Tizenkét opera keres egy szerzőt
"A személyes stílus hiánya" Eötvös Péter operatermésében
Abstract
Eötvös Péter valamennyi nyilatkozatában a személyes stílus, az egyéni zeneszerzői nyelv hiányát hangsúlyozta saját operáival kapcsolatban. A zeneszerző véleménye a személyes stílus kerülendő voltáról és az alkotói egyéniség túlzott előtérbe kerülésének veszélyeiről meglepő mértékben egybecseng a 20. század egyik legnagyobb magyar költője, Weöres Sándor kijelentéseivel. Jelen tanulmány arra keresi a választ, hogy Eötvös operáiban melyek azok a műről műre visszatérő vonások, amelyek a stiláris sokféleség ellenére is félreismerhetetlenül kirajzolják a zeneszerző személyes fiziognómiáját. E visszatérő ismertetőjegyek jóval tágabb fogalomkört rajzolnak meg a szűkebb értelemben vett „zenei stílusnál”, a témaválasztástól és a dramaturgiai ötletektől a hangszerelés egyedi vonásain át a hangszervezés és a hangszimbolika területéig és az idézettechnikákig.
References
Eötvös Péter–Pedro Amaral: Parlando–rubato. Beszélgetések, monológok és egyéb kitérők. Ford. Jancsó Júlia. Budapest: Rózsavölgyi és társa, 2015.
Farkas Zoltán: „Eötvös Péter arcai”. In: Peter Eötvös. München, Ricordi, 2003.
Farkas Zoltán: „Számomra a zenélés az artikulációval kezdődik. Földvári találkozás Eötvös Péterrel”, Muzsika 47/9. (2004. szeptember), 32–37.
Lőcsei Péter: „A kozmikus perspektíva, a ragasztó és a piszok. Weöres Sándor a mesterségről”, Jelenkor 62/12. (2019. december), 1391.
Simon István: „Írószobám. Simon István beszélgetése Weöres Sándorral”. In: Domokos Mátyás: Egyedül mindenkivel, 263–276.
Váczi Tamás: „Beszélgetés Eötvös Péterrel – Az elektronikus zenéről”, Muzsika 29/12. (1986. december 1.), 29–33.
