mondata és az 1984-es angol fordítás közt. Mint kiderült, a precíz Habermas önkorrekciója az angol szövegben itt a beszédaktus elmélet teleologikus vonatkozásainak egy mesteri tömörítéssel kimunkált összegző pontját hozta létre. Ez javította Habermas okfejtésének lingvisztikai elkötelezettségét, ám gyengítette kommunikatív cselekvési elméletének gyakorlati erejét, társadalmi hatékonyságát. Említésre kerül a Habermas körüli hatalmas kritikai irodalom néhány más érdekes témaköre is: a “Verständigung” („Understanding”) kulcsszó értelmezési spektruma, az érvényességi igények problémája, s az egész elmélet formális, procedurális jellege, a szubsztantív, kauzális tényezők hiánya. A cikk szerzője ez utóbbi jellegzetességben, s e mögött a “nyelvészeti fordulat” (Rorty 1967) domináns filozófiai trendje iránti szoros elkötelezettségben látja fő okát annak, hogy Habermas elmélete nem tudta beváltani a társadalmi mozgósító ereje iránti várakozásokat a 20. század végén. Mindezek dacára Habermas életműve korszakos jelentõségű. A “termelés paradigmájának” kiegészítése a kommunikációs interakció világával, a korszerű demokrácia-fogalom elmélyítése, a szociális kapcsolatok jelentőségének az “életvilág” fogalmával történt elemzése mellett Habermas elméleti alapvetése a modernitás kérdésében kulcsfontosságú. A modernitás, a Felvilágosodás “befejezetlen tervezetének” elemzésével, amely projekt jelenlegi gyengeségeit csak további felvilágosodással lehet kijavítani, Habermas összefoglalja globalizációs, kapitalista korunk lényegét. Programot ad a történelmi progresszió paradigmájában, egy fejlett, demokratikus, humanista társadalomban bízó, azért dolgozó, ám ma időnként defenzívába szoruló társadalomtudományi műhelyek számára. A szerző Habermas modernitás-koncepciójának továbbfejlesztését, kiegészítését javasolja egy „szociális fordulat” (Roderick 1986) s egyúttal „kauzális fordulat” irányában.